Shock!

A helyzet az, hogy amikor megszerettem a White Liont (nem is volt olyan rég), Mike Tramp megvett magának kilóra. Pont. Teljesen lehidaltam a faszi dallamérzékétől, dalszerzői vénájától és zenéhez való hozzáállásától. Ez utóbbira remek példa kiváló cimborám anekdotája, aki a 2002-es pesti Tramp bulin kívül a cseheknél is megnézte a faszit: Mike akkori aktuális szólólemeze (a Capricorn) kapcsán felajánlotta neki, hogy ha nem tetszik, akkor visszaadja az árát.

Nos, a Mike Tramp szólómunkásságát egyelőre csak felületesen ismerem, de mivel a White Lion feltört legnagyobb kedvenceim közé az elmúlt pár évben, a Freak Of Nature-t pedig szintén óriási zenének tartom, úgy érzem, itt az ideje az ismeretség elmélyítésének. Mike bármit énekeljen is, bármilyen néven, az annyira jellegzetesen ő, hogy nem tudom nem szeretni. Erről a viszonylag új szólóanyagról például elég rosszakat olvastam, de a fent említett haver annyira erőltette, hogy csak tettem vele egy próbát. Érdekes, hogy éppen a dallamos körökben agyonhype-olt új Treat és Wig Wam lemezekkel együtt adta oda – legyen elég annyi, hogy ez a kettő ment a levesbe, de a Rock'N'Roll Circuzra nagyon rákattantam.

Állítólag otthon, Dániában Mike most újra mainstream szinten sikeres. Nem is csoda, hiszen ez a lemez hamisítatlan rádiórockot rejt. Mégis, nagyobb hangerőn, odafigyelve hallgatva kimondottan erőteljesnek hat a zeneanyag, arcunkba másznak a dobok, húznak a tempók, azok a jellegzetes Tramp-dallamok pedig bizony ragadnak. Ami szerintem sokaknak nem tetszik, az a relatív gitár(szóló)szegénység – ugyanakkor nem kellene elfelejteni, hogy ez nem White Lion-, hanem szólóalbum. Mondjuk az intrót követő All My Life-fal vagy épp az igazán rockos No Tomorrow-val, netán a Between Good'N'Baddel objektíven nézve senkinek semmi baja nem lehet és ha a lemez egészét vesszük, tulajdonképpen olyan nagyon sokban nem különbözik a Circuz a két évvel ezelőtti White Liontól sem. Tramp ez is, az is – én pedig legalább elmondhatom magamról, hogy nyitott vagyok a rádiós puhapöcs-műrockra is, szerkesztőségünkben ez úgyis kötelező lesz hamarosan. Szóval tekintsük ezt perverziónak (a pontszámmal persze azért óvatosan bánok!).