Shock!

A 2000-res Lizzy Borden sem hozott egy cseppnyi megújulást, képregény-heavy metal vicces szövegekkel, kicsit teátrálisan, vérben tocsogva, 11 tételen keresztül. Ezerszer hallott riffek, kiállások, szigorúan a nyolcvanas évek stílusában, ami nyilván akkor szórakoztató volt, ma inkább a naiv báj lengi körül ezeket a "matuzsálemeket".

Mivel már a második számnál bealudtam, egy kicsit úgy érzem magam, mint akit a legmélyebb álmából ébresztettek fel és kábán tapogatózik a lecsúszni készülő takaró után, képzeljétek el. Mivel ma minden második európai zenekar ugyanezeket a témákat licenszeli, képtelen vagyok tűzbe jönni egy háromezredik kórusban üvöltött "hell" vagy az ezerhatszázadik rock'n'rollba hajló ütemes riffelés, utána egy tekerős szóló hallatán.

Nem megy, még ha pont a Lizzy Borden is az elkövető. Ezért lassan húsz év felfüggesztettet illenék adni. Azt meg külön utálom, amikor valamiféle indusztriális ütemeket próbálnak beilleszteni mindezek közé, hiába, minden trendből fel kell csippenteni egy keveset. Valakik valamiért azért majd biztosan megveszik a lemezt.