Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Fish!: First Of Many

A Fish! is tipikusan olyan zenekar, amelyik mindenhonnan és mindenhogyan kilóg a hazai zenei életből. Metalnak nem igazán metal, popnak meg túl sokszor gerjed gitár a nótákban. A Bprnr válogatásokon bizalmat keltettek bennem az ott szereplő nóták, kíváncsi voltam mit nyújtanak egy teljes lemezen keresztül.

megjelenés:
2006
kiadó:
CLS
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Néha az újkori Chilire hasonlít amit művelnek, vagy teljesen bizarr módon egy rockosabb Black II Black is eszembe jutott róluk.

Bevallom itt az elején: számomra csalódás (illetve felemás) az album. Most nem tudok nem szubjektív lenni, de ez nekem olyan tipikus "frittyifröttyi" zene a gitártémák miatt, (elnézést, ezt a saját jelzőt használom az ilyen típusú zenékre) valahogy a kemény részekből hiányzik az igazi keménység, a funkys témák meg túl lightosak. De hát nem nekem készült a lemez - mormogja a zenekar, és igazuk is van. Vannak itt persze jó dolgok, például kifejezetten szimpatikus néhány refrén, Krisztián meg korrekt énekes, nem akar feltétlenül más lenni, mint amire hivatott, és ez jó. Bár itt-ott hallani, hogy határszéleken mozog (pl. a mélyek hallhatóan nem nagyon mennek neki). A Shine-ban meg konkrétan nincs érzelem az éneklésben, ami kár, mert pont egy olyan nóta lehetne, ami libabőröket növeszt. Szebben, sokkal szebben kellene ezt dalolni.

A zene időnként olyan érzést keltett bennem, mintha a nyolcvanas években éldegélnék újra, mikor olyan hülyén (diszkóritmusban) buffogott a pergő a zenékben, mert itt is ilyesféleképp teszi, retrósan (bár ütősen) buffog. Igaz, ha épp olyan hangulatban hallgatom, akkor még tetszik is, talán tényleg olyan igazi nyári zene ez, kell hozzá a napsütés, vízpart. Megint nem tudok nem szubjektív lenni: táncos funkyban régebben a keményebb dolgokat bírtam (és itt most nem metalos keménységre gondolok), valami piciség nekem mindig hiányzik a Fish!-ből. Az utolsó feldolgozásdal viszont szellemes, jópofa dologgá alakult.

A hangzás sem nyerte el a tetszésemet, nem is ecsetelném miért, sok munkája (és pénze) fekszik a zenekarnak a lemezben, én meg itt folyton csak nyafogok, hogy így nem jó, meg úgy nem jó. Megvan a saját közönségük, és ez a lényeg. Ellenben a borító abszolút megnyert magának (legalább valami - sóhajtanak fel rosszmájúan most páran), feelinges, pofás, ötletes. Igen, megvan mi az, ami legjobban hiányzik nekem a lemezről: a Dalok, olyan, amit a hármas Bprnr válogatásra felraktak, na az süti.

Hát így jártam, a Fish! meg megcélozhatná helyettem a rádiókat, hátha. Ha bátrabban mernének popzenét írni, akár nagyobb sikerük is lehetne, én meg nem bánnám, ha végre lenne egy igényes popzenekar is itthon.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.