Shock!

február 26.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

3 (Three): The Ghost You Gave To Me

3 (Three): The Ghost You Gave To MeEmlékszem, amikor először hallottam a 3 nevű zenekarról, illetve először hallottam tőlük valamit, nem igazán tudtam még hova tenni őket. Szimpatikusnak találtam a világukat, ám Joey Eppard magas, mondhatni szirénisztikus hangfekvéséhez hozzá kellett szoknom. Az évek alatt ez a lassan induló barátkozás odáig fajult, hogy idén már tűkön ülve vártam az új lemezüket. Mondjuk nagy tétet mernék rakni arra, hogy itthon meglehetősen keveseknek mond egyáltalán bármit ez a (keresők szempontjából meglehetősen szerencsétlen) zenekarnév. Ám ha a Porcupine Tree, a Coheed And Cambria és hasonló jellegű zenekarok rajongójának vallod magad, a 3 is a te zenéd.

megjelenés:
2011
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Joey Eppard szerint a legprogresszívebb lemezük született meg a The Ghost You Gave To Me képében, és ezt alá is támaszthatom - már ha a progresszivitás azt jelenti, hogy kicsit szélesebb mederben terelgetik a dalaikat mint eddig, mindamellett, hogy az első hangok után tökéletesen felismerhető, hogy kik zenélnek. Tény, hogy zabolátlanabb, noha ez a zabolátlanság nem kizárólag abban mutatkozik meg, hogy tőlük stílusidegen riffeket alkalmaznak. Erre a legjobb példa talán a Numbers, amelyben nemcsak a Primus játékossága, de a King Crimson finom árnyéka is ott figyel, a végén meg a jó ég tudja, melyik norvég black metal zenekar poszterét nézegethették dalszerzés közben. Mégis valahogy összességében görcsmentesebb, lazább a zene, de erről meggyőződhetsz magad is, elég csupán a Sparrow című dalt meghallgatnod.

A 3 zenéjében még mindig ott vibrál a '70-es évek, de nem olyan szinten, mint mondjuk az Opeth idei anyagán, hanem annál jóval maibb, modernebb formában. Kimondottan fülbemászóak a dalok, nemcsak az énekdallamok tekintetében, hanem maga a zene is sokkal közelebb enged magához, már második-harmadik hallgatás alkalmával ismerősnek mutatja magát, ami ilyen jellegű sűrű zenénél azért nem mindennapi.

Manapság már az is megkerülhetetlennek tűnik, hogy a zenekarok leróják tiszteletüket a csillogó diszkógömbök iránt, a 3 is megírta a saját táncos számát, ami persze csak körülbelül annyira diszkó, mint amennyire a Pain Of Salvation Disco Queenje az. A Pretty egy jelentős része vegytiszta pop, de Eppardról most már kimondhatom azt, ami egészen eddig ott motoszkált a gondolataimban, hogy van a hangjában egy adag Perry Farrel (is).

Az Afterglow helyenként olyan, mintha egy 2011-es Police dalt hallanánk, az It’s Alive-nál meg határozottan hazánk talán legelőremutatóbb zenekara, a Turbo ugrott be – a gyökerek hasonlóak lehetnek. Nem igazán ad nyugodt pillanatokat a The Ghost You Gave Me, a lemez végefelé az utolsó előtti Only Child az, ami békésebbnek tűnik – legalábbis az elején, azért a 3-féle zaklatottság ebben a számban is erősen megmutatkozik, viszont a záró The Barrier igazi megnyugvást hoz.

Kimondottan sokszínű a lemez, és ugyan sok részével valóban hamar össze lehet barátkozni, erősen ajánlott a tartós és hosszú ismerkedés, úgyis az fogja megadni a kapcsolat savát-borsát. Mindenkinek ajánlott, aki a nu prog zenekarokat szivacsként szívja magába. Én meg mostanában kifejezetten szeretek szivacsként viselkedni, így a The Ghost You Gave To Me már a szervezetem szerves részévé vált. Az év egyik legjobb alkotása a műfajban.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.