Shock!

április 18.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Dream Evil: Dragonslayer

A heavy metal reneszánszaként emlegetett folyamat továbbra is százával termeli ki az olyan bandákat, amelyek csak felmelegíteni tudják a főzeléket, tartalmat azonban semmilyen tekintetben nem hordoznak, így az egész műfajt és a hozzá tartozó életérzést (amennyi még maradt belőle...) szimpla gyorsfogyasztási árucikké silányítják.

megjelenés:
2002
kiadó:
Century Media / MusiCDome
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Most a Fredman stúdió producerét és tulaját, Fredrik Nordström mestert is magával ragadta a tettvágy. Gitárosként maga mellé vette a Gus G. nevű ifjú görög harcost, a dobok mögé Snowy Shawt (ex-King Diamond, Mercyful Fate, Memento Mori stb.) ültette, énekesnek pedig megtette Niklas Istfeldtet, aki az első két Hammerfall albumon háttérvokálozott, és az őshaver Peter Stalfors bőgőssel egészítette ki végül a brigádot. Ezek a (zömmel) sokat tapasztalt profik akkora klisékupacot lapátoltak össze a régi Dio lemezről kölcsönvett néven, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Hiába, a fémzene iránti olthatatlan szenvedély!

A muzsika nem sokban különbözik az imént emlegetett Hammerfallétól és a klasszikus skandináv csapatokétól, azt leszámítva, hogy itt-ott nagyzenekari betétek is beépülnek a nagy metalkodásba. Valamelyest azért keményebb az összhatás és az énekhang is alázza a Joachim srácét rendesen, bár sajnos Niklas dallamaiban sem érzek sokkal több átütő erőt. Amúgy epikus középtempós, speedelős és lírai darab egyaránt található a CD-n, ám az untig ismert fordulatokon kívül semmit nem tudnék kihangsúlyozni ezekkel kapcsolatban. Hát a dalszövegek? Véres harcok, sárkányok, metal és szerelem - erre egy szóval sem érdemes többet vesztegetni. Akár szövegírói bravúrként is felfoghatnánk, hogy a fiúknak sikerült kevesebb szóban megfogalmazniuk magvas gondolataikat, mint amennyit a Manowar használ fel egy albumon, de amikor a sokadik nótában hallom viszont ugyanazokat a sorokat, olykor a legapróbb módosítás nélkül, kezem automatikusan a stop gomb felé lendül. Ebben a formában ez tényleg semmi egyéb, mint a műfaj állandó megújulásának és a zenészi kreativitásnak az antitézise, egy hatalmas blöff!!! Pláne ilyen kaliberű előadóktól! A soványka hetest is inkább a múltjuk és valódi képességeik miatt érzem indokoltnak.

Az osztályon felüli megszólalás emelhetne még legalább egy kicsit az anyag színvonalán, csakhogy mit ér?! Az irányítható fiataloknak ma még így is el tudja adni a bandát a kiadó, holnap viszont már minden bizonnyal érkezik a következő klón a futószalagról... Jó éjszakát, gyerekek, álmodjatok gonoszakat, én is kezdek ásítozni.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.