Shock!

szeptember 19.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Whiplash

0712whiplash1A Whiplash nem csupán azt a bizonyos, nyakficamot előidéző mozdulatsort jelenti, avagy nem is csak a Metallica örökzöldjének, de Hank Levy gyilkos jazz standardjének címe is, jelen filmnek pedig névadó főszereplője. Az ütemjelzés 7/4 és 14/8, a tempó 200 bpm magasságában, itt dobolás folyik. Tulajdonképpen meglep, hogy a bemutatót követően az ütős szakma nem küldte azonnal a máglyára a film valamennyi kópiáját, hiszen valójában itt nem igazán folyik dobolás. Ami folyik, az leginkább a vér, aki viszont ezt túlzásnak érzi, az valószínűleg sosem mozgott a profi zenészek embertelen világában. A Whiplash minden bizonnyal az idei év legkülönlegesebb filmje volt a mozikban, és immár az otthoni tévéken is.

Az előadás zömmel kétszereplős, a sztori roppant egyszerű: egy fiatalember mindenáron bizonyítani akar, egy zenetanár pedig mindenáron gyémántot akar a kezei közé fogni. A hangsúly a mindenáron szón van. A jó és a gonosz oldala sincs egyértelműen leosztva, olykor cserélődnek is ezek a szerepek, ráadásul mindkét fél álláspontja respektálható. A mainstream filmipar ritkán forgat ennyire magának való alkotást. A fiatal rendező, Damien Chazelle sem egy magától értetődő választás, ő ellenben már a második játékfilmjével képes volt letenni a névjegyét. A Whiplash ugyanis sokkal könnyebben állhatott volna bele a földbe, mint ahogy sikertörténetté vált – ez nem egy könnyed pofozkodás

gyártási év:
2014
forgalmazza:
InterCom
Whiplash
amerikai filmdráma

írta és rendezte:
Damien Chazelle
zene: Justin Hurwitz
operatőr: Sharone Meir
vágó: Tom Cross
főszereplők: Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist, Austin Stowell

játékidő: 107 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 30 Szavazat )

A kulcs aligha lehet más, mint a szereplőválasztás: Miles Teller (Engedd el!, Footloose, Képszakadás) és Jonathan Kimble „J. K." Simmons (Pókember-sorozat, Hulk, de a kopasz feje felbukkan a legújabb Terminator-moziban is) alakításával hihetővé válik, hogy ez a nagyszabású dráma akár a nappalidban is megeshetne. Életek kerülnek itt egyenesbe és siklanak félre, ezzel pedig nem lehet viccelni. És ha már komolyan vesszük magunkat, akkor illett volna kicsivel jobban odafigyelni a zenészi teljesítményekre is, hiszen kötözködni csupán a lényeggel, a dobolással kapcsolatban lehet. Nem mintha ez igazán számítana, hiszen egy háborús filmet sem okvetlenül azért szeretünk, mert a legjobb lövészekre osztották a főszerepeket.

Ha úgy tetszik, egy felemelt mutatóujj is lehet a Whiplash az opportunista, gátlástalan „támogatók", családtagok és tanárok felé (ahogy a mostanában bemutatott Amy Winehouse dokumentumfilm is az). A díjesőt (BAFTA, Golden Globe, Oscar) bizonyára ez és a zseniális vágások hozták meg, ettől azonban még a bő 100 perces tortúra abszolút nézhető és szerethető alkotás. A mondanivaló és a megvalósítás szempontjából is kiemelkedő, velős darab. Az otthoni lejátszásra összeállított csomag ráadásul tartalmazza a rendező eredeti rövidfilmjét is, amellyel még 2013-ban kilincselt a stúdióknál, plusz jó néhány tiszteletreméltó dobos arc gondolatait is erről a világról. Mindazoknak, akik zaklatásra vágynak.

Tudod, „nincs még egy olyan kifejezés, ami olyan kártékony lenne, mint az egész jó".

0712whiplash2

 

Hozzászólások 

 
+2 #8 Vox 2015-07-14 17:42
Idézet - Koroknai Balázs:
Idézet - Vox:
Andrew (Miles Teller) végül eldobott mindent (a zseniális utolsó 15 perc erről szól), elvesztette az emberségét, de végül a csúcsra ért.


csak azért kötözködöm, mert végül is ugyanazt mondjuk, de
az én kópiámon

Andrew-t (Miles Teller) eltanácsolják, megőrzi az emberségét, de végül játszik egy dobszólót.


Pont ettől szép a (film)művészet, hogy többféleképpen értelmezhetjük! :)

Számomra és ahogy olvastam a rendező számára is, a Whiplash egy rendkívül sötét hangulatú film. Számomra egy üzenete volt: ha egyedit akarsz alkotni, ahhoz meg kell halnod a művészetért. Akkor addig kell őrölnöd, ütnöd, hajtanod, gyilkolnod saját magad, amíg fel nem érsz, de ez egyben a véged is lesz.
A filmben a busz lerobbanását és az autóbalesetet én először egy-egy ócska dramaturgiai elemnek tekintettem, nevezetesen egy-egy akadálynak, ami hátráltatja a főhőst a célja elérésében. Viszont nézheted úgy is, mint deus ex machinát, és így már másként fest a dolog. Mindkettő egy figyelmeztetés volt Andrewnak, hogy ha nem vesz vissza, abba bizony belehal. A baleset után jött a szakítás a tanárral, kiderült mi történt Sean Casey-vel és Andrew eszmélt. De megint elkapta a gépszíj, amikor találkozott Fletcherrel. A film végi összecsapás mindkettejük számára halálos: Fletcher lejáratja magát azért, hogy bosszút álljon, Andrew pedig feláldozza saját magát (emlékszel az apja tekintetére, aki az ajtóból figyeli?) azért, hogy győzhessen. Onnantól nincs tovább, Andrew ugyanarra az útra lépett, mint a Fletcher-tanítvány Sean Casey, aki a film története alatt lett öngyilkos.

Én legalábbis így láttam. Ettől függetlenül zseniális alkotás tele energiával, nagyszerű színészekkel, fantasztikus zenével.
Idézet
 
 
+1 #7 Zsolti 2015-07-14 11:11
Zseniális film, már kétszer láttam. Simmons kapott is vagy 40 díjat az alakításáért, megérdemelten, mert elképesztően játszik. A karaktere egy állat, de valahogy mégsem lehet utálni, mert végső soron jót akar - más kérdés, milyen áron...
Ez pedig nagyon igaz:
„nincs még egy olyan kifejezés, ami olyan kártékony lenne, mint az egész jó".
Idézet
 
 
+3 #6 Szószóló 2015-07-13 18:47
Utóbbi évek egyik legjobb filmje, nem is lehet kérdés. Simmons meg egy állat, külön élmény volt látni egy ilyen szerepben a Ladykillers remake (itt a karaktere egyszerűen képtelen volt egy ízeset káromkodni) és a Burn After Reading (itt inkompetens FBI főmuftit alakított) után, kicsit ütött a kontraszt. :)
Sportfilm hasonlat megállja a helyét, bár nekem nem esett le a megtekintése után. Mondjuk az utóbbi évek sportfilmjeiben nem emlékszek ennyire szadista edzőfigurára. :D
Idézet
 
 
+3 #5 Koroknai Balázs 2015-07-13 12:36
Idézet - Vox:
Andrew (Miles Teller) végül eldobott mindent (a zseniális utolsó 15 perc erről szól), elvesztette az emberségét, de végül a csúcsra ért.


csak azért kötözködöm, mert végül is ugyanazt mondjuk, de
az én kópiámon

Andrew-t (Miles Teller) eltanácsolják, megőrzi az emberségét, de végül játszik egy dobszólót.
Idézet
 
 
-1 #4 sbxslade 2015-07-13 09:37
"a bemutatót követően az ütős szakma nem küldte azonnal a máglyára a film valamennyi kópiáját"

csak a rend kedvéért egy írás a Pándi Balázstól, igaz, ez nem is annyira filmkritika, inkább csak egy kis szakmázás:
http://index.hu/kultur/cinematrix/2015/02/07/whiplash_baj/
Idézet
 
 
+8 #3 Codename333 2015-07-12 19:09
Én ezt a filmet imádom és kötelezőnek tartom! Viszont fura volt hogy amikor kijött mennyien félreértették...vagy hogy mennyien nem láttak a saját szemüktől :D már-már irritáló volt azt a sok buta kommentet olvasni a neten hogy " a zeneélésnek nem az a léynege h minnél gyorsabban..." bla bla....sokan csak annyit láttak ebből a filmből h van egy kurva szigorú tanár aki azt akarja ha dobosa minnél gyorsabban üsse a swinget..... :D Amúgy én oylan pletykákat olvastam h Miles Teller dobol a való életben bár azt attól még kétlem h ő ütötte meg a film végi szólót ami Frenetikus.....Való igaz ha el akarunk valamit érni az életben akkor kőkeméynen nyomni kell....szószerint orr(vagy kéz/kar) vérzésig.Továbbá úgy éreztem h nincs benne kimondottan üresjárat.....végig lekötötte a figyelmem J.K. Simmons pedig remekelt....megérdemelte az Oscart.
Idézet
 
 
+10 #2 ADIZS 2015-07-12 13:37
Idézet - Vox:
Örülök, hogy színesítitek az oldal palettáját, de a megfogalmazott kritika nagy részével nem tudok egyetérteni. A Whiplash csak külsőségeiben zenei film, a felszín alatt ugyanis egy kőkemény sportfilm dolgozik. Itt alapvetően nem a zene a lényeg (egyébként a zeneválasztás abszolút csillagos ötös), hanem hogy ha el akarsz érni valamit, akkor mi az a határ, ameddig el tudsz avagy el akarsz menni? Egyáltalán vannak-e határok, ameddig érdemes vagy el kell menni? Andrew (Miles Teller) végül eldobott mindent (a zseniális utolsó 15 perc erről szól), elvesztette az emberségét, de végül a csúcsra ért. Vajon megérte? Mindezek mellett az, hogy most valódi dobolást látunk vagy hallunk teljesen mellékes.


Igen, én is így éreztem, ez egy sportfilm, zenei köntösben. Kemény edző + tehetséges gyerek + sok edzés = végén bajnokság megnyerése, sírás, vége.
Idézet
 
 
+11 #1 Vox 2015-07-12 10:17
Örülök, hogy színesítitek az oldal palettáját, de a megfogalmazott kritika nagy részével nem tudok egyetérteni. A Whiplash csak külsőségeiben zenei film, a felszín alatt ugyanis egy kőkemény sportfilm dolgozik. Itt alapvetően nem a zene a lényeg (egyébként a zeneválasztás abszolút csillagos ötös), hanem hogy ha el akarsz érni valamit, akkor mi az a határ, ameddig el tudsz avagy el akarsz menni? Egyáltalán vannak-e határok, ameddig érdemes vagy el kell menni? Andrew (Miles Teller) végül eldobott mindent (a zseniális utolsó 15 perc erről szól), elvesztette az emberségét, de végül a csúcsra ért. Vajon megérte? Mindezek mellett az, hogy most valódi dobolást látunk vagy hallunk teljesen mellékes.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.