Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Iron Fire: Revenge

Szerintem még a zsenge, zöldfülű rajongók is sejtik, hogy egy ilyen név nem black vagy industrial, esetleg nu metal csapatot takar. Így aztán nem is meglepő, hogy az Iron Fire valóban egy true/power vonalon mozgó dán ötösfogat, akik a harmadik albumukkal álltak elő ebben az évben.

megjelenés:
2006
kiadó:
Napalm / HMP
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

A banda alapítója egyben a frontember is, Martin Steene. A kvintett nem sokat cicózik: azonnal belecsapnak a lecsóba és pörgősen, vastagon megdörrenve indítják útjára a Wings of Rage nótát. A dallamos, erőteljes muzsikával nincs sok gond, Martinnak ugyan nem a legszimpatikusabb a hangszíne – helyenként még idegesítő is egy kicsit -, de egészen épkézláb módon énekel, amíg el nem kezd rikoltozni. Ez sajnos gyakori kórság a magasabb tartományokban danolászó egyéneknél, ismerjük el. Mintha nem volnának hajlandók figyelembe venni, hogy a torkuknak, illetve a hangterjedelmüknek bizony vannak korlátai... Trapp üzemmódban üget tova a klisés mivolta ellenére is élvezetes Ironhead. Nincs elegendő ujj az összes végtagomon ahhoz, hogy összeszámoljam, hányszor botlottam már olyan dalcímbe, amelyben a messiást emlegetik a legkülönbözőbb bandák.

Erre a korongra is jutott egy megváltó a Metal Messiah című, mélán hömpölyöző szerzemény képében. Ismét felturbózzák a tempót a Whirlwind of Doom, majd a Fate of Fire perceire, míg a közbülső Savage Prophecy himnikus-epikus vizeken vitorlázik. A Stand as King számomra némi Manowar-hangulatot tükröz, az Alone in the Dark pedig ezúttal nem egy horrorfilmet takar. Zakatolva szigorkodik, de nem hagy bennünk maradandó lenyomatot a Mindmachine – hacsak azt nem, hogy ebbe meg mintha Priest/Painkiller-utánérzést oltottak volna. A repertoárból nem hiányozhat a csöpögős, jellegtelen ballada (Icecold Arion), az albumot pedig méltóságteljes menetelésben fejezik be a hamletfik.

Az Iron Fire nagyjából átlagosnak tekinthető heavy banda átlagos (néha picit átlagon felüli) nótákkal és egy középszerű énekessel. Ezzel manapság nem tudnak nyulat lőni, a telített mezőny nem sok lehetőséget kínál a szamárszürke bandák számára. Olyasfajta zenét gyártanak, amit sokan hallgatunk szívesen, akár többször is, de arra aligha számíthatnak, hogy a műfaj elkötelezett hívei a nagy kedvenceik közé választják majd őket. Ha rám hallgatnak, nem bérelnek maguknak talapzathelyet a Nagy Metal Hősök csarnokában, mert félő, hogy nem sűrűn akarják majd őket fémbe szoborítani...

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.