Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Queen + Paul Rodgers: Return Of The Champions

Le kell lepleznem egy apró kulisszatitkot. Amikor a 2005-ös toplistáimat állítottam össze, bizony orvul kifelejtettem elsírni abbéli sajnálatomat, hogy sok más tavaszi koncert között a Queen + Paul Rodgers bulira sem jutottam el. Az erre vonatkozó mondatot a szerk. csempészte oda (kérésemre) a cikk végére. Szóval, kimaradt és ez bizony fáj.

megjelenés:
2005
kiadó:
EMI
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Nem csak azért, mert koromnál fogva 86-ban sem lehettem ott a pesti Queen koncerten, hanem mert Brian May két szólókoncertjét (Cozy Powell, ill. Eric Singer dobolásával!) is elmulasztottam később. Ezúttal pedig mégiscsak Queen néven jártak erre a fiúk, igaz, az eredeti Queent csak Brian May és Roger Taylor képviselte, na meg a régi haver-segítőtárs, a billentyűs Spike Edney; de azért mégiscsak egy igazi énekest állítottak csatasorba, Paul Rodgers személyében.

Az ex-Free/Bad Company frontember szerepeltetését sok kritika érte itthon, de amennyire tudom, a brit közönség keblére ölelte a formációt, úgyhogy a negatív reakciókat tudjuk be a szokásos magyar fanyalgásnak (azért valljuk be, az itthoni rajongók nagy része tudott örülni annak, hogy a Queen újra turnézik). És, tekintve, hogy a Free a 70-es években úttörő módon Magyarországon is fellépett, Rodgers nevének jobban kellett volna rögzülnie a hazai zenebarátok fejében. Paul persze nem akar Freddie helyére lépni, utódja lenni, itt egész egyszerűen csak arról szól a történet, hogy Brian is, Roger is - bár mindketten szeretnek (és ami fontosabb: tudnak) énekelni - tisztában vannak vele, hogy a Queen klasszikusainak tolmácsolását hosszú távon egy főállású énekesre kell bízni.

Hallgatva ezt a koncertfelvételt, bizton állíthatom, hogy Paul képes hozzátenni a dalokhoz, viszont kellő zenei alázattal rendelkezvén, nem is akarja túlságosan a saját képére formálni azokat. A hangja persze már nincs olyan formában, mint mondjuk Glenn Hughes-é a mai napig, és nyilván Freddie ezerszínű előadásmódjával sem hasonlítható össze, én bizony sokkal szívesebben hallgattam volna őt Brian és Roger szólólemezein is. Ének tekintetében tehát probléma nincs, és valljuk be, Rodgers sokkal hitelesebb a Queenes srácok mellett, mint George Michael vagy Robbie Williams - talán az azonos zenei gyökerek miatt, de egyszerűen odaillik és kész!

Ami a zenei részt illeti: aki csak egy kicsit is szereti a Queent, garantáltan megborzong, amikor az introban megszólal May Red Specialje! A pálmát pedig végig ez a hangszer, ez a jól ismert gitársound viszi el, még akkor is, ha épp egy kevésbé kemény dal szól. Vájtfülűeknek fantasztikus élmény lehet csak May játékát figyelni! A setlistet pedig nagyjából mindenki tudja, aki ott volt; aki nem, annak akad néhány csemege. Például a Pesten állítólag May által elfelejtett '39 vagy az I'm In Love With My Car, az I Want It All vagy éppen a Paul Rodgers nevéhez köthető slágerek (Wishing Well, Can't Get Enough, All Right Now). Ami nem tetszik, illetve lemezen nem annyira süt, az pl. a These Are The Days Of Our Lives Roger által énekelt, élő dob nélküli verziója (tudtommal ez nem saját szerzeménye, akkor meg miért "sajátítja ki"? a szóló előtti refrén viszont király: "when I look, when I find - Brian May") illetve a Radio Ga Ga, amelyet félplaybackben kezdenek el, Roger énekli az elejét és a zenekar csak középtájt száll be Rodgers-szel. Ezek inkább DVD-n lehetnek érdekesek, mint audiovizuális élmény, hasonlóan a Freddie bejátszáshoz a Bohemian Rhapsodynál.

Nem tudom mire vélni azt sem, hogy a Hammer To Fall első felét lírai verzióban nyomják, de ez legalább látvány nélkül is érdekes tud lenni. Egy dolgon morgok még egy picit, de ezzel már tényleg vége: kár, hogy a We Will Rock You-hoz nem csapták hozzá a nóta felturbózott, Live Killers-ről (is) ismerős verzióját. Senkit se zavarjon persze ez a kis piszkálódás, hiszen összességében szenzációsan jó a felvétel, dögös a megszólalás és hallhatóan minimális az utómunka!

Idén lesz 15 éve, hogy Freddie Mercury eltávozott. 2006-ban harminc éves a kedvenc Queen lemezem (az A Day At The Races), és hamarosan kerek 20 esztendeje annak, hogy Pesten járt a zenekar. Remélem, ebben az évfordulókkal teli évben lesz módom arra, hogy bepótoljam tavalyi mulasztásomat!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.