Shock!

június 17.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Queens Of The Stone Age: ...Like Clockwork

qotsa_cUtálok búcsúzkodni. Gyűlölök szakítani, rühellem végleg lezárni a múltat. Most mégis ezt csinálom, mivel nagyon úgy néz ki, hogy a ...Like Clockwork jelenti azt a pontot, amikor a Queens Of The Stone Age és én véglegesen istenhozzádot mondunk egymásnak. Nem azért, mintha a QOTSA új lemeze annyira hallgathatatlan lenne, még azt sem mondom, hogy ez az eddigi legrosszabb munkájuk (számomra az egyértelműen a korcs Era Vulgaris volt), viszont ez az első, ami nekem már tényleg semmit sem mond. Értem, hogy merre tart Josh Homme, el is tudom fogadni, szimplán csak nem tudok vele menni tovább. És rettentően sajnálom, hogy mára szinte nyomtalanul semmivé lett az a vörös sivatagi ördög, akinek anno megismertem, jobban mondva nem is tűnt el, csak átalakult egy alternatív művésszé, aki talán már kezet sem fogna egykori önmagával, ha szembejönne az utcán.

megjelenés:
2013
kiadó:
Matador Records
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 52 Szavazat )

A Kyuss épp akkoriban múlt ki, mire megismertem, ami persze egyáltalán nem gátolta meg őket abban, hogy alapjaiban befolyásolják zenei ízlésemet. Mivel oda és vissza voltam Joshua gitárjátékától, később örömmel követtem a sivatag belsejébe, elámulva az általa teremtett Desert Session zenei kollektíva kreativitásán. Amikor pedig megjelent a színen a Queens, egy csapásra új kedvencet avattam. Az első két lemez ezer százalékoson igazolta is elvárásaimat, és pontosan azt a muzsikát rejtette, amit vártam tőlük, és amihez Josh a legjobban ért(ett): pornyelő, zsigeri, bódultan-részegen dülöngélő stoner rockot, ami kikacsint ugyan jobbra-balra, de azért még mindig a kaktuszokkal szegélyezett sivatagi csapáson marad. A Rated R után meg is kapták, hogy ők a rock and roll nagy megmentői (ami egy állatság, de hát a firkászoknak is meg kell élniük valamiből), már eddigre ismertebbé váltak, mint a Kyuss valaha, úgyhogy emelni kellett a tétet: jött Dave Grohl és a Songs For The Deaf, ami összetettségében, ezerszínű ragyogásában vitán felül a QOTSA fő művének tekinthető. És ekkor valami megtört.

Felütötte kretén fejét az Eagles Of Death Metal, ami igaz, hogy elsődlegesen nem Joshról szólt, de akkor is hozzá kötődött. A félig vicc formáció a legtöbb helyen remek kritikákat kapott, én viszont abszolút nem tudtam vele mit kezdeni, ráadásul ekkoriban került ki Nick Oliveri is az anyabandából, úgyhogy csőstül jöttek a rossz ómenek. És akkor 2005 márciusában megjelent a Lullabies To Paralyze, ami hiába rejtett nagyszerű dalokat is, ha telis tele volt töltelékekkel, és összességében egy végletekig megfáradt, kiüresedett banda képét mutatta. Egyszeri botlásnak hittem a dolgot, amiből az lett, hogy innentől kezdve egyetlen produktumot sem tudott maradéktalanul bevenni a gyomrom, amin Josh Homme neve a közreműködők között virított. Sem az újabb Eagles gyöngyszemeket, sem a szupergrupp Them Crooked Vultures felettébb túllihegett bemutatkozását, pláne nem az Era Vulgaris utat vesztett, ide-oda kapó muzikális zsákutcáját. Ráadásul közben mintha Josh is megszédült volna, és kezdett egy arrogáns, pökhendi fasszá válni, videók terjengtek róla, ahogy koncert közben megdobálja, vagy éppen leköpi a közönség egyes tagjait, újságírókat lökdös, vagy éppen beszól mindenkinek. Ráfért hát egy hosszabb szünet, és ezt szerencsére ő maga is így érezte.

Aztán hat év elteltével itt a hatodik lemez, én viszont cseppet sem vagyok tőle meghatódva (ennyit a kínos szóviccekről). Mert valahogy nem David Bowie '70-es évekbeli lemezeinek a hangulatát várom el tőlük, nem White Stripes és Arctic Monkeys féle gitárriffekkel akarok szembetalálkozni, és nem Smashing Pumpkins jellegű „elvarázsolt" világba akarok érkezni, ha beteszek egy QOTSA lemezt. Pedig minden adott lett volna a diadalmenethez: öt dalban újfent itt dobol Dave Grohl (négyben az időközben lelécelt Joey Castillo, és mindössze egyetlen egyben, és ott sem túl sokat az új tag Jon Theodore), és persze újra felbukkan rengeteg neves és névtelen közreműködő is. A régi arcok közül természetesen itt figyel az állandóan a csapat körül lebzselő Mark Lanegan és Nick Oliveri, akiknek az esélye ezúttal annyi volt, hogy két dalban a háttérkórusban üvöltözzenek, a nagy haver Trent Reznor sem kapott többet négy-öt sornál, és bizony Mrs. Homme-ot, azaz Brody Dalle-t is csak apró mellékszerepre kárhoztatták. A legérdekesebb közreműködő mindezel együtt is Elton John, aki éneklés mellett klimpírozik is egy jót.

A némi zúgást és törés-zúzást követően beröffenő Keep Your Eyes Peeled még a legjobb darabok között van, a monotonon recsegő riff jól adja az ívet, de a középrészben halható merengő rögtön leveri a mosolyt a képemről. A dal ráadásul túl hosszú is, nincs rendesen kitöltve az öt perc. Az I Sat By The Ocean egy napfényesebb, vidámabb darab, Homme bevallott surf rock imádatának egyértelmű bizonyítéka, végül is könnyen hallgatható, csak kicsit jellegtelen. A hármas The Vampyre Of Time And Memory alapja egy zongorás, lírai betét, az állandó taggá avanzsált Dean Fertita billentyűs szépen teljesít, és hát meg is kellett volna hagyni az egész dalt ilyennek, mert az időközben beúszó spaces effektek tönkre is vágják az édesbús hangulatot. Itt már kezdett rossz kedvem lenni, de szerencsére jön a lemez legjobb része: az If I Had A Tail szexista energiája, pláne a My God Is The Sun röfögő gitárja és Dave Grohl állati jó dobtémái megmentik a becsületet.

A Kalopsia ismét nettó David Bowie, még a nagy kaméleon Ziggy Stardust lemezére is felkerülhetett volna, és erről nem is mondanék többet, csak azt, hogy én bizony ki nem állhatom a jó Davidet, a dal egyetlen értékelhető része számomra a „Why are you so said?" strófával berobbanó refrénféleség. A Fairweather Friends a közreműködő tábor dala, itt fog danolászni Oliveri, Lanegan, Reznor, miközben Elton papa a háttérben veri a billentyűket. Ennek ellenére ez sem csont nélküli telitalálat, a gitárszólót például sokkal jobban el tudnám viselni egy Jack White szólólemezen, mint itt. A Smooth Sailing zaklatottsága a jobb eresztések köz tartozik, első ránézésre akár még a Them Crooked Vultures lemezről maradhatott le. A jó hat perces I Appear Missing viszont minden rosszindulatom ellenére is nagyon jó szám, delejes gitártémák szállnak igazán jó énekdallamokkal, zaklatott-kétségbeesett hangulatot árasztva, miközben Troy Van Leeuwen gitáros/szintis is végre igazán emlékezeteset nyújt. Végül pedig a címadó egy szál zongorás lírából kinövő világvége hangulata zár, Josh minden eddiginél magasabb tartományokban járó énekével. Óramű pontossággal.

Túl sok jót tényleg nem írtam a lemezről, viszont ami jár, az jár: a promóció zseniális lett, hiszen nem más csinált hangulatot hozzá, mint egy öt részre bontott, mindösszesen tizenöt perces animációs filmecske, ami egy posztapokaliptikus, szörnyalakok által belakott világban játszódik, és az angol Boneface kreálmánya. Ennél nyomasztóbb hangulatú valamivel már tényleg régóta nem találkoztam! (Az öt részlet igen jó érzékkel válogatva a számok közül az I Appear Missing, Kalopsia, Keep Your Eyes Peeled, If I Had A Tail és a My God Is The Sun dalokból tartalmaz zenerészeket.)

Mielőtt az igazhitű QOTSA rajongók a torkomnak esnének, elismerem, a hiba minden bizonnyal az én készülékemben van, hiszen a lemez megjelenését követően majdnem mindenhol kizárólag pozitív kritikákat zsebelt be a banda, bőszen szórták a lemezre a kritikusok a nyolcasokat és kilenceseket. Én sem mondhatok mást, mint hogy a maga módján kimondottan profi, igényes lemez ez, két elődjénél mindenképp jobb munka, csak éppen én - mint ős-QOTSA rajongó – már nem tudok mit kezdeni vele. És igazából nem is nagyon akarok.

 

Hozzászólások 

 
-2 #18 pelu 2017-01-12 14:12
Remek album. Ha qotsa-t szeretnék hallgatni, akkor leginkább ezt veszem elő. Hangulatban ez a lemezük áll hozzám a legközelebb. Kíváncsi vagyok az új album majd merre felé halad tovább...
Idézet
 
 
+3 #17 messire 2013-06-16 13:55
Idézet - dropshadovv:
Nekem egy kicsit ez a fanyalgás két dologra emlékeztet. Amikor kijött St. Anger. meg a The Haunted - Unseen. Most hallgatom ezt a lemezt, ugyanúgy visszafogottabb a többihez képest, mint a The Haunted esetében, de ettől még szerintem nem hallgathatatlan . Nem azt mondom, hogy újra előfogom venni, mert megfogott, de nem dobnám ki a lejátszómból.

A Metallica kibírta a rossz kritikákat, és nem is történt az hogy kiadtak utána még ilyesmi lemezt. Volt bennük egy ilyen, kijátszották magukból. Ezért kerülnek egy lemezre bizonyos dalok. Mert illenek egymáshoz. A The Haunted úgy néz ki nem élte túl ezt a hisztit, jajj a bácsik nem üvöltöneke már annyi, és visszavettek a BPM-ből is, brühüű, pedig szerintem remek lemez lett.

Előbb néznék meg egy rossz QOTSA koncertet, mint a legjobb pózermetal dolgot.

Én azt mondom tessék jobb lemezt kiadni, és utána tessék toporzékolni.

Kis ellentmondást is érzek. Valaki azért panaszkodik ,mert az egész banda egy önismétlő nyálas szar. A másik meg azért a panaszkodik, mert nem ugyanolyan mint a régi. Most akkor mi lenne? Nyilván semmi.

Panaszkodni mások munkájára sikk ebben az országban.


egyetlen helyen van csak ellentmondás, mégpedig nálad. azt mondod, hogy a metallica tanult a st angert követő negatív rajongói és a szaksajtóban is megjelenő kritikákból - olyan kritikákból, amiknek szerinted semmi létjogosultsága , mert a szerzőik "nem adtak ki jobb lemezt", és így alkalmatlanok a véleményformálá sra? panaszkodni sikk? nem sikk, és ne a "munka" szót használjuk, hanem inkább a művészeti formát, a művész alkotási folyamatának végtermékét, ami mindig is kritika tárgya volt, itthon is, külföldön is, kurvára mindenhol, egészen addig, amíg a hozzád hasonló szemellenzős barmok meg nem jelentek és kiirtották a kritikai hozzáállás igényét is.
Idézet
 
 
-3 #16 dropshadovv 2013-06-16 11:19
Nekem egy kicsit ez a fanyalgás két dologra emlékeztet. Amikor kijött St. Anger. meg a The Haunted - Unseen. Most hallgatom ezt a lemezt, ugyanúgy visszafogottabb a többihez képest, mint a The Haunted esetében, de ettől még szerintem nem hallgathatatlan . Nem azt mondom, hogy újra előfogom venni, mert megfogott, de nem dobnám ki a lejátszómból.

A Metallica kibírta a rossz kritikákat, és nem is történt az hogy kiadtak utána még ilyesmi lemezt. Volt bennük egy ilyen, kijátszották magukból. Ezért kerülnek egy lemezre bizonyos dalok. Mert illenek egymáshoz. A The Haunted úgy néz ki nem élte túl ezt a hisztit, jajj a bácsik nem üvöltöneke már annyi, és visszavettek a BPM-ből is, brühüű, pedig szerintem remek lemez lett.

Előbb néznék meg egy rossz QOTSA koncertet, mint a legjobb pózermetal dolgot.

Én azt mondom tessék jobb lemezt kiadni, és utána tessék toporzékolni.

Kis ellentmondást is érzek. Valaki azért panaszkodik ,mert az egész banda egy önismétlő nyálas szar. A másik meg azért a panaszkodik, mert nem ugyanolyan mint a régi. Most akkor mi lenne? Nyilván semmi.

Panaszkodni mások munkájára sikk ebben az országban.
Idézet
 
 
+2 #15 asdasd 2013-06-14 06:20
Idézet - Zozo:
Idézet - asdasd:
Idézet - Zozo:
Josh Homme mindig is egy szarhazi volt! Valami elbaszott oknal fogva a Kyuss zsenialitasat is neki tulajdonitjak, pedig a dalszerzeshez annyi koze volt, mint a harangonteshez! Majd miutan a Kyuss ujra beindult Kyuss Lives neven, ez a retkes paraszt elkezdte perelni Oket Scott Reeder-rel egyetemben - es meg raadasul nyert is ez a tetu! Egy vegtelenul ellenszenves, gyomorforgatoan gusztustalan senkihazi, aki legjobban egy parkolo gozmozdonnyal a fejen nezne ki!


Mi az, hogy a dalszerzéshez annyi köze volt, mint a harangöntéshez? A Kyuss életmű nagyját ő írta.

Tevedes, a Kyuss eletmu nagyjat a dobos Brant Bjork irta!


Tenyleg?
www.discogs.com/Kyuss-Blues-For-The-Red-Sun/release/4003215
Idézet
 
 
-3 #14 Zozo 2013-06-14 05:06
Idézet - asdasd:
Idézet - Zozo:
Josh Homme mindig is egy szarhazi volt! Valami elbaszott oknal fogva a Kyuss zsenialitasat is neki tulajdonitjak, pedig a dalszerzeshez annyi koze volt, mint a harangonteshez! Majd miutan a Kyuss ujra beindult Kyuss Lives neven, ez a retkes paraszt elkezdte perelni Oket Scott Reeder-rel egyetemben - es meg raadasul nyert is ez a tetu! Egy vegtelenul ellenszenves, gyomorforgatoan gusztustalan senkihazi, aki legjobban egy parkolo gozmozdonnyal a fejen nezne ki!


Mi az, hogy a dalszerzéshez annyi köze volt, mint a harangöntéshez? A Kyuss életmű nagyját ő írta.

Tevedes, a Kyuss eletmu nagyjat a dobos Brant Bjork irta!
Idézet
 
 
+5 #13 asdasd 2013-06-13 17:03
Idézet - Zozo:
Josh Homme mindig is egy szarhazi volt! Valami elbaszott oknal fogva a Kyuss zsenialitasat is neki tulajdonitjak, pedig a dalszerzeshez annyi koze volt, mint a harangonteshez! Majd miutan a Kyuss ujra beindult Kyuss Lives neven, ez a retkes paraszt elkezdte perelni Oket Scott Reeder-rel egyetemben - es meg raadasul nyert is ez a tetu! Egy vegtelenul ellenszenves, gyomorforgatoan gusztustalan senkihazi, aki legjobban egy parkolo gozmozdonnyal a fejen nezne ki!


Mi az, hogy a dalszerzéshez annyi köze volt, mint a harangöntéshez? A Kyuss életmű nagyját ő írta.
Idézet
 
 
-6 #12 Zozo 2013-06-13 03:36
Josh Homme mindig is egy szarhazi volt! Valami elbaszott oknal fogva a Kyuss zsenialitasat is neki tulajdonitjak, pedig a dalszerzeshez annyi koze volt, mint a harangonteshez! Majd miutan a Kyuss ujra beindult Kyuss Lives neven, ez a retkes paraszt elkezdte perelni Oket Scott Reeder-rel egyetemben - es meg raadasul nyert is ez a tetu! Egy vegtelenul ellenszenves, gyomorforgatoan gusztustalan senkihazi, aki legjobban egy parkolo gozmozdonnyal a fejen nezne ki!
Idézet
 
 
-2 #11 pepe66 2013-06-11 20:13
tökös album!
Idézet
 
 
+3 #10 Mr.Bronson 2013-06-11 18:03
Mrs.Bronson mi lenne ha lepippantanál Vempi gyerek??
Idézet
 
 
#9 foxi love 2013-06-11 17:19
sose értettem a körölüttük kialakult hype-ot. vastagon a legszarabb "híres" stoner zenekar, szívem szerint nem is hívnám őket stonernek. :D
Idézet
 
 
-7 #8 Mrs. Bronson 2013-06-11 16:58
Kócz te pötsch!
Idézet
 
 
+11 #7 Tom 2013-06-11 12:17
Tény, hogy ez már nem ugyanaz a qotsa, amelyik az első három albumon zenélt, soha nem is lesz már olyan. Nem mondom az utóbbi albumokra, hogy rosszak, de míg az elsőket bármikor szívesen hallgatom, ezekhez már olyan hangulat kell, ami nem mindig van meg. De azért ez is fog pörögni rendesen.

Azt pedig baromira nem értem, hogy miért Homme van mindig fikázva a Kyuss ügy miatt. Garcia mellett ő az egyetlen, aki végig ott volt a bandában, valószínűleg nélküle és a qotsa későbbi sikere nélkül most se gerjednének a Kyussra annyian. És nekem gyanús, hogy akkor már a névre se lenne annyira szüksége a többi arcnak.
Most majd kiadják más néven ugyanazt a zenét, amit egyébként Kyuss néven adtak volna ki. Na, bumm! Ha jó lesz, akkor jó lesz, ha szar, akkor szar. Névtől függetlenül.
Idézet
 
 
+2 #6 mstn 2013-06-11 11:26
Emberileg Homme egy nagy nulla. Azt, amit a volt bandájával, a "barátaival" művel, undorító. Világhíres előadó, mégsem engedi, hogy esetleg más is sikeres lehessen, vagy legalábbis nem Kyuss néven... Minden áron keresztbe tenni Garciáéknak undorító dolog.
Idézet
 
 
+1 #5 Mr.Bronson 2013-06-11 11:19
Én nem értek egyet a kritikával.Noha a Kyuss nekem is nagy kedvencem,nem szeretnék mindenfelé recsegő agyontorzított gitárokat hallani ha Josh neve felmerül.Árad a zenéből a sötét,depresszí v hangulat,ami nagyon is súlyos tud lenni helyenként,úgy, hogy nem szakítják le a fejed a gitárok.Nekem év végi toplistás lesz,10/9 pont,kiváló dalok,nagyszerű hangzás,a kisfilm meg pazar lett.
Idézet
 
 
+3 #4 codename333 2013-06-11 09:55
teljesen egyetértek veled.Igényes de nem Queens of the stone age ez már annyira. Am sztem a 3(vagy talán 4) legjobb nóta az If I had a Tail,My God is the sun,és az I appear missing.(Smooth Sailing).Kissé csalódtam.De az én hibám is mert naívan valami tökösebbet reméltem.De azért 6 év az 6 év....én ennél többet vártam és gondolom rajtam kivül még rengetegen.....egyszerűen a my god is the sun-on kivül nincs is más rendesen megbaszott szám :O Nem is értem.....az egyetlen tökös darab a lemezen.A Többit én ilyen álművészkedősne k érzem itt ott...ami ugye manapság nagyon divat a nagyobb zenekarok ismertebb frontembereik körében.A 6-os osztályzat korrekt.Végülis nem hallgathatatlan csakhát.....ez már nem igazán queens of the stone age.Hát reméle ezt a vonalat elhagyják egy nap és visszatérnek a gyökerekhez.Ez így ennyi év kihagyás után kurva kevés.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.