Shock!

október 23.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nasty: Menace

nasty_cMit vársz 2020-ban egy metálosan zúzó hardcore zenekartól? Minimum azt, hogy csapjon orrba, és kényszerítsen ugrálásra, hogy ökölbe szorított kézzel ugrálj és skandálva köpködd a dalszövegeket. Nos, a Century Mediánál debütáló, Menace című lemez a 2004 óta működő belga Nasty zenekartól talán ezt nyújtja. Vagy talán mégsem. A zenekarfotót elnézve a kimondottan riasztó megjelenésű négy figura (tudjátok, akikkel nem lenne jó összefutni egy sötét, elhanyagolt városrészben) láttán reméltem, hogy valamiféle Hatebreed/Madball-tengelyen forgó, intenzív arculcsapást kapok.

Nem is indul rosszul a történet, városi zaj, szirénázás, a vokalista Matthi megadja az agresszív alaphangulatot, a riffek erőteljesen gördülnek, bivalynak tűnik elsőre az összkép. Amikor először hallgattam, csodálkoztam, hogy de furán egysíkú zene, és milyen hosszú ez a dal, aztán kiderült, hogy már három-négy szám lement, és ugyan volt szünet közöttük, mégis valahogy összefolyt az egész. Nagyrészt az egysíkú tempónak köszönhető, mert például egy 47 másodperces gyorsabb dalszerűséget azért kevésnek érzek a végtelen vonszolás feloldására. A másik nagy bajom, hogy tizennégy számon keresztül elég hervasztó az egy hangon pengetett kvintriffelés (na jó, néha van két-három másik kvint is, tehát megvan a tologatás is), plusz ezek a többnyire lassú riffek annyira álmosítóak, hogy konkrétan úgy éreztem, talán a gitáros is elaludt felvétel közben két riff között.

megjelenés:
2020
kiadó:
Century Media
pontszám:
4 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

A lemez első felében persze még pislákol némi halvány remény, de utána olyan egyhangú lejtmenet jön, ami semennyire nem hozta meg a kedvem ahhoz, hogy „jóra hallgassam” az albumot. Persze simán lehetséges, hogy koncerten működhet a dolog, elviszi az energia a sekélyes zenét, meg ugrálhat rá, akinek kedve van, energialevezetésnek bőven jó. Apró meglepetésként ért, hogy a Be Carefulban dallamos ének-féle is hallható, de kábé olyan, mintha valamit találomra odaénekeltek volna valamit, semennyire nem illeszkedik a dalhoz. És talán itt válik igazán ordítóvá, hogy az egész lemezt a katyvasz szóval tudnám körülírni: random dobtémák, random riffek, random kiabálás egymásra dobálva, nincs se füle-se farka az egésznek. Persze biztos akadnak ennek a zenének is rajongói, hiszen ez a nyolcadik albumuk, csak hát ha a nyolcadik lemezen riffek tekintetében még mindig a tétova kvinttologatásnál tartanak, akkor lehet, hogy nem véletlenül érzem: a Nasty kábé középiskolás hobbizenekarként állná meg csak a helyét.

A 666AM félelmetesen béna, low budget videóját nézve pedig már egyáltalán nem tűntek ijesztőnek a srácok, sőt, valószínűleg kedves formák lehetnek, csak épp széttetováltatták magukat, és a kisugárzás azt mutatja, hogy nem élik meg ezt a stílust, csak imitálni próbálják, ami bizony nagyon érződik is a zenén. De ezzel sincs baj, meg legalább csak 28 perces az egész album, szóval sok időt nem vesz el. Sajnos attól ez még nem jó, sokkal inkább zavaróan unalmas, mint középszerű.

 

Hozzászólások 

 
#5 Richter László 2020-09-28 21:09
nagyon semmilyen
Idézet
 
 
#4 Valentin Szilvia 2020-09-28 17:21
Idézet - kiss gabor:
A kvint-tologatos resz nagyon talalo volt. Feltetelezem, a szerzo holgynek van nemi koze a gitarozashoz. Jo kritika. Attol, hogy egy lemez csupan 28 perc, meg nem lesz Reign in Blood.


Helyes a feltételezés. :)
Idézet
 
 
#3 Gergő 2020-09-28 17:08
Nagyon jól megfogalmazott cikk!
"Persze simán lehetséges, hogy koncerten működhet a dolog, elviszi az energia a sekélyes zenét" ...Segítek! Nem működnek koncerten se! Nem energiát adnak, hanem elvesznek. Volt szerencsém 2017-ben egy HC hangverseny-mix negyedik fellépőjeként meghallgatni őket, de abban a pillanatban mentünk is a pulthoz sörözni, de még a mellé is k*[email protected] gyenge volt. Hónaljszagú lassított témák végtelen áradata.
Idézet
 
 
#2 janomano 2020-09-28 13:28
Az uj Cro-Mags lemez viszont kivalo.
Idézet
 
 
#1 kiss gabor 2020-09-28 10:45
A kvint-tologatos resz nagyon talalo volt. Feltetelezem, a szerzo holgynek van nemi koze a gitarozashoz. Jo kritika. Attol, hogy egy lemez csupan 28 perc, meg nem lesz Reign in Blood.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.