Shock!

És még azt mondja az átlagember, hogy a metalosok szűklátókörűek! Időnként tényleg nem tudom mire vélni, miért küldenek nekünk, ROCKmagazinnak ennyi teljesen más jellegű zenét. Csak az lehet a magyarázat, hogy mi, rockerek, mindenféle stílusban meglátjuk az értéket, ami közhely, de vélhetőleg van valós alapja.

Az Equilibrium kiadó különösen szeret minket, mi is őket, hiszen rendkívül igényes kiadványaik vannak, amelyeket még én is szívesen meghallgatok, ha csak egy röpke értékelés miatt is. Mert ugye azt be kell valljam, hogy a Dwelling muzsikája megint csak nem olyasmi, amit mifelénk túl gyakran pörgetne otthon a CD-játékos. „Könnyed, légies, tündéri (csak hogy az ethereal kifejezés összes jelentését idevegyem, mert mindegyik passzol) neoklasszikus kompozíciók, melyeket tökéletesen fontak össze akusztikus gitárral, hegedűvel és basszusgitárral, majd díszítettek édes női énekkel" – áradozik a borító és meg kell mondjam, ebben van is valami. Helyenként olyan az anyag, mintha csak egy énekesnős Benkő Dániel lemezt (van ilyen?) hallgatnánk, máskor jazzes a feeling; amúgy pedig hol angol, hol portugál a szöveg (merthogy az Equilibrium földiek albumait is kiadogatja).

Füstös művészkávézókban, bölcsész házibulikban, ahol a sálas, kinyúlt pulóveres, tarisznyás filozófia szakosok puffokon ülve osztják az észt két spangli között, abszolút el tudom képzelni, hogy ilyesmi szól a háttérben. De ugyanígy remek aláfestő zenéje lehet egy trendi teaház alapzajának is. Egyszóval, rockzenét kedvelők által is bőven emészthető, kellemes, andalító ez a 39 perc és valóban, ezerszer inkább ilyesmi szóljon a fent említett helyeken, ha néha netán magam is előfordulok ott (alteros barátaim révén megtörténik néha), mint a szokásos, a bölcsészréteg által agyonistenített borzalmak...