Végre nem elcsépelt borítót nézegethetünk, hanem egy kifejezetten hangulatos darabot, a cd-n hallható zene azonban a rettegett metalcore. A nyitó dal rögtön igazi trúmetalos ikergitározással kezdődik, ám a haragos kiabálás, ami később csorda-formában is kibontakozik, megmutatja, hogy ez a csapat talán tényleg a hardcore felől érkezett.
Tömören fogalmazott nótákkal pakolták teli a lemezt, azzal a fajta metalcore-ral, aminek alapjai az Iron Maidenben és más, eurometal csapatokban gyökereznek, ehhez jön hozzá a hardcore agresszivitása, elsöprő ereje. Olykor a refrénben kevés dallamot is kapunk, nem viszik túlzásba, még a divaton innen helyezkednek el.
Ez sajnos a zene egészére nem mondható el: végletekig kiszámítható minden nóta, unalomig ismert témákat variálnak 11 dalon keresztül. Rossznak nem mondanám, élőben meg kétségkívül energikusabb és élvezetesebb, ám idén a nagyon sokadik ugyanilyen csapatot végighallgatni már egy picit fárasztó. A hangzás viszont nem a divatos döngölős, hű-de-odabaszós fajta, szikárabb, inkább a nyolcvanas évek végét idéző gitársounddal (igazából némelyest vékonyka az egész), viszont a dobok csúnyán műanyagok sajnos.
A csapat kaliforniai, ám ránézésre is inkább olaszoknak, mexikóiaknak tűnik a tagok egy része, a nevük alapján meg pláne azok lehetne (Cairoli, Garcia). Annak idején még progresszív zenekarként indultak, ám a szelek másfelől fújtak- és ők be akarta futni. Mondja mindezt a rossz májam és valószínűleg lehet a dologban valami. Innentől kezdve mindent bevetettek a lemezszerződés érdekében, még trendi hajat is vágattak. Ja, és ők is keresztények.
Nos, mivel fiatalok, a divathullámok meg változnak, úgyis átesnek még pár fazon- és zenei váltáson, amíg megtalálják önmagukat, addig meg legalább megtanulnak zenélni normálisan, ha van bennük kitartás. Én nagyjából a lemez fele előtt éreztem ellenállhatatlan kényszert, hogy kikapcsoljam a lejátszót, nem igazán késztetett semmi arra, hogy kíváncsi legyek a korong második felére, úgyis ugyanazt hallhatjuk: egymást kergető gitárfutamokat, technikásnak tűnő, ámde még egy kicsit botladozó dobolást, nagyon mérges énekest, a lehető legkiszámíthatóbb formában. Köszönöm, ebből már akad elég, semmi szükségem még egy semmitmondó zenekarra. A csapat meg kergesse önmagát saját ketrecében, hátha egyszer meglelik a kijáratot.
Azt azonban izgatottan várom, vajon mikor szerződtet le a Metal Blade egy valóban tehetséges és jó zenekart.
