Shock!

A Közel-Keletről indult Melechesh éveket át tette a dolgát az undergroundban, míg fel nem figyelt rájuk a francia Osmose az évezred elején. A Djinntől kezdődően megszületett az a hangzásvilág, amelyet ma ismerünk és velük azonosítunk. Természetesen kisebb-nagyobb súlyponteltolódások meg finomodások történtek menet közben, a lényeg viszont megmaradt. Ez egy sötét, helyenként thrashes riffekkel operáló, süvöltő, de érthető black metal éneket alkalmazó csapat, amely mezopotámiai metálnak nevezi magát, teljesen érthetően. Rájuk lehet húzni a dallamos, monumentális black metal cimkéjét is. A banda neve egyébként tűzkirályt jelent.

Tizenegy év szünet és a nagyszerű Enki után most megérkezett ez a háromszámos EP, amely ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb Ashmediék letették. A csapatra jellemző grandiózus felfogás most is megvan, a hat-nyolc perces kifejtős számok fenségesen menetelnek előre, és az erőtől duzzadó, rendkívül telt hangzás nagyot dob az élvezhetőségen, sokat segít a hangulat közvetítésében is.

Nem lehet tévedni olyan szerzeményekkel, mint a tömör, némileg thrashes riffelésű The Seventh Verdict vagy a kántálós In Shadows, In Light, de a masszív, kegyetlen dobalapra építkező, fortyogó feketefémes Raptors Of Anzu is impozáns. Szövegileg még mindig a sűrű szövésű, közel-keleti mitológia adja az alapot, jó adag sötétséggel nyakon öntve, elvégre alapvetően black/death metalról beszélünk. Egyébként mindhárom számra igaz minden dicséret, csak különböző arányokban, mivel hasonló összetevőkből építkezik mindegyik. Aki vonzódik az ilyesmihez, nem tudom elképzelni, hogy ne legyen baromi elégedett mindegyikkel. Én széles vigyorral hallgatom ezeket a számokat, a 21 perces játékidő is ideális hangulatfokozó meg étvágygerjesztő is. De az az igazság, hogy ki is voltam éhezve. Az meg főleg dicséretes, hogy a Sentinels Of Shamash úgy szólal meg, mint az ágyú, és a számok is húznak, mint az ökör. Pontosan ez kell.

Szinte harminc éve ugye Hollandiába és/vagy Franciaországba költöztek, de a most visszatért dobos Lord Curse (az örmény származású Saro Orfali) például Amerikában él. Azóta már adtak koncertet Izraelben is, sőt, a szülővárosukban, Jeruzsálemben is, 1998 óta először – lassan rendeződik a helyzet Ashmediék körül. A csapat felállása ráadásul a lehető legautentikusabb, ugyanis az alapító trió jött össze megint, az állandóságot képviselő Ashmedi és Moloch gitárosok mellé a már említett dobos is visszatért. Ők maguk is öregedtek annyit, hogy már sokkal nagyobb tisztelet övezze őket, mint a felfutás éveiben, lassan klasszikussá nemesednek a (korai) albumaik. A főnök nemrég töltötte az ötvenet, szóval ideális állapot ez: nyomás már nincs, de még bőven benne lehet egy-két nagy dobás akár a közeljövőben is. A pár éve alapított Reigning Phoenix kiadónak nem is ők az egyetlen hangzatos igazolása a múlt nagyjai közül (Helloween, Opeth, Amorphis, Brainstorm, Kerry King). Van jövője a kollaborációnak, látszik a kiadói profil és az is, hogy komolyan gondolják.

Valószínűleg, meg persze remélhetőleg is, ez egy új nagylemez hírnöke is, amelyet mostmár megelőlegezett bizalommal várok, szépen, türelmesen.