Shock!

szeptember 24.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Jeff Scott Soto: Damage Control

Előrebocsátom: bármit is írok erről a lemezről, bármilyen pontszám is áll az ismertető végén, Jeff Scott Soto ugyanúgy tündököl, mint eddig. Azért kell mindezt előre tisztáznom, mert ahányszor csak meghallgatom, annyiféleképpen ítélem meg. Elsőre nem kapkodtam a fejem a témák hallatán, furcsamód nagyon kellett figyelnem, hol lakozik a JSS-féle varázslat, vagy a különleges megfejtés. Aztán jött pár interjú a főhőssel, és nagyon furcsálltam, hogy már-már szinte szabadkozik az előző, általam mindig hatalmas örömmel hallgatott Beautiful Mess miatt. Mintha az egy tévedés lett volna, holott ha valakitől, hát pont tőle minden vállalható, ami a torkát elhagyja, és arról hangfelvétel készül. Azonban úgy tűnik, előző saját produkciója nem hozta meg azt a sikert, amit Soto remélt, így hát ezúttal biztosra ment: azon a mezsgyén haladt tovább, amely a W.E.T. felé is vitte, és egy sallangmentes rocklemezt hozott össze, minden jóval, amelyet tőle megszokhattunk.

megjelenés:
2012
kiadó:
Frontiers
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 14 Szavazat )

JSS nem cselez, a lemez középtempós, sűrű riffel nyit, hogy a verzére lecsendesedjen, majd pedig kapjunk egy olyan refrént, amelyet két hét múlva is fogsz dúdolni, bárhol is légy. Általánosan is igaz ez a jelenség a komplett albumra, szinte mindegyik refrén emlékezetes, elsőre is fogós, ahogyan az Jefftől elvárható, illetve megszokott. Ami miatt mégsem olyan széles a mosolyom a Damage Control kapcsán, az pont a megszokás érzete. Minthogy Soto barátunk diszkográfiájában a „könnyűzene" igen széles repertoárja fellelhető, sosem lehetett tudni, milyen stílus uralkodik majd egy-egy szólólemezén, de minden jól áll neki. Legyen funk, akusztikus andalítás, metalba hajló döngölés vagy éppen popzene, de változatos volt minden, ami kijött a neve alatt. Aktuális lemezén viszont nincs meglepetés. Ez azért is érdekes, mert tizennégy különböző dalszerzővel – elnézést kérek, ha elszámoltam – dolgozott együtt most, és ez még akkor is indokolna némileg szélesebb skálájú dalkínálatot, ha a főhős ugyanaz a személy. Főleg, hogy Jeffnek ezer hangja van.

Persze megvan most is a lehetőség, hogy mind a masszív hard rock, mind az AOR-osabb vonal kedvelői találjanak maguknak kedvencet a dalok között. Aki a lágyabb hangvételű JSS-dalokra bukik inkább, annak a Die A Little és az If I Never Let Her Go lesznek kedvencei, míg a direktebb tempók kedvelői a Tears That I Cry, az Afterworld vagy épp a Krazy World hallatán kezdhetnek bólogatni. Utóbbiban a számomra roppant kellemes stílust képviselő Jorge Salan pendít meg egy szép szólót, némi Talisman-szerű hangulattal kísérve. Szuper! Az említett Afterworldben is elszabadulnak az ujjak Emo Markov jóvoltából (lám, a Balkánon sem minden bánatos).

Ha már a gitárnál tartok, meg kell említenem, hogy a virgák kedvelői is kapnak csemegéket az albummal, olyasmiket, amelyek többnyire Jeff eddigi lemezeit is jellemezték. Talán sokan unalmasnak, feleslegesnek tartják ezeket a sorozatlövéseket egy ilyen szólólemezen, ám JSS minden más csapatában megtalálható volt a virtuóz gitáros, legyen szó stúdiózásról vagy koncertezésről. A magam részéről hiányolom Howie Simont, de hát csak Jeff tudja, miért nem kapott ezúttal szerepet.

Sokszor meg fogom még hallgatni ezt a lemezt, ez nyilvánvaló. Az is vitán felül áll, hogy nagyon is szerethető dalgyűjtemény a Damage Control, nagyon is Jeff Scott Soto, amit kapunk. Várakozásaim azonban erősebb, és talán nem jó jelző, de bizsergetőbb, karakteresebb dalok felé mutatnak, ha Jeff Scott Soto nevét hallom. Mindamellett hangsúlyozom, ha csak ilyen színvonalú, ennyire „megszokott" lemezeket kapnánk ebben a műfajban, nem kéne annyit sóhajtoznom a dallamos rockzene jelene miatt. Ez most egy biztató 8-as.

 

Hozzászólások 

 
#3 GTJV82 2020-05-25 23:57
A Lost In T. utáni legjobb albuma. Rock on! 10/10
Idézet
 
 
+1 #2 Generica 2012-11-29 20:51
"Ha a Lillian Axe-t sikerült leszervezni, akkor talán egy JSS buliban is lehet reménykedni még idén, vagy jövőre."

Úgy látszik sikerült leszervezni, mert jövő év április 20. napján a Club 202-ben JSS buli lesz.

Ez a nap híre!
Idézet
 
 
+1 #1 Joel Simoni 2012-04-27 20:48
Először is gratulálok a cikkhez, eddig ez a legjobb, amit magyarul olvastam erről a lemezről.

A Beautiful Mess számomra nem tévedés volt, ha nem "szükséges rossz" , ami JSS lelkének kellett, főleg saját magának készítette. Nem a kedvenc Soto albumom, de élőben elég jól megszólalnak azok a nóták is, főleg ha Howie Simon játssza őket. Jó lenne tudni, miért cserélte le a régi csapatot.

A W.E.T. lemez színvonalát ugyan nem éri el a Damage Control, de még így is bőven az átlag felett van. Baromi erősen kezdődik az album, az első 3 nóta nagyon betalált nálam. Ha a Lost in Translation egy 10-es, a Prism meg 9-es, akkor ez egy erős 8-as nálam.
Mindenképpen beruházok a digipack verzióra, már csak a bónusz nóták miatt is.

Ha a Lillian Axe-t sikerült leszervezni, akkor talán egy JSS buliban is lehet reménykedni még idén, vagy jövőre.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.