Shock!

szeptember 15.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Volt egyszer egy Vadnyugat

0915westA szélkerék rozsdás nyikorgása. A víztartály aljáról csöpögő víz halk zöreje. A ropogtatott ujjpercek zaja. A pisztolycsőben csapdába ejtett légy idegesítő zümmögése. Ezekkel a hangeffektusokkal és minden idők talán leghosszabb főcím-jelenetével kezdődik a Volt egyszer egy Vadnyugat, Sergio Leone örökbecsű klasszikusa, amelyet szeptember 24-étől újra műsorra tűznek a mozik, digitálisan felújított képpel és hanggal (ráadásul feliratosan, mivel ehhez a jó tíz perccel kibővített változathoz nincs teljes szinkron). A film, amelynek első tíz percében az égadta világon nem történik semmi, csak három marcona férfi földig érő kabátban várja a vonatot, a nézők egy része pedig minden bizonnyal nem is bírja cérnával a várakozás egyszerre idegőrlő és unalmas pillanatait, és itt hagyja abba a mozi megtekintését. Pedig ők nagyon rossz döntést hoznak, hiszen a gőzös szép lassan megérkezik, vele Harmonika (Charles Bronson), poggyászában pedig a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusa.

Elrettentően hosszú (még a szimpla, nem kibővített változat is alig marad el a háromórás időtartamtól), hihetetlenül lassú (ami viszont a legkevésbé sem egyenlő az unalmassal!), cserébe viszont tökéletesen megkomponált, minden ízében kerekre csiszolt film ez a bosszúról, az élni akarásról, mindenekelőtt pedig arról, ahogy egy korszak véget ér, hogy valami merőben más épülhessen fel a romokon. A cím tökéletesen ragadja meg a lényeget (legalábbis az eredeti, hiszen a németeknél például sokáig az ízléstelenül hatásvadász Játszd le nekem a halál dalát! címmel forgalmazták): a hősökkel és anti-hősökkel benépesített Vadnyugat elmúlt, kész, vége van, és ezzel vége lett a western műfaj aranykorának is, hiszen a Volt egyszer... után nagyon sok újat már nem lehetett elmondani a témában. Pláne nem annak a Sergio Leonének, aki korábban, a Dollár-trilógiával már akkor is bekerült volna a műfaj aranykönyvébe, ha sosem meséli el Harmonika és Frank bosszú-történetét.

gyártási év:
1968
forgalmazza:
Pannonia Entertainment Ltd.
Volt egyszer egy Vadnyugat
olasz western

rendezte:
Sergio Leone
forgatókönyv: Sergio Donati, Sergio Leone
zene: Ennio Morricone
operatőr: Tonino Delli Colli
vágó: Nino Baragli
főszereplők: Claudia Cardinale, Henry Fonda, Jason Robards, Charles Bronson, Gabriele Ferzetti

játékidő: 175 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 46 Szavazat )

Mivel a film szövegkönyve kis túlzással elférne egy söralátétre (mondjuk azok a dialógusok legalább perfekt módon feszesre húzottak), nagyon nagy szerep hárul a színészekre és az operatőrre. A színészekre, akik közül a kőarcú Bronson néha csak a szemével játszik – miközben a szuperközeliket hozó kamera szinte bebújik a bőre alá –, Claudia Cardinalére, aki annyira gyönyörű, hogy nem csak a maga módján valamennyi férfi főszereplő, de kicsit a néző is szerelmes belé, és Jason Robardsra, aki élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja (pedig volt neki egy pár) a törvényen kívüli bandita, Cheyenne megformálásával. A legfontosabb azonban az volt, hogy Henry Fonda elvállalta a film gonosza, Frank szerepét. A nagyközönség által imádott, nyíltszívű és még nyíltabb tekintetű amerikai hős, a gyengék védelmezője és a rosszak megbüntetője volt ő, aki ebben a filmben arcán undorító mosollyal lő agyon egy kisfiút. Az amerikai közönséget sokkolta az említett jelenet, kábé úgy érezhették magukat, mintha azt látták volna, hogy John Wayne apácákat erőszakol meg a filmvásznon. Pedig azóta az a vigyor is a filmtörténet klasszikus pillanata lett, mint ahogy az a már említett nyitójelenet, vagy Cheyenne és Harmonika első találkozása a lekoszhadt útmenti csehóban, vagy épp Morton (Gabriele Ferzetti) halála, a testileg és lelkileg is beteg emberé, aki mindvégig a Csendes-óceánhoz akar eljutni, hogy végül egy sokkal kisebb víz, egy pocsolya partján pusztuljon el. Vagy mint Ennio Morricone felejthetetlen zenéje, aki a klasszikus opera hagyományaihoz visszanyúlva minden egyes főszereplőhöz saját dallamvilágot rendelt, és ahogy az ő életútjuk egymásba fonódik, úgy gabalyodnak a muzikális témák is egymásba.

0915west2

A filmnek azonban mindezekkel együtt sem ők a főszereplői, de még csak nem is a Vadnyugat. Hanem a vasút. Ami ebben a közegben a fejlődés, a változás szimbóluma, ez határoz meg mindent, ez determinálja a szereplők életét és nagyrészt bukásukat is. Hiszen a rohamos léptékben a városiasodás, a modernizáció útjára lépő, egykori sztyeppék és sivatagok világa már más törvények szerint működik. Ebben pedig nem csak Franknek, de Cheyenne-nek és Harmonikának sem lehet helye. Mint ahogy nekünk sem, ha nem láttuk legalább egyszer minden idők legjobb westernjét. Most legalább újra alkalmunk nyílik rá.

 

Hozzászólások 

 
+6 #16 Venomádi 2015-09-18 17:20
Idézet - Assassin:
Az eleje tényleg vontatott, de a legyes jelenet vicces.
Az tetszik a filmben, hogy nem akar semmit a néző szájába rágni, hagyja, hogy a képi világ és a szűkszavú történések maguktól álljanak össze a közönség fejében. Leone ezért is nagy képvarázsló.
Morricone is zseni, állítólag mielőtt zongorán lejátszaná az adott darabot, teljesen lekottázza, vagyis hallja az egészet a fejében. Abszolút hallása van az öregnek. :)

Nekem a Jó a Rossz és a Csúf a legnagyobb kedvencem tőlük.
Szőke mondja Tucónak a temetőben:
"Kétfajta ember van: akinek meg van töltve a pisztolya, és aki ás. Te ásol." :D :D


Akkor is mennydörgés szólt, mikor Judás felakasztotta magát.
- Ez inkább ágyúdörgés lesz :D
Sőt, ő is adott 1000 dollárt, hogy kinyirjalak, és ha engem megfizetnek, én mindig elvégzem a munkát.
Idézet
 
 
+6 #15 Assassin 2015-09-16 16:26
Az eleje tényleg vontatott, de a legyes jelenet vicces.
Az tetszik a filmben, hogy nem akar semmit a néző szájába rágni, hagyja, hogy a képi világ és a szűkszavú történések maguktól álljanak össze a közönség fejében. Leone ezért is nagy képvarázsló.
Morricone is zseni, állítólag mielőtt zongorán lejátszaná az adott darabot, teljesen lekottázza, vagyis hallja az egészet a fejében. Abszolút hallása van az öregnek. :)

Nekem a Jó a Rossz és a Csúf a legnagyobb kedvencem tőlük.
Szőke mondja Tucónak a temetőben:
"Kétfajta ember van: akinek meg van töltve a pisztolya, és aki ás. Te ásol." :D :D
Idézet
 
 
+10 #14 NOLA 2015-09-16 10:59
Ezt a filmet, és a Keresztapát láttam eddig életemben a legtobbszor..., nem tudnám megszámolni hányszor :-)
Imádom minden egyes másodpercét.
Claudia Cardinale pedig gyonyoruséges...
Idézet
 
 
+15 #13 Vox 2015-09-15 17:35
Az írás jó, csak pár megjegyzést fűznék hozzá:
- Morricone zenéje hamarabb készült el, mint a film, így Leone már a kész zenéhez rendezte a filmet. Ez természetesen egy hangyabokányit sem csökkenti egyik művész munkáját sem.
- A film nyitójelenetébe n három férfi várja Harmonikát. Eredetileg ezt a három embert Clint Eastwood, Lee van Cleef és Eli Wallach (aka. a Jó, a Rossz és a Csúf) alakította volna, csakhogy ők nem vállalták. Most képzeljük el, hogy a nyitójelenetben a három korábbi ikonikus western-alakot kivégzik, pár perccel később pedig a "jófiú" Fonda keresztüllő egy gyereket. :)
- Alább valaki linkelte a film zárójelenetét. Ha megfigyelitek az óraszimbolika most is visszaköszön. Harmonika egy helyben marad, míg Frank körbefordul, gyakorlatilag az óramutató járásával ellentétesen, ami természetesen az idő visszapörgetésé t szimbolizálta.

Ezek csak apróságok; a film minden ízében mestermű, abszolút kötelező darab. Nagyon örülök, hogy ismét mozikba kerül, jövő hétre én is beterveztem.

Ha már Dollár-trilógia, nekem abszolút a Pár dollárral többért az örök kedvenc.
Idézet
 
 
+13 #12 nedudmegki 2015-09-15 16:26
"A Jó, a Rossz és a Csúf"-ot se felejtsük el megemlíteni, ha már Leone, meg egyáltalán... Legalább ekkora alap western.
Idézet
 
 
+5 #11 Ric$ 2015-09-15 14:48
Idézet - Dokibácsi:
Idézet - Ric$:
Ennél csak egyetlen jobb western létezik számomra, az pedig a Hét mesterlövész. Bár badarság egy lapon említeni a két filmet, hiszen teljesen más az üzenete, a tematikája és minden más is... :)
A Dollár-trilógia és a Volt egyszer egy vadnyugat Leone mesterművei.

A hét mesterlövész is remek, bár ne feledjük, hogy lényegében egy Kuroszava-remake, tehát a dicsőség a japán zsenié elsősorban :)



Ezzel csak részben értek egyet, de mivel a Hét mesterlövész a kedvenc filmem, nyilván elfogult vagyok. Imádom a Hét szamurájt, de nekem fele annyit nem ad, mint a Hét Mesterlövész.
A Dollár-trilógia első része is Kurosava-remake, de annak nem sikerült túlszárnyalnia az eredetit, de majdnem olyan jó lett. :)
Idézet
 
 
+14 #10 Venomádi 2015-09-15 14:17
Lehetne a moziban a dollár-trilógia is. De főleg annak utolsó darabja.
Idézet
 
 
+12 #9 Dokibácsi 2015-09-15 14:10
Idézet - Ric$:
Ennél csak egyetlen jobb western létezik számomra, az pedig a Hét mesterlövész. Bár badarság egy lapon említeni a két filmet, hiszen teljesen más az üzenete, a tematikája és minden más is... :)
A Dollár-trilógia és a Volt egyszer egy vadnyugat Leone mesterművei.

A hét mesterlövész is remek, bár ne feledjük, hogy lényegében egy Kuroszava-remake, tehát a dicsőség a japán zsenié elsősorban :)
Idézet
 
 
+9 #8 Ric$ 2015-09-15 14:05
Ennél csak egyetlen jobb western létezik számomra, az pedig a Hét mesterlövész. Bár badarság egy lapon említeni a két filmet, hiszen teljesen más az üzenete, a tematikája és minden más is... :)
A Dollár-trilógia és a Volt egyszer egy vadnyugat Leone mesterművei.
Idézet
 
 
+8 #7 Teszter 2015-09-15 13:50
altalaban azt szoktam mondani - es ez igaz zenere is , hogy az a jo film, ami evtizedek elteltevel sem tunik nevetsegesnek. ez a film nem tunik annak. nem szeretem a westernt, de ez a film tokeletes.
Idézet
 
 
+12 #6 SwedenIsHeaven 2015-09-15 12:00
Leone egyik filmcsodája. Nagyon jó irás, a film pedig tökéletes. És Morricone zenéje, nos, az leirhatatlan.
Idézet
 
 
+11 #5 Necrofaust 2015-09-15 11:48
Mekkora alapmű, meg kell nézni!
Idézet
 
 
+12 #4 Fésüs Norbert 2015-09-15 11:34
Nagyon nagy alapfilm.
És a zene...fenomenális.
Idézet
 
 
-33 #3 Jézus 2015-09-15 11:31
Számomra egylére megy az összes western, egyiket sem tartom jó filmnek, olyanok, mint a szapannoperák, ugyanaz a történet, ugyanaz a befejezés, ugyanolyan elemek, persze a kor emberének ez kellett.
Ami miatt mégis fontosak, a zene, Morricone minden egyes alkalommal kimagaslót alkotott, már amikor őt kérték fel.
Idézet
 
 
+13 #2 the bandit 2015-09-15 11:27
klassz írás....a film zseniális......a Fonda - Bronson párbaj alatt, ahogy beúszik a múlt..... és alatta Morricone mester zseniális muzsikájával.....lúdbőr sokadszor is....zseniális, thanx
https://www.youtube.com/watch?v=qwb3P0fuM1c
Idézet
 
 
+12 #1 Astrodave 2015-09-15 10:59
Remek kis cikk egy remek filmről :) .
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.