Shock!

Az osztrák Pungent Stench-re egy Nuclear Blastos válogatáson bukkantam rá valamikor '94 környékén, ahol a Daddy Cruel című szerzeményükkel azonnal levettek a lábamról. A mai napig sem értem, mi fogott meg bennük, - mert hát valljuk be, sosem tartoztak az élvonalba, inkább csak a death metal Michael Dudikoffjai, Eric Robertsei közé - de valamiért mindig is jobban bírtam őket szeretni, mint pl. Morbid Angéláékat.

És úgy tűnik, nem csak én voltam így ezzel, mert idővel a csapat komoly sikerekre tett szert, - turnéztak erre-arra többek között a Type O Negative vendégeként is - amiben véleményem szerint nem kis szerepe volt bérrel-béllel, rothadó hullákkal, vagy olykor leheletfinom erotikával (romatikusabb lelkületű olvasóknak ajánlom a Been Caught Buttering borítóját) átszőtt imidzsüknek. '93 környékén ők maguk is oszlásnak indultak, majd nyolc évnyi hallgatás után visszatértek a Masters of Moral névre hallgató művel, és íme az új szörnyszülött az Ampeauty képében. Már a lemezcím is - mely az amputate és a beauty szavak összeolvasztása - bizonyítja, hogy hőseink mit sem változtak az idők során, ugyanolyan kedves beteg fickók, mint mindig is voltak. Ezúttal is érdemes belemélyedni az irodalmi igényességgel megírt, és szociális érzékenységtől csöpögő szövegekbe, ifjú korboncnok tanoncok, illetve a fekete humor kedvelői bizonyára örömüket fogják lelni bennük. Zeneileg már sajnos nem ennyire szellemes a dolog, többnyire középtempós, itt-ott Sabbath-osan hömpölygő témákat nyomnak, ami egy órán keresztül ebben a formában több, mint fárasztó. Bizony, nem ártott volna több lendület, a durva szegeléssel induló Same Shit - Different Asshole (ugye, hogy Kazinczy bekaphatja?) egyenesen a lemez legjobbja.

A Pungent Stench voltaképp nem más, mint egy death 'n roll zenekar, és mint ilyennek, legkevésbé sem célja a világ megváltása, annál inkább a szórakoztatás, a maguk sajátos módján. Ezt pedig remekül csinálják.