Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Isis: Panopticon

Lassan a végére érünk egy természetes folyamatnak: immár a közös ösvényt tapossák a poszt-rock, illetve az extrém metal szintér felől érkező instrumentális gitárbandák. Ennek a folyamatnak az egyik fontos állomása az Isis 2004-es lemeze.

megjelenés:
2004
kiadó:
Ipecac
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Explosions in the Sky, Mogwai, Godspeed You Black Emperor! egyfelől, az Isis, a Neurosis és társaik másfelől. Valószínűleg az Isis, ez az 1997-ben alakult bostoni zajbrigád sem gondolta volna mondjuk a szörnyeteg The Red Sea EP, vagy a hardcore-gyökerektől még nem teljesen elrugaszkodott, komótos Celestial lemez idején, hogy egyszer ide jut. A 2001-es állapotok szerint még elképzelhetetlen volt egy szám torzított gitárok és doom riffek nélkül, aztán ezek szép lassan elkezdtek eltünedezni, helyükre Radioheades hatások, visszhangosított gitárok és hangulatfüggönyök, áttekinthető hangszerelések érkeztek, és a korábbi káoszmetal vezérek egyre lassuló, éteribbé váló zenéje összeért a kardigános altersrácok hangulatfestéseivel.

A Panopticonon a So Did We mindenesetre még egy középtempósan húzós torzított témával indul, de csak azért hogy aztán az új idők szellemében néhány szempillantás alatt egy gyönyörűen ringató témába szállnak bele a bárdisták: az Opeth szokott berakni ilyen szépségeket két vadállati zúzás közé. Majd leszáll az Éj - Soundgardenes, enyhén túlvezérelt gitárral indul a Backlit. Kis idő múlva maga a konkrét Soundgarden riff is megérkezik, de nincs értelme belekötni, jó volt ott is, jól működik itt is, különösen az agresszív (de meglepően hátra kevert) énekkel megtámogatva. A szám vége felé még kapunk egy nagyon gondosan felépített gitárösszjátékot, bele-beleüvöltöző énekkel, jól kifundálták ezt a dolgot. A Wills Dissolve ismét csak a nyugodt gitáruniszónókkal magasodik ki, a főtéma talán még jobb is mint a Backlitben.

Az In Fiction a felétől kezdve válik érdekesebbé, pár ütem erejéig kicsit feljebb csavarták a potmétereket, aztán a visszahalkuló gitárok alatt a basszer-vonal egy kis kanyarokon és emelkedőkön át vezető hullámvasúton húz végig minket. Sajátos ez a számszerkesztési megoldás: míg a Godspeed életműből számomra a csúcsot jelentő Slow Riot EP számai egy-egy csúcspont felé vezető hosszú, változatosan gyötrelmes utat festenek le, meg-megállva egy-egy fennsíkon szemlélődni, addig az Isis darabjai kicsit célratörőbbek, egyúttal kicsit kevésbé kiszámíthatóak. Egy Godspeed vagy Explosions szám alapjáraton a filmzenés masszákból kiemelkedő pittyegésekből fokozódik fel a nagy viharokig. Az Isis-nél általában nincsenek ilyen egyértelmű forgatókönyvek - általában.

A lemez középpontjában magasodik ugyanis a kristálytiszta Syndic Calls, ez az egy tömbből faragott remekmű, amely szükségszerűen fokozódik a tragikus végig. Ha akarnánk se tudnánk megállítani az egyre szélesebb folyó hömpölygését. A szám zárásához felvezető szerkezet pedig tiszta ezredforduló utáni The Gathering, talán annyi különbséggel, hogy Isis-ék nem dobják teljesen a lovak közé a gyeplőt, nem fokozódik "kozmikus viharrá" (copyright gimnáziumi irodalomkönyv) a sulykolás. Ha valaki ott volt a Szigetes sátorban Annekéék koncertjén, tudja miről beszélek. Van azonban másik megoldás: az Isis-nél az ének tér vissza kicsit hamiskás, kicsit egyszerű, de megfelelő levezetésként.

Az Altered Course viszont unalmas, ugyanazt a témát játssza hosszú percekig bármilyen dinamikai váltás nélkül. Igazából csak a power-chordok tartják benne a lelket, én nem tiltakoztam volna ha lehagyják. A záró Grinning Mouths szerencsére egy változatosabb és karakteresebb darab, de így sincs a lemez jobbik felében, mintha kevésbé összpontosítottak volna e két szám komponálásakor az Isis-es fiúk.

Lehetne jönni Foucault-val meg Jeremy Benthammel és kielemezni a lemezcímben felvetett panoptikusság problémáját (néhány külföldi kritika ezt meg is teszi), de egy kicsit olyan lenne mintha ágyúval lőnénk verébre. Persze ezt nem bántó szándékkal jegyeztem meg, ha én nem tudtam teljességgel "kiolvasni" a kapcsolatot a zene és a téma között, az nem feltétlenül az album hibája. Azt pedig végképp nem merném elvitatni az Isiséktől, hogy a mai atmoszférikus rock mezőnyben mérvadó amit csinálnak.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.