Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

A&R tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bury What’s Left: Memoirs

Memoirs címmel jelent meg még tavaly a Bury What's Left zenekar második EP-je. A minialbum egyik különlegessége, hogy az Our Dying Tree című dalban Halák Árpád is vendégénekel a Stubbornból. Az EP-t otthoni körülmények között, Pencs Tamásnál a zenekar gitárosánál rögzítette és keverte a zenekar, és koncepciózus jellegű anyagról van szó: a sztori egy, az ötödik dimenzióban élő emberről szól, aki párhuzamos életeit figyeli, és rádöbben, hogy eközben elvesztegeti a saját életét. Miközben abban bízik, hogy egy másik életben talán boldog lehet, mindenhol csak szenvedés és kudarc várja.

0405bwl

Valentin Szilvia: A szöveg tartalmát tökéletesen átadja a vokalista srác: minden hangja maga a merő szenvedés, kicsit túl is tolja érzésem szerint a kínlódást, és kevesebb egysíkúságot is elviseltem volna, noha tisztában vagyok vele, hogy ez a műfaj nem pont erről szól. A zenei alapok a műfaji követelményeknek megfelelnek, nem rossz, de nem is kiugró a muzsika, igaz, koncerten jóval nagyobbat üthet, és ki lehet rá engedni a gőzt. A négy szám közül számomra a Metamorphosis volt a legmeggyőzőbb.

Pálinkás Vince: A Bury What's Left EP-jének a sztorija rendkívül izgalmas történetet rejthet a promószöveg szerint, sajnos azonban a zenéről ez nem annyira mondható el. Nem azért, mert szűkek a műfaj keretei, hanem mert egy eléggé puffogó, erőtlen soundot sikerült összehozni, ami nem túl szerencsés, hiszen a hardcore-os metalnak erőtől kell duzzadnia, hogy levigye a fejünket. Itt tehát egy koncertélmény lehet az, ami a csapat valódi arcát megmutatni lehet hivatott.

Draveczki-Ury Ádám: Modern, brutál, groove-os metalcore, sok ilyet hallhattunk már az utóbbi tizenakárhány évben – nekem őszintén szólva elég erősen csömöröm van már az efféle zenéktől, és nem tegnap óta, de ezzel most nem azt mondom, hogy a Bury What's Left rossz, mert nem az. Viszont sajnos elég tompán, sőt, kifejezetten furcsán szól az EP-jük (mindenen túlnövő dob, a kelleténél lényegesen erőtlenebb gitárok) ami némiképp kihúzza a szenvedélyesre vett zene méregfogait. Viszont igen rokonszenves, hogy a bandának hallhatóan van víziója, nem egy tizenkettő-egy-tucat jellegű produktumot akartak letenni az asztalra.

 

Hozzászólások 

 
+4 #1 Kéményes Péter 2015-04-05 19:45
Sziasztok!
Köszönjük a kritikát és, hogy foglalkoztatok velünk!
Üdv,
Peti
Bury What's Left
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.