Shock!

június 06.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Kelly Keeling: Giving Sight To The Eye

Nem is tudom már pontosan, hogy hol szerettem meg Kelly Keeling hangját, John Norum Worlds Away lemezén, a kettes Blue Murderen vagy netán a Baton Rouge-ban. Lényegtelen, a faszi mindenhol isten, az sem volt semmi, amit George Lynch Furious George anyagán vagy Erik Norlander és Lana Lane projektjeiben alakított.

megjelenés:
2005
kiadó:
Mascot / Musicworld 2000
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Vérbeli amerikai blues-rock hang, közhelyes megfogalmazás szerint egy igazi „szőrös rocktorok", aki a sok bérmunka után elérkezettnek látta az időt arra, hogy szólólemezt készítsen. És, bár olvastam az albumról fanyalgó kritikát is, szerintem, aki eddigi munkáit szerette a srácnak, nem csalódhat a Giving Sight-ban sem! Hacsak nem az első Baton Rouge vonalának folytatását várja...

Itt ugyanis 70-es években gyökerező, de mai megszólalású (hard) rockzene hallható itt, mely olykor funky hatásokat is felmutat: ilyen például a Broken, amely mintha csak a Deep Purple Come Taste The Band albumáról maradt volna le. Nem kell ecsetelnem, mennyire szeretem, ha egy nóta teljesen váratlanul begyorsul, ráadásul pont a Hammond szólónál – a lemez legjobbja ez a dal, zseniális, libabőr stb., még Glenn Hughes is csak csettinthet rá! De hiába ez a legütősebb szám, akad még királyság bőven! Szenzációs refrénnel bír a Parasite (megint full Come Taste feeling és Kelly itt aztán alaposan kiereszti a hangját!), húzósan indítja az albumot a Rising Of The Snake és a lírai vonal is igen erős: a Perfect Day pl. a Blue Murder-es haver Tony Franklin fretless bass-ától (is) különleges; a hangulatos-érzelmes Believe-ben pedig Don Dokken is kisegít.

A Ground Zero mondjuk nem különösebben tetszik, ez az elszállós prog rockos téma, hiába 70-es évek, nem különösebben illik a lemez koncepciójába; gyenge számot azonban egyet sem tudok megnevezni. A színvonal egységesen magas, még ha egyik-másik dal valóban nem is éri el a Broken színvonalát és a végére kicsit be is punnyad a zene. Valami ugyanis mindig eladja az adott nótát: egy John Norum szóló (Nothing), maga Kelly meglepően jó gitárbűvölése (Hell Is On The Way, Peace With The World), netán az épp csatasorba állított csúcsdobos (Vinnie Appice, Shane Galaas, Carmine Appice) egy-egy figurája. Persze beleférne több keményebb pillanat is, de hát ha az adott pillanatban ilyen dalok születtek, akkor ez van. Bizonyos pillanatokban hetes, a Broken miatt viszont muszáj felfelé kerekíteni.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.