Shock!

december 01.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Evergrey: A Heartless Portrait (The Orphean Testament)

evergrey_cMég én is felvontam a szemöldököm, amikor kicsivel egy év elteltével újabb Evergrey-lemez készült. Nyilván dögunalmas lehetett évekig otthon ülni és nem turnézni, nem is folytatom. Más kérdés, hogy ilyen sűrűn, feltehetően jóval ingerszegényebb élet mellett mennyire izgalmas egy újabb lemeznyi mondanivaló. Ráadásul a dalokkal sem spóroltak: tízet kapunk ötven percben, a legéhesebb Evergrey-rajongó sem panaszkodhat. Tegyük hozzá, időközben volt egy kiadóváltás, és nyilván ütni kell az új lovat.

Milyen az új lemez? Nos, nagyjából olyan, mint az előzőek, Tom Englundék a szokásos bevált recept szerint hozzák a súlyosan riffelő, nagyívű refréneket hozó dalokat, én meg bekajálom sokadszorra is – legalábbis papíron. Igazából nem találok rá értelmes magyarázatot, hogy miért tetszik mindig egy újabb lemeznyi dal, mikor TÉNYLEG nem hoznak már régóta az égvilágon semmi újdonságot. Nüansznyi apróságok persze eltérnek, kicsit más a hangkép, most éppen borzasztó sűrűnek érzem a zenét, és túl tömör, agyonkompresszált minden. Meg egy kicsit csilingelősre is vették a hangszerelést-hangképet, de új szelek fújnak, úgy tűnik, a maguk módján megpróbálnak ráülni a rádiókban folyó popzenék egyenhangzására.

megjelenés:
2022
kiadó:
Napalm Records
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A nyitó Save Us biztos koncertfavorit lesz, nem véletlenül készült hozzá klip. A folytatás is bombasztikus, és jönnek sorban az érzelembombák, csak hát... Nekem erősen elkezdte bántani a fülemet valami. Méghozzá az autotune. Zsigerileg rosszul vagyok tőle, képtelen vagyok autotune-nal teletömött dalokat meghallgatni, ez a sajnos túl sok éve futó, de még mindig kiirthatatlan effekt számomra megöli a zenét. Bármilyet. Popzenét, rockzenét, teljesen mindegy, ez egy zenei zsákutca, rémálom, maga az audio-pokol. És sajnos ezért ezt a lemezt sem tudom maradéktalanul élvezni, rettegek, mit hoz a következő „kanyar", és hát nem tesz jót a túlzott használat annál a fajta zenénél, amit Englundék csinálnak.

Igazából a dalok felépítése és főleg a fentebb említett csilingelős hangzás miatt is sokkal poposabb az új lemez, már most érzem, hogy nem ez lesz a kedvencem tőlük. Persze nyilván megvan ennek a fajta popmetálnak is a maga közönsége, kérdés, hogy az a fiatalabb korosztály ötvenes arcokat akar-e nézni a színpadon vagy inkább a sajátját. Utóbbira tippelnék. Szóval én egyelőre még a barátkozás fázisában vagyok, és ugyan megtaláltam a kiemelkedő pillanatokat, összességében még nem tudom, hányadán fogok állni ezekkel a dalokkal fél-egy év múlva. Henrik Danhage gitárszólói ellenben klasszak, tényleg.

Természetesen az őszi koncertet meg kell nézni, és azt sem bánnám, ha az utóbbi néhány lemezről válogatnának dalokat, valamelyik régi klipes slágerrel zárva az estét. Élőben biztos kiválóak az új anyag dalai is, ezzel azért nem lehet vitatkozni. Azon morfondírozom, hogy igazából tök jó lenne, ha Englund írna egy poplemezt, de szigorúan autotune nélkül. Nem tudok megfelelő mértékben lelkesedni most, maradjunk a hetesnél. Az sem rossz azért.

 

Hozzászólások 

 
#7 Dead again 2022-09-20 13:46
Szeretem az Evergreyt, de ez profi dögunalom.
Idézet
 
 
#6 queensryche999 2022-06-14 16:48
Nagyon bírom az utóbbi évek Evergrey lemezeit, ez most valahogy mintha tényleg kevésbé lenne "kerek". Kezdjük azzal, hogy karantén ide vagy oda, nagyon kevés idő telt el az előző lemez óta és mivel Tom egy interjúban elmondta, hogy dalokat írt a leálláskor, a lemezanyag gondolom nem az előző termésből maradt meg. A zenei szabályokkal tisztában lévő (svéd zeneoktatás) rutinos szerzőként nyilván nem a múzsára várva írja a dalokat, így viszont óhatatlanul is iparosmunka érzete lehet az embernek, bár félreértés ne legyen; a gyengétől nagyon messze van ez a lemez, nem véletlenül Evergrey az Evergrey.
Idézet
 
 
#5 Adam 2022-06-13 19:41
Azt nem mondom, hogy agyon hallgatnám ezt a zenekart ha jó lenne a hangzás, de ez így ebben a formában számomra fogyaszthatatla n. Persze jobban szólnak mint a régi lemezeik (amik meg jobbak zeneileg mint a mostaniak), de ez kevés. Valahogy zsibbaszt és nem jó értelemben. Pedig azért van itt pár érdekes dolog, szóval nem rossz lemez ez, csak az fránya hangzás!
Idézet
 
 
#4 the raven 2022-06-13 18:22
A hetes teljesen helyénvaló.
Idézet
 
 
#3 the raven 2022-06-13 18:20
Idézet - Equinox:
Én borzasztóan untam az előző lemezt (a lemezborító gyönyörű ahajóval, de ennyi), szóval ettől se várok sokat.
A hajós a The Atlantic.Az előző , Escape of the Phoenix,sokkal jobb.
Idézet
 
 
#2 Equinox 2022-06-13 09:08
Én borzasztóan untam az előző lemezt (a lemezborító gyönyörű ahajóval, de ennyi), szóval ettől se várok sokat.
Idézet
 
 
#1 SquatEye 2022-06-13 05:53
Nálam egy hajszállal marad el az Atlantictol, ami számomra az újkori (post-MMA) Evergrey legjobb albuma. A hangzást ezúttal sem sikerült eltalálni, főleg gyengébb hangrendszeren hallgatva túl tömör, de ez az egyetlen problémám. Szerintem pont most sikerült eltalálni azt a vonalat, ami egyszerre modern, tele van kapaszkodóval, de vannak benne okos, meglepő részek is. Örülök hogy visszatértek a billentyű szólók, Tom is többet vállalt, Henrik meg egy zseni, és pont. Szerintem most vannak karrierjük második csúcsán, pedig igazából első sem volt, valami érthetetlen módon. Találkozunk a koncerten mind a száz magyarországi rajongóval...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.