Shock!

április 19.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Szomorú, de felelős és okos döntés a Slayer leállása

Egy The End Is Near... című videóösszeállítással jelentette be a Slayer, hogy egy utolsó világ körüli turné után „kiszáll" a verkliből. Azóta az is bizonyossággá vált, hogy a zárás első felvonása egy nagyszabású nyári amerikai turné lesz a Lamb Of God, az Anthrax, a Testament és a Behemoth társaságában, a hírek pedig természetesen megosztják a közönséget. A csapat döntése persze fájdalmas, és egyben szimbolikus is – én azonban úgy gondolom, pont a megfelelő húzás a megfelelő időben.

0124slayer1

Igen végletesek a reakciók a Slayer majdani leállására, a skála a „már ideje volt, a Hell Awaits óta úgyis csak szemetet csinálnak" típusú ultramegagigateratrue véleményektől a kétségbeesett, gyermekien naiv siránkozásig terjed, de hát nincs is ezen semmi meglepő. Úgy gondolom, valahol mindenki érzi, hogy ez a búcsú most más, mint a színtéren amúgy megszokott, már rutinból szájhúzogatva fogadott „úgyis-mindenki-tudja-hogy-ez-a-turné-is-öt-évig-tart-és-lesz-még-utána-három" körutak. Eleve nem a semmiből érkezett a dolog, hiszen aki olvasta az utóbbi években – értsd: Jeff Hanneman 2013-as halála óta – Tom Araya nyilatkozatait, tisztában lehetett vele: a lépés inkább előbb esedékes, mint később.

Másfelől a Slayer sosem kanyargott ide-oda, egy pillanatig sem inogtak meg, többek között épp emiatt érték el a mai státuszukat. Ennek megfelelően a szájukból sem csináltak soha segget. Kerry King többek között épp azért annyira megosztó figura, mert azokat a véleményeket sem rejtette véka alá, amiket a metalrajongók jelentős része egyszerűen nem hall szívesen, mivel nem férnek össze azzal az elviséggel, amit a műfajhoz kötnek, de abban a formában valójában sosem létezett. Mehetünk tovább egy kolléga halála után? Persze, hogy mehetünk. Barátnak kell lenni ahhoz, hogy együtt zenélj valakivel évtizedeken át? Nem feltétlenül. Belefér, hogy csak gyengébben fizetett alkalmazottként veszed vissza a kétszer is a lehető legrosszabbkor távozott dobost? Naná, hiszen bármikor kitelik tőle, hogy megint elmegy, hiába ő a legjobb abban, amit csinál, amúgy sem vagyunk túl nagy haverok. Na, hát ez az, ami sokak számára elfogadhatatlan, pedig senkinek se legyenek illúziói, máshol is így megy ez – pont King az, aki nem vetít, mint ahogy maga a zenekar is mindig következetes volt. Éppen ezért gondolom, hogy a búcsú sem vicc vagy valami átlátszó üzleti fogás. Lehet, hogy eljátszogatnak most még egy ideig, az is, hogy utána adnak még néha fesztiválbulikat, de valamiért elhiszem nekik, hogy a most belengetett exit alapvetően tényleg exit lesz. Az pedig meggyőződésem, hogy jól, illetve jókor döntöttek.

0124slayer2

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy beálltam az „oszoljon a félslayer" jelszót unalomig szajkózó arcok közé, leszögezem: épp ellenkezőleg. Szerintem ha valami, hát a Repentless lemez tökéletesen igazolta, hogy a Slayer abszolút működőképes ebben a formában is, viszont Hanneman halála után ők maguk is elbizonytalanodtak, és ebből sem csináltak titkot. A könyörtelen időtényezőt is tekintetbe véve pedig valószínűleg eljutottak odáig a dolgaik, hogy Araya hozzáállása ismeretében King is úgy látta: ami nem megy, azt nem kell tovább erőltetni, más forgatókönyv pedig nem jöhet szóba. Nem vagyok híve annak, hogy egy zenekar csakis eredeti felállásban működhet, de az azért elég egyértelmű, hogy egy bizonyos szinten túl – ebben az esetben kettejük közül akárki nélkül – minden banda sztorijának lőttek. Ez az egyik rokonszenves vonás a döntésben, hiszen hány és hány régi zenekar vigyorog bele a kamerába, illetve nyomatja kifulladásig az ipart, miközben a zenéjükön és az élő teljesítményükön is hallatszik, hogy csak vissza akarnak hozni valamit, amit már nem lehet? És van itt még egy dolog, amit kevesen vesznek tekintetbe, pontosan az, amit Robert Plant is hajtogatni szokott. Vagyis, hogy bocsásson meg mindenki, de 70 évesen nem szeretné azt sikoltani a színpadon, hogy facsarják addig a citromját, amíg a combján nem folyik végig a leve. Azaz vannak dalok, amik elbírják, hogy öregemberek nyomatják őket gyakorlatilag a sírig, meg olyanok is, amik nem. A Slayer esetében ennek ráadásul a tartalmi oldal mellett fizikai vetülete is van. Egy Layla vagy egy Angie simán autentikus lehet a hetedik iksz fölött is, de még az Iron Man, sőt, a Breaking The Law is. Viszont nyugodtan higgye el mindenki, hogy a Necrophiliac meg az Angel Of Death nem lenne az, és ami még ennél is fontosabb: valószínűleg nem is szólalnának meg úgy, ahogy kell.

Ez még persze messze van, hiszen Araya 56, King pedig 53 éves. Viszont aki látta őket az utóbbi években, és látta őket korábban is, pontosan tudja: a Slayernél is megindult egy joviális nagypapásodás. Ma is gyalulnak, szó se róla, de a hatás már náluk sem ugyanaz, mint húsz vagy akár tíz évvel ezelőtt, amikor szó szerint senki sem versenyezhetett velük élőben, de még csak egy lapon sem nagyon lehetett emlegetni velük másokat. Mivel ők sem hülyék, nyilván pontosan tisztában is vannak ezzel. Minek akkor megvárni, hogy kopni kezdjen a legenda, főleg, ha az egyik főarc úgysem élvezi már igazán? Jókor, méltósággal befejezni ebben a helyzetben többet ér, főleg, hogy nekik azért már anyagi gondjaik sem nagyon lesznek a hátralévő években. Nem tudom, kijön-e a Repentless állítólag félkész folytatása, remélem, hogy igen, de valójában azzal is simán ki tudok egyezni, ha nem. A 2015-ös anyag méltó búcsú, nem kell miatta szégyenkezniük. Úgy gondolom, aki nem teljesen szemellenzős, belátja ezt.

0122slayer

És hogy mit jelent a Slayer leállása a metalszíntér egésze szempontjából? Az egyik legstabilabb bástya kidőlését, vagyis jót biztosan nem. Mint ahogy a klasszikus felállású Sepultura vagy a Pantera, úgy Arayáék is hatalmas űrt hagynak majd maguk után: azon kevés zenekar egyike adja le a munkakönyvet, amelyet – ízléstől függetlenül – általában mindenki tisztel és elismer, méghozzá a műfajon kívül is. Simán elfértek a Primavera Soundon meg az I'll Be Your Mirroron is, és a zenei lapok mellett a fősodratú média képviselői is lehozták a mostani búcsúturnés hírt – mindenki tisztában van vele, hogy ez egy megkerülhetetlen csapat, amely nélkül minden másképp alakult volna. Műfajon belül pedig ahogy nézem, a többség azt is érzi, hogy a dolog önkéntelenül is szimbolikus jelleget ölt, és korszakhatárt jelent, mivel a tényleg nagy bandák igazából ritkán szoktak önszántukból leparkolni. (A Black Sabbath eleve nem működött olyan állandósággal, mint a Slayer, és öregebbek is egy bő tízessel, a Manowar respektje és státusza meg azért elég messze áll az övékétől.)

Vagyis más lesz ez az űr, mint az említetteké, mivel más maga a színtér is, azt pedig a fenti okokból kétségesnek tartom, hogy tíz év múlva, bőven hatvanasan majd hirtelen visszatérnek. Utánuk pedig sorra következnek majd a többiek is: azon csapatok, akik ma a metalfesztiválok headliner-sávjaiban meg közvetlenül alatta nyomulnak, a következő időszakban rohamosan megfogyatkoznak majd. Nyilván a stílus mindig létezni fog valamilyen formában, de – mint azt az évértékelőinkben többen kifejtettük, és volt is utána belőle vita a kommentszekcióban – a megfelelő utánpótlás léte legjobb esetben is kérdéses. Ha pedig egyszer – senkinek se legyenek illúziói: szintén inkább előbb, mint később – leáll az Iron Maiden, urambocsá' a Metallica is, abba tényleg beleremeg majd a színtér. Csak remélni tudom, hogy ők is képesek lesznek megfelelő időben meghozni a döntést, a gondolatot viszont igyekezzen mindenki szokni: tíz év múlva ebből a szempontból is gyökeresen másképp fog kinézni a metal világa, mint most.

 

Hozzászólások 

 
0 #76 cápaidomár 2018-02-04 15:04
Ja, ahogy a Sex Pistols is megcsinált. :-)
Idézet
 
 
-1 #75 cápaidomár 2018-02-04 14:55
Idézet - 19EmpEroR75:
Nem vontam párhuzamot klasszikusok és a maiak között, pusztán a megváltozott zenei piacról és a hallgatói igényekről beszéltem. Mást jelent ma a sztárság, mint a '80-as években, vagy még előtte. De ha már Pinknél tartunk, az nem tudom, mi hangzik el a koncertjein, de a lemezein nem jellemzőek a feldolgozások (ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy Madonna tele van feldolgozásokka l, csak mert hallottad tőle az "American Pie"-t). A nevét pedig a haverjai ragasztották rá a karrierje előtt, utalva a Kutyaszorítóban c filmre.
Egyrészt. Másrészt úgy elég nehéz vitatkozni (érdemben beszélgetni), hogy kiindulsz a saját nézőpontodból (ami természetes), de hozzáteszed, hogy "Erről még csak vitatkozni sem érdemes".
Viszont azzal, hogy azzal indítasz, hogy kiemeled Madonnát, mint ikont, majd hozzáteszed, hogy "aki mondjuk alig köszönhet érdemben magának bármit is, de hát mégis csak", viszont a maiakkal kapcsolatban pedig megjegyzed, hogy "Igen, vannak ilyen futtatott, mellékesen zenélgető celebek", szerintem az a gond, hogy Madonna saját érdemei elvitatásával az előbbi mondatoddal rántod le abba a kategóriába, ahogy a maiakról vélekedsz (tévedés ne essék, engem nem zavar, pusztán ellentmondásnak tartom).
A Sex Pistols-t meg szerintem felesleges felhozni. Tudunk még óriási jelentőségű, ám rövid karriert befutó előadókat mondani, viszont én a futószalagon gyártott egyslágeres előadók vs. produktumot előállító előadók viszonyrendszer éről írtam. Ami szerintem nagyon nem ugyanaz.

Igen, én is erről írtam, plusz a jelentőségükről . Amikor valakinek a lemezén (lemezein) nem jellemzőek a feldolgozások, de a koncertjein meg igen, akkor ott valami csak nem stimmel. Ellentmondás? Sebaj. Jellemző rám az. :-) A Sex Pistols pedig azért jó példa szerintem, mert a karrierjük nem tartott tovább az egyslágeres futószalag média csicskákéval, mégis fényévekre vannak egymástól jelentőség szempontjából. Szóval: attól még, hogy valaki "megcsinált" lehet még igazán fontos. Spice Girls, Britney Spears...
Idézet
 
 
-1 #74 Bon Jovi 2018-01-29 00:35
Szerencsére a mai világban is vannak még igazi művészek. RobbIe Williams például határozottan tehetséges és elég sikeres is.
Idézet
 
 
-1 #73 19EmpEroR75 2018-01-28 20:01
Csillagom: ha már a zöld/piros gombokkal játszol, csináld kevésbé feltűnően. Az nehezen hihető, hogy cápaidomár és én ugyanannyi idő alatt kapjunk 2-2 mínuszt :D
Idézet
 
 
+2 #72 19EmpEroR75 2018-01-28 19:52
Nem vontam párhuzamot klasszikusok és a maiak között, pusztán a megváltozott zenei piacról és a hallgatói igényekről beszéltem. Mást jelent ma a sztárság, mint a '80-as években, vagy még előtte. De ha már Pinknél tartunk, az nem tudom, mi hangzik el a koncertjein, de a lemezein nem jellemzőek a feldolgozások (ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy Madonna tele van feldolgozásokka l, csak mert hallottad tőle az "American Pie"-t). A nevét pedig a haverjai ragasztották rá a karrierje előtt, utalva a Kutyaszorítóban c filmre.
Egyrészt. Másrészt úgy elég nehéz vitatkozni (érdemben beszélgetni), hogy kiindulsz a saját nézőpontodból (ami természetes), de hozzáteszed, hogy "Erről még csak vitatkozni sem érdemes".
Viszont azzal, hogy azzal indítasz, hogy kiemeled Madonnát, mint ikont, majd hozzáteszed, hogy "aki mondjuk alig köszönhet érdemben magának bármit is, de hát mégis csak", viszont a maiakkal kapcsolatban pedig megjegyzed, hogy "Igen, vannak ilyen futtatott, mellékesen zenélgető celebek", szerintem az a gond, hogy Madonna saját érdemei elvitatásával az előbbi mondatoddal rántod le abba a kategóriába, ahogy a maiakról vélekedsz (tévedés ne essék, engem nem zavar, pusztán ellentmondásnak tartom).
A Sex Pistols-t meg szerintem felesleges felhozni. Tudunk még óriási jelentőségű, ám rövid karriert befutó előadókat mondani, viszont én a futószalagon gyártott egyslágeres előadók vs. produktumot előállító előadók viszonyrendszer éről írtam. Ami szerintem nagyon nem ugyanaz.
Idézet
 
 
-3 #71 cápaidomár 2018-01-28 18:22
19EmpEroR75: amit írsz, az már régóta létezik, de mindig voltak külön kategóriák, akiknél nem feltétlenül a hosszú, de annál jelentősebb pályafutás zajlott le (Sex Pistols). Hiába vannak ma is nagy sztárok, hiába változott a piac, és ezzel együtt a zene-, dal- és egyéb szerzői szempontok, olyan szellemi és (pop)kulturális jelentőségű előadók, mit Jacko vagy Madonna ma nincsenek. Tök mindegy mennyire ismert és sikeres egy Pink (aki amúgy már régi motorosnak számít), nem lehet a fenti párossal egy lapon említeni. Teljesen más ligába tartozik. Erről még csak vitatkozni sem érdemes. A koncertjein rendre előkerülnek feldolgozások. Gyanítom a lemezein is. A másik kettőnek hol kellett ilyen "helyet és időt kitöltős" megoldásokhoz folyamodnia? Na erről beszélek. Ha meghallgattál egy Jackót, akkor ténylegesen Jackót hallgattál. Pink esetében csak egy nevet hallasz, de valszeg még azt se Ő találta ki.

Madonnát talán ma el lehetne "csicskásítani" (bár erősen kétlem), de Jacko annyira különbözött mindentől, és mindenkitől, hogy az már önmagában elég indokot szolgáltatott a másmilyen megközelítésre. Szóval de. Ugyanekkora, sőt lehet, hogy még nagyobb karrierjük is lehetne. Nem úgy van az, hogy mindenki abból a környezetből származik, mint a későbbi producere, meg a kiadójának a főnöke, és már gyerekkorában szomszédok voltak, és azóta tanulja, hogy kell média-bulvár csicska rabszolgának lennie.

Viszont azt kár lenne elhallgatni, hogy Madonna nélkül ma nem lenne az a helyzet, amiről Te írsz. És már Madonnának is megvoltak az előzményei. Nem véletlenül hoztam fel vele kapcsolatban (is) Marilyn Monroe-t.
Idézet
 
 
+1 #70 Bon Jovi 2018-01-28 13:12
Nem hülyeség amit írsz, de Jackóba több tehetség szorult mint Pinkbe meg a hasonlókba.
Idézet
 
 
+2 #69 19EmpEroR75 2018-01-28 05:48
cápaidomár: szerintem az általad említett Madonna és Jacko manapság nem büszkélkedhetne ilyen hosszú pályafutással - és nem azért, mert ma nincsenek tehetségek, hanem a megváltozott piac miatt. Amennyire én látom, a mainstream a saját maga által felépített rendszer foglya. Arra a színtérre mindig is jellemző volt az egyslágeres előadók, az egynyári slágerek jelenléte, a tömegtermelés (erre remek példa a németek és az olaszok ténykedése, lásd eurodance és az italodiszko a '70-es, '80-as években - és az erre a sablonra futószalagon gyártott tökegyforma előadók tökegyforma slágerei), de kb. a '90-es évekkel bezáróan volt tér (és igény) a valódi értékeket előállító művészekre, előadókra.
A '90-es években a mainstream zeneipar ráállt az azonnali, baromi nagy sikerre, a slágereket matematikai pontossággal készítik (ha nincs ütős refrén a 20 mp. tájékán, a rádióhallgatók 90%-a elkapcsol - hogy másik csatornán ugyanazt hallgassa csak más előadótól), 1-1 sláger életben tartása kb 2-3 hónap (csak a single számít) 1-1 előadónak van kb 3-4 jó éve és megy a süllyesztőbe - aztán a menedzsment a mindig friss, új arcok felfuttatása miatt előáll a következő termékkel. Az, hogy ez az új termék ugyanaz, mint az előző, csak kicsit más köntösben, az a kutyát nem érdekli. Ez kb. 20 éve kezdődött, és a 2000-es években járatódott a csúcsra, és ugyanez folyik ma is.
Ennek az a járulékos vesztesége, hogy ezzel együtt az Ádám által említett előadók (és hozzávehetünk még párat, Lorde, Pink, Adam Lambert stb) is áldozatul esnek. Nem azt mondom, hogy 3-4 év alatt, de a kiadók és a menedzsment hozzáállása miatt esélyük sincs akkora és olyan hosszú karriert befutni, mint a '80-as évek ikonjainak.
Idézet
 
 
-1 #68 Bon Jovi 2018-01-27 21:59
Csak adják ki a Repentless folytatását. A szövegeik szerintem nagyfokú tájékozottságró l és éleslátásról árulkodnak.
Idézet
 
 
+1 #67 farrrkas 2018-01-27 20:09
Nagyon tetszett az írás. Csak egyetérteni tudok.
Idézet
 
 
+1 #66 cápaidomár 2018-01-27 14:44
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - cápaidomár:
És melyiküket lehet egy lapon említeni Jackoval? Vagy akár Madonnával, aki mondjuk alig köszönhet érdemben magának bármit is, de hát mégis csak...

Nem mondtam azt, hogy a felsoroltak minden idők alighanem két legnagyobb popsztárjával vannak egy szinten, csak azt, hogy ma is vannak brutálisan nagy sztárok. Kétségtelenül mást jelent ma a sztárság, mint azelőtt, de elsősorban azért, mert más a nyilvánosság természete. Másrészt a Like A Prayer szövege meg klipje, amiből akkoriban világbotrány volt, ma kábé senkit sem érdekelne.

Igen, vannak ilyen futtatott, mellékesen zenélgető celebek. De igazi, autonóm művészek aligha - olyanok, mint Jacko. Erre gondoltam. A Like A Prayer viszont ma már senkit se hatna meg szerintem se, de pont ezért is.
Idézet
 
 
+11 #65 Anon Ymus 2018-01-27 12:52
Mielőtt megtértem volna, nagyon szerettem a Slayer-t, közel tökéletes metal zenekar. A tudatlan dalszövegek egy idő után már zavartak, de az erényeiket, eredményeiket nem vitatom el, bár szerintem a Christ Illusion (vagy inkább King's Delusion) sajnos tartalmazott jó pár töltelék-dalt, onnan már kezdtek kissé megkopni a szememben zeneileg is (tekintettel a régi "barátságra", azért meghallgattam minden albumukat, még ha a szövegek olyanok is, amilyenek). Hanneman halála után viszont szerintem tisztább lett volna feloszlani, az ő gitárjátékát én nem tartottam pótolhatónak, a stílusa olyan szerves részét képezte a Slayer-nek, hogy nélküle csak félkarú óriás maradt. Nem gondolom, hogy szemellenzős volnék, ha azt mondom, hogy a Repentless sem volt egy méltó lezárás, egy-két kiugró dal volt csak rajta, a többi csuklóból kirázott rutin-teljesítmény, véleményem szerint csak emiatt nem volt érdemes továbbmenni. A pénz miatt persze biztos megérte, megértem és nem is akarok elítélni senkit, de művészi szempontból... hmm. Legyen is ennyi elég.
Idézet
 
 
+9 #64 III. Rambó János 2018-01-27 01:02
Idézet - tónyó:
Idézet - metanor:
Imádtam a Slayert,a Showw no mercy volt életem első és meghatározó zenei élménye...de nálam már a Southnál elszakadt valami..Utána a God hates megcsillantott némi reményt...de már nem hozott tűzbe,mint anno....Ők a legnagyobbak,ha a trash szót kimondom.Ever forever.


Elősször is thrash másrészről a South of hevaen a világ legjobb lemeze.


Először is először is.
Másrészről South of Heaven.
Amúgy igaz.
Idézet
 
 
+1 #63 tónyó 2018-01-27 00:31
Idézet - metanor:
Imádtam a Slayert,a Showw no mercy volt életem első és meghatározó zenei élménye...de nálam már a Southnál elszakadt valami..Utána a God hates megcsillantott némi reményt...de már nem hozott tűzbe,mint anno....Ők a legnagyobbak,ha a trash szót kimondom.Ever forever.


Elősször is thrash másrészről a South of hevaen a világ legjobb lemeze.
Idézet
 
 
+14 #62 III. Rambó János 2018-01-26 18:12
Idézet - blackmagic:
Csak az nem fér a fejembe, hogy Schmier, Angelripper, Mille,Zetro - Blitz-ről nem is beszélve, miért nem fejezik be.


Szerintem nagyrabecsülend ő és bátor dolog befejezni, ha már nincs az embernek kedve hozzá. Meg is értem. Én sem akarnék 60 felé turnébuszban meg reptéren élni, Megtették a magukét bőven, nincs mit számonkérni ezek után.
Idézet
 
 
+9 #61 ez 2018-01-26 15:55
Ki kell várni hogyan alakulnak a dolgok. Kerry King, akitől mellesleg szerettem, volna megtudni mi titka, hogy nem esik le a gatyája a láncok súlya alatt biztos nem fog country-t játszani.( Nem ismeri a chicken pick technikát :) ) Valószínűsítem, hogy talán frissebb arcokkal fog együtt zenélni, hiszen a neve már fémjelzi a fémzenét. Ebben a jogi esetben viszont ahogy már az lenni szokott biztos elhangzik jó néhány slayer dal a repertoárban és ugyan nem fog akkora hűha zenekarrá növekedni mint az anyazenekar de talán így is biztosítja felénk amit hallani szeretnénk.
Idézet
 
 
+10 #60 blackmagic 2018-01-26 10:48
Idézet - rockart:
Egyébként a Big Four (amit most Mustaine belengetett a Slayer hír hallatán) szerintem azért sem fog létrejönni, mert az hogy nézne ki, hogy nem a Slayer a főzenekar, hanem a Metallica? Amennyiben erről nem egyeznének meg úgy, hogy a Slayer zár mindenhol. Kérdés, hogy a Metallica belemenne-e ebbe...?

Én is gondolkodtam ezen. Szerintem nem mennének bele, pedig nagyon emberi lenne. De sajnos ez üzlet. Pedig kíváncsi lennék mennyien maradnának a Metallica műsora után a Slayeren. A 20-25% "ekzitlájt", "elzmeters" hazamenne.
Idézet
 
 
+2 #59 rockart 2018-01-26 10:19
Egyébként a Big Four (amit most Mustaine belengetett a Slayer hír hallatán) szerintem azért sem fog létrejönni, mert az hogy nézne ki, hogy nem a Slayer a főzenekar, hanem a Metallica? Amennyiben erről nem egyeznének meg úgy, hogy a Slayer zár mindenhol. Kérdés, hogy a Metallica belemenne-e ebbe...?
Idézet
 
 
+8 #58 blackmagic 2018-01-26 09:49
Csak az nem fér a fejembe, hogy Schmier, Angelripper, Mille,Zetro - Blitz-ről nem is beszélve, miért nem fejezik be. Araya a kedvencem, úgyhogy nekem ez gáz. De kár Hanneman-ért. Most valószínűleg nem kéne erről beszélnünk. Az meg, hogy ki marad utánuk érdekes, mert akárhogy hallgatjuk a "kisebb" és újabb zenekarokat, azért mindig a Slayer , Metallica, Anthrax stb. lemezeit várjuk legjobban.Üresség marad. Ott van pl. a morbid Angel új albuma. Lehet rá ezt vagy azt mondani - nekem nagyon bejön- de az újak 90%-át agyonveri. Mert van benne valami, megmagyarázhata tlan.
Idézet
 
 
-3 #57 metanor 2018-01-26 09:49
Imádtam a Slayert,a Showw no mercy volt életem első és meghatározó zenei élménye...de nálam már a Southnál elszakadt valami..Utána a God hates megcsillantott némi reményt...de már nem hozott tűzbe,mint anno....Ők a legnagyobbak,ha a trash szót kimondom.Ever forever.
Idézet
 
 
+4 #56 Draveczki-Ury Ádám 2018-01-26 05:37
Idézet - cápaidomár:
És melyiküket lehet egy lapon említeni Jackoval? Vagy akár Madonnával, aki mondjuk alig köszönhet érdemben magának bármit is, de hát mégis csak...

Nem mondtam azt, hogy a felsoroltak minden idők alighanem két legnagyobb popsztárjával vannak egy szinten, csak azt, hogy ma is vannak brutálisan nagy sztárok. Kétségtelenül mást jelent ma a sztárság, mint azelőtt, de elsősorban azért, mert más a nyilvánosság természete. Másrészt a Like A Prayer szövege meg klipje, amiből akkoriban világbotrány volt, ma kábé senkit sem érdekelne.
Idézet
 
 
+4 #55 Bon Jovi 2018-01-25 21:33
A mai celebecskék sokkal durvább dolgokat csinálnak mint Madonna, csak ebben az elcseszett világban lassan ez lesz a természetes.
Idézet
 
 
+4 #54 cápaidomár 2018-01-25 21:08
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - NemTom:
arénazenekarok lassan a popban is elfogynak, annyira sok az előadó, annyira pörög a zenevilág, hogy Madonna, Michael Jackson szintú sztárok már soha többé nem lesznek, popban sem.

Popban ma is rengeteg brutálisan nagy sztár van, köztük rengeteg fiatallal: Taylor Swift, Beyoncé, Adele, Katy Perry, Lady Gaga, Bruno Mars, egy rakás rapper meg DJ, sorolhatom hosszasan.

És melyiküket lehet egy lapon említeni Jackoval? Vagy akár Madonnával, aki mondjuk alig köszönhet érdemben magának bármit is, de hát mégis csak... Mert Marilyn Monroe külsejét utánzó, a szexualitásával hazardírozó (többnyire) női előadó mindig lesz, de hol vannak mellettük az olyan kaliberű slágerek és botrányok (mert igen, Madonnát sok egyéb mellett a botrányai emelték fel), mint Madonna mellett?

Egyébként meg a "mi lesz a metallal a Slayer után" kérdés feltevés 2018-ban tényleg irreleváns.
Idézet
 
 
+5 #53 Draveczki-Ury Ádám 2018-01-25 15:12
Idézet - NemTom:
A cikkben szerepel, hogy mi hangzik hitelesnek az idősödő zenészek szájából, és Robert Plant-tel példálózik Ádám.
Nos, én annyiból vitatkoznék vele, hogy míg mondjuk a Mötley Crüe - Guns'N'Roses nevével fémjelzett hajmetal vagy akár a korai Zeppelin csajozós dalai valóban hülyén állnak ötven pluszos arcoknál. Addig az, hogy mekkora geci dög volt Mengele, az igenis jól áll az érett, korosabb zenészek tolmácsolásában is. A Slayer pont olyan témákat vett elő, amelyek hitelesebben, jobban állnak tekintélyes felnőtt emberek szájában, mint nyeszlett vállú, pattanásos tini thrasherektől

Elsősorban arra gondoltam, hogy egy hetvenéves ember fizikai szempontból sem fogja tudni megfelelő minőségben megszólaltatni/elénekelni az Angel Of Death-t, és nehezen tudom elképzelni a látványt is, amint nyomják. De szerintem ők is.
Idézet
 
 
+6 #52 NemTom 2018-01-25 14:34
A cikkben szerepel, hogy mi hangzik hitelesnek az idősödő zenészek szájából, és Robert Plant-tel példálózik Ádám.
Nos, én annyiból vitatkoznék vele, hogy míg mondjuk a Mötley Crüe - Guns'N'Roses nevével fémjelzett hajmetal vagy akár a korai Zeppelin csajozós dalai valóban hülyén állnak ötven pluszos arcoknál. Addig az, hogy mekkora geci dög volt Mengele, az igenis jól áll az érett, korosabb zenészek tolmácsolásában is. A Slayer pont olyan témákat vett elő, amelyek hitelesebben, jobban állnak tekintélyes felnőtt emberek szájában, mint nyeszlett vállú, pattanásos tini thrasherektől
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.