Shock!

május 11.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Five Finger Death Punch: And Justice For None

ffidp_cNem mondom, hogy két kézzel jelentkeztem az új Five Finger Death Punch-lemez kritikájának megírásáért, pedig még kedvelem is őket. Az ok, amiért nem szerettem volna klaviatúrát ragadni, prózaibb nem is lehetne: egyszerűen nem tudok semmi olyat írni Zoliékról, amit mások még nem írtak meg előttem legalább ezerszer. Ezt elsősorban annak tudom be, hogy a 5FDP gépezete kétévente ontja magából az albumokat, kérlelhetetlenül, szusszanásnyi pihenőt sem adva sem magának, sem nekünk. Üzleti szempontból ez teljesen érthető, hiszen az évtized legsikeresebb amerikai metalbandájáról van szó, amely egyedülálló módon, folyamatosan szállítja a kiadónak az arany- és platinalemezeket, ezáltal sok embernek tesz ételt az asztalára. Nyilván addig kell ütni a vasat, amíg meleg, hogy maradéktalanul kielégítsék a zenefogyasztásban is eluralkodott gyorséttermi mentalitást, ez a marketinges hozzáállás azonban előbb vagy utóbb minden zenekart felemészt kreatív szempontból.

megjelenés:
2018
kiadó:
Prospect Park / Eleven Seven
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 53 Szavazat )

Noha a 5FDP tíz évvel ezelőtt sem számított újító felfogású zenekarnak, az első három lemezzel mégis visszacsempésztek valamit a metalba, amitől frissnek, vonzónak hatottak. Lemezről lemezre egyre jobbak lettek, az American Capitalist anyaggal elvitték a plafonig a koncepciót, az ambiciózusnak gondolt Wrong Side 1 és 2 korongok idején viszont már azt éreztem, hogy kezd elfogyni a puskapor, és azóta sem gondolom másképp. Persze az eladások ismeretében a tengerentúli rajongótábort cseppet sem zavarta a zeneileg tapasztalható egy helyben topogás, illetve az sem, hogy a srácok beleragadtak a Kevin Churko által kreált, rettenetesen egydimenziós, műanyag hangzásvilágba.

Megveszekedett Death Punch-hívők persze biztosan érzékelik azokat az árnyalatokat, amelyek megkülönböztetik egymástól és elődeiktől a két Wrong Side lemezt és a Got Your Six albumot, én azonban, aki egy lépéssel hátrébb áll, és onnan figyeli az eseményeket, úgy látom, hogy lényegi változás és minimális előrelépés még a csapat keretein belül sem történt a kapitalista anyag óta. A friss lemez, az And Justice For None (micsoda cím...) is azt támasztja alá, hogy Zoliéknak eszük ágában sincs elhagyni saját komfortzónájukat. Ezúttal is Kevin Churkóra bízták a produkciós teendőket, és zömmel most is ugyanazokat a megoldásokat alkalmazzák a a dalaikban, amiket már számos alkalommal ellőttek azelőtt. Hogy miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni a bevált formulákhoz, annak egyetlen oka lehet: tudatosan alárendelték magukat egy átfogó üzleti koncepciónak, aminek változatlan formában mennie kell, ha tetszik, ha nem, lévén túl sok ember él nagyon jól belőlük. Ne legyünk idealisták: a napnál is világosabb, hogy a 5FDP mindenek előtt biznisz, és csak másodízben önkifejezési platform.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének jó témák ezen a korongon. Bármennyire is kiszámíthatóvá és izgalommentessé vált a brigád az évek során, nem lehet elvitatni tőlük, hogy minden lemezükre képesek pár kiváló nótát faragni. Azt azért nem mondanám, hogy elsöprően indul az anyag, noha a Trouble hozza a jellegzetes Zoli-riffeket és a gyilkos Jason Hook-szólót, a faék egyszerűségű refrén – „nem keresem a bajt, a baj keres engem” – azért sokat elvesz az összhatásból. Tudom, hogy a fiúk mindig is a világos üzenetek mellett törtek lándzsát, hogy úgy mondjam, a szövegeikkel pedig sosem törtek a Bob Dylan- és Neil Young-féle költők babérjaira, de azért a Trouble meg a másodikként érkező Fake sorai hallatán úgy tűnik: itt még önmagukhoz képest sem erőltették meg magukat. Ebből a szempontból a rappelős verzékkel megáldott Sham Pain is hasonló vizeken evez, viszont a refrénje annyira jó, hogy simán meg lehet bocsátani a nem éppen gondolkodásra serkentő szöveget. (A klipben valóban Fred Durstöt formázó Ivan Moody láttán azonban még most is csóválom a fejem...) A lemez első harmadában a Top Of The World az a dal nekem, ami csont nélkül átmegy a szűrőn, hiszen tényleg a legszebb 5FDP-hagyományokat idézi, meg persze a füstös Blue On Black, amiért nagy hátbaveregetés jár Zoliéknak: ez a klasszikus Kenny Wayne Shepherd tollából való, még '97-ben írta a louisianai gitáristen, az ötös pedig óriási érzékkel formálta saját képére, csakúgy, mint anno a legendás Bad Company-témát. A másik nem saját szerzemény, az Offspring Gone Away dala szintén jól sikerült, az eredetinél mindenképpen hangulatosabb ez a verzió.

Nem cincálnám tovább a lemezt, már csak azért sem, mert a csapat ezúttal is átesett a ló túloldalára azzal, hogy tizenhat dalt zsúfolt ide. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lehetne az And Justice For None optikája, ha a lehagytak volna róla négy-öt tölteléket, mert minimum ennyi ezúttal is akad rajta. A finoman rádiós I Refuse-ra azért kitérnék, ez a poptéma rendesen el fogja adni a korongot, Jason Hook akusztikus szólója meg egyenesen szenzációs benne. Az utolsóként érkező Save Your Breath pedig nagyívű arénarock-refrénjével vett meg, koncerten egészen biztosan torkomszakadtából ordítanám Ivannel. Persze ezek a csinos kis dalok nem feledtetik a lemez gyenge pontjait, mégse csalódás az And Justice For None, ugyanis pontosan azt kaptam, amire számítottam: egy ízig-vérig amerikai mainstream rock/metal-anyagot, aminél senki nem bízott semmit a véletlenre...

 

Hozzászólások 

 
+1 #6 Igor Igorovics 2018-05-30 00:12
Sajnos a mainstream sikeresség egyik kulcsa az egyszerű (ebben az esetben primitív) dalszöveg. Pedig kifejezetten utálom, mikor valaki teledobálja a szövegeket ilyen görög-latin eredetű szavakkal, zavaros utalásokkal és akkor ő filozófikus meg irodalmi, pedig köze sincs hozzá. (Természetesen, ha tényleg igényes a szöveg, az O.K) De ettől függetlenül ez az egyszerűség már tényleg zavaró. Dehát a nép ezt kajálja.
Idézet
 
 
+1 #5 devilstrueface 2018-05-29 16:12
Idézet - valarmorgulisz:
Idéznék az évtized legsikeresebb metalbanda fake című nótájából:
"You're a fake motherfucker, I hate you, motherfucker
I'll break you, motherfucker, you're mine
You're a joke, motherfucker, you gloat but you're a sucker
Such a fuckin' waste of my time"

Amúgy tudom nem ebben mérik a sikert, de ez megdöbbentően ostoba és rémesen gyönge minden szinten védhetetlen fos.

De fura mód az album második fele szerintem tök jó. Az első 4 értékelhetetlen , a 2 feldolgozás faszás szerű, meg még az első 6-10ben is csak közepes. Összességben tucat termék, kofa árú. 5/10


hehe. ha azt a szöveget valaki csak úgy elém tolta volna ismeretlenül, én azt hiszem kapásból mondtam volna, hogy ez bizony 5FDP lesz :)

nekem ez az örökös kedvencem (úgy nem dalszöveg, mert csak egy bepréselt monológ, de azért ebben is szépen benne van a 5FDP életérzés):
"You wanna disrespect me, you little fuckin' punk?
Everything I've done to be who I am, as far as I've fuckin' come.
I'll slap you so fuckin' hard, it'll feel like you kissed a freight train.
Fuck you!"
Idézet
 
 
+1 #4 metanor 2018-05-29 14:41
Tetszett a cikk.De,én a Wrong side-ot látom a csúcsnak.A Halforddal közös dal stb. ott értek a csúcsra.Azóta semmi olyan nem született,amire felkapnám a fejemet.Nem rossz,de pl. ez a keverés,hangzás egy idő után már idegesítő....Nem beszélve a tucatzenei megoldásokról......
Idézet
 
 
+3 #3 Martin 2018-05-29 13:51
Nekem eddig ez volt az első lemez tőlük amit végig sem bírtam hallgatni. Legalább 3x futottam neki és mindig külön-külön hallgatva a dalokat, egyben nem sikerült. :D
A fő problémám vele: UNALMAS.
És még csak nem is azért mert ugyanolyan mint az előzőek voltak...Az AC/DC több mint 40 évig játszotta ugyanazt az egy dalt mégsem volt vele semmi gond.
A múltkori Got your Sixx nagyon tetszett, de abban volt lendület, ebben meg leginkább semmi.
revdav11 hozzászólóval egyet értek hogy ez már néha Fred Durst szint. :D (Ráadásul Moody még néha stílusában is őt utánozza xD)
Egyébként szerintem a legnagyobb probléma ezzel a lemezzel Kevin Churko.
Mióta Ozzy - Scream albuma bejött azóta minden zenekarnak olyanra keveri a hangzását, és így hosszú távon már elég unalmas.
Az 5FDP-re ráférne egy 4-5 éves szünet hogy rendesen feltöltsék magukat és egy rendes producer aki egy kicsit kirángatja őket a saját komfortzónájukb ól és akkor talán sikerül újra valami érdekessel előállniuk.
Én hiszem hogy több van ebben a zenekarban mint amit eddig mutattak.
A War is the Answer és az American Capitalist király volt, de szerintem az ő igazi nagybetűs mesterművükkel még váratnak minket.
Csak attól tartok hogy Kevin Churko mellett soha nem is fog megszületni a kezeik közt az a lemez amivel majd mindenki azonosítja őket a későbbiekben.
Idézet
 
 
+24 #2 valarmorgulisz 2018-05-29 11:28
Idéznék az évtized legsikeresebb metalbanda fake című nótájából:
"You're a fake motherfucker, I hate you, motherfucker
I'll break you, motherfucker, you're mine
You're a joke, motherfucker, you gloat but you're a sucker
Such a fuckin' waste of my time"

Amúgy tudom nem ebben mérik a sikert, de ez megdöbbentően ostoba és rémesen gyönge minden szinten védhetetlen fos.

De fura mód az album második fele szerintem tök jó. Az első 4 értékelhetetlen , a 2 feldolgozás faszás szerű, meg még az első 6-10ben is csak közepes. Összességben tucat termék, kofa árú. 5/10
Idézet
 
 
+4 #1 revdav11 2018-05-29 09:36
Már máshol is leírtam:

Én alapvetően bírom őket de ez az új anyag egyelőre a The wrong side of Heaven 2 (ami az eddigi leggyengébb albumuk szerintem) szintjét súrolja. Azt még nem tudom, hogy felülről vagy alulról.

Moody dalszövegei sosem voltak komplikáltak, de ezt már nem anyanyelvi, kicsit beszélőként is borzasztó volt hallgatni. Ebből a szempontból pedig itt-ott talán Fred Durstot is sikerült alulmúlni.

Nagyon sajnálom, mert az eddigi munkásságukat kedvelem, és a Got your Sixnél bejött a kicsit hosszabb szünet, mert az egy nagyon jó album lett.

Ez most annyira nem...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.