Shock!

február 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Firewind: Between Heaven And Hell

Az album, melyet részben Görögországban, részben Amerikában rögzítettek, majd Svédhonban kevertek, David T. Chastain produceri kezei közt készült. Kicsit zavaros az egész, hm? Bár csupán négyen vannak a fickók, igen vaddisznó muzsikát állítanak elő.

megjelenés:
2002
kiadó:
Massacre
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Lüktető, erőtől duzzadó és harapós, akár egy véreb. Reszelnek a gityók, de állatul, hangzásuk helyenként eszembe juttatja pl. a korai Annihilator (Alice in Hell) soundját - noha ez a muzsika jóval könnyebben befogadható. Stephen Fredrich rekedtes, telt, izmos hangja pedig átgázol rajtunk és kilapít, akár az Orient expressz.

A nyitó nóta rögtön a címadó szerzemény, de mire felocsúdunk a tűzforró kavarásból, máris beleütközünk a Warriorba, aminél nagyobb metal "slágert" keveset tudok elképzelni. A nem kifejezetten direkt kezdést hallva nem is gondolnánk, mivé fog fejlődni ez a nóta: óriási refrénje van! A verzék dallamvezetése szöges ellentétet képez az elsőre azonnal fülbemászó refrénnel. Akkora ez a nóta, mint ide Cincinnati...

A World of Conflict sem sokban marad le a Warriortól, ebben a nótában is dominál a melódiadús refrén, a Destination Forever pedig visszahozza az első nóta fejletépő iramát, esztelen teperését. Fénysebességgel száguldunk keresztül a szférákon, a szóló virtuózan csilingel - s hogy levegőhöz elvétve sem jutunk? Ehhez nyújt segítséget egy rövidke kis líra, Oceans cím alatt, mely nem több villanásnyi romantikus gitárjajongásnál. Találhatunk középtempós szongokat is, ilyen a Tomorrow Can Wait, mely már-már gyengélkedő érzelmi húrokat penget a lelkünkben - ez annál is inkább fura, hisz nem balladáról van szó. A mérsékeltebb darabok közé sorolható az I Will Fight Alone is.

A Pictured Life-nak van egy kis amcsi feeling beütése számomra, holott nem kevésbé vérmes társainál. Mégis itt érzem első ízben, hogy a fickóknak lehet némi közük az Államokhoz... Megmagyarázhatatlan benyomások ezek, hisz legfeljebb rá tudnék mutatni a lejátszóra egy-egy ponton: "Látod? Ez tiszta amcsi hangulat!" És meglehet: a hallgatótárs csak bámulna rám értetlenül... A Firewind Raging nótának elég, ha látjuk a címét, máris tudjuk, hogy csakis felturbózott száguldást kaphatunk a portrénkba. Lépcsőzetesen felfelé kúszó refrénjét nem lenne rossz együtt ordítani a bandával egy koncerten... A kötelező nyálka ezúttal Northern Sky címszó alatt köszönt ránk... gondoljuk egy teljes percig. Azután már egészen mást gondolunk! Ehelyett ugyanis egy igen hangulatos, instrumentális gitárhömpölyt kapunk a fiúktól, melyből nem hiányzik némi északias íz sem... Vagy már megint csak képzelődöm?! A valódi ballada legvégül ér el bennünket s kedvünkre ringhatunk rá, míg a fiúk azon tépelődnek, honnan is jöttek s merre tartanak... Azonban még ez etűd sem nélkülöz némi karcosságot.

Legutóbb tán a Nocturnal Rites-ról írva tettem említést holmi vaddisznókról. És most a Firewind kapcsán. Aki csípi a NR mostanság bejáratott hangzását, annak ez az album is tetszeni fog. Színtiszta, hurrikánerős power metal. A pontszám lehetne több is, de szerintem 1-2 dal kicsit töltelékes. A többi viszont nagyon ott van!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.