Shock!

szeptember 24.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Entombed: Inferno

Tologattuk ide-oda egymás közt a kritika elvállalását, aztán végül csak nálam kötött ki. Hallgattam jó sokat a svéd mélyre hangoltak poklát, de valahogy csak nem akart beletelepedni a fejembe. Fogalmam sincs, miért.

megjelenés:
2003
kiadó:
Music For Nations / MusiCDome
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Pedig nem rosszak a dalok, amikor hallgatom, akkor éppen tetszik, meg ezt a mormogós hangzást nem nagyon sikerül pont így utánuk csinálni, ám mégsem érzem, hogy imádnom kellene ezt a lemezt. Mondjuk a Morning Starnak is kellett idő, míg beért, az tény. (Közben megy a lemez, az első dalban a mélyebbnél is mélyebbre hangolták a gitárokat, komolyan, már majdnem hamis, annyira lebegős, laza a húr, szinte látom magam előtt, ahogy a feszes pengetés dacára a drótok hosszan lengenek ide, s oda.)

Pörög a cd, néha azt érzem, hogy behozták újra a thrasht a riffjeik közé (legalábbis észrevehetőbben, mint eddig), meg mindenféle más jót a nyolcvanas évekből, talán ők is meg akarják lovalni ezt a legújabb retro-hullámot, bár azért nem hinném, ők nem olyanok. De aztán mégis csak újra és újra ez az érzésem, noha nem a jó régi E-ben játsszák a klasszikus Bay Area témákat, hanem az Entombed-féle poklos-gyomros hangolásban.

Váltakoznak a gyorsabb, tika-tikás dalok, meg a lassultabb nóták, változatosnak változatos a lemez, az tény. És még mindig nem működik nálam. Nem értem miért. Az ötödik dal nyitása meg egyenesen olyan, mintha egy Hendrix-riffet formáltak volna át a saját képükre. Utána az Intermission című tétel (találó cím, hehe) egy full zongorás instrumentális merengés, és fura, hogy bár olykor használtak zongorát korábban is, ez valahogy mégsem tűnt fel nekem, csak most. Persze visszacsapnak a húrok közé, nem kell félni.

A kilences dal (Descent To Inferno) a kedvencem a lemezről, szinte már danziges súlyosságú, sőt. Az a sejtelmes fajta. Aztán a tizenegyes Flexing Muscles is hasonlóképpen tetszik, úgy látszik most a borultabb darabok jönnek be igazán a csapattól. Bár ez azért thrashesen begyorsul a végére, széttorzított gitárszólóval díszítve. A záró nótát pedig megpróbálták jó monumentálisra megírni, valamiképp sikerült is, de inkább olyan horror-monumentalitás ez, mint. Teljesen beteg gitárszólóval. Mondjuk Inferno a lemez címe, érthető is a hangulat. A hangzás... mocskosul szól. Ennél jobb jelzőt nem találni erre.

Szóval jó ez a lemez, mikor hallgatom, olykor elő is veszem, hogy újra meghallgassam, valamiért mégsem az igazi még mindig. Gőzöm sincs miért. Nos, így.

 

Hozzászólások 

 
#1 indaver 2012-09-22 19:18
Nem hozza a korábbi színvonalat, Entombedtől ez egy elég lapos lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.