Shock!

Grady Hendrix egy amerikai bestsellerszerző, aki újságíróként kezdte pályafutását, első regénye pedig 2012-ben jelent meg. Eddig csak az áttörést elhozó, 2014-es Horrorstör jött tőle ki magyarul, most viszont az Agave piacra dobta Hendrix A dél-karolinai olvasókör útmutatója vámpírok ellen című, eredetileg 2020-as művét is, ami máig a szerző egyik legsikeresebb kiadványának számít.

Ha az ember vámpírtörténetekre gondol, óhatatlanul megjelennek előtte a stílus szokásos ismérvei: az elhagyatott, ódon kastélyok, a kivéreztetve heverő áldozatok és persze maguk a végtelenül hátborzongató, sátáni vérszipolyok. Hendrix is kétségtelenül alkalmaz párat ezen, kvázi kötelező stíluselemek közül, történetét mégsem rájuk építi fel. Sőt, tulajdonképpen az olvasókör zseniális borítóba csomagolt sztorija nem is nevezhető vegytiszta, ízig-vérig vámpíros horrorregénynek. Egyfajta jóféle keverék ez inkább, melyben ugyanúgy ott van persze Stephen King és a Borzalmak városa, ahogy mondjuk Agatha Christie Miss Marple-történeteinek szellemisége is. Ráadásul az egész nyakon van öntve fajsúlyos Lila akác köz-életérzéssel, ugyanis igen komoly teret kapnak benne a kisvárosi feleségek mindennapjai, tele intrikával, fásultsággal, társadalmi megosztottsággal, leereszkedő férjekkel és bizonytalansággal.

A történet középpontjában Patricia Campbell áll, egy tipikus, kispolgári családanya, aki, bár tehetséges nővérnek indult, karrierjét évekkel ezelőtt sutba dobta, hogy pszichiáter férje mellett vezesse a háztartást, nevelje két kamaszodó gyermekét és vigyázzon előrehaladott demenciában szenvedő anyósára. Patricia ugyanakkor – ahogy az utcában lakó barátnői is – rajong a valós bűntényeket feldolgozó ponyvákért, ezeket pedig havonta egyszer meg is tárgyalják szokásos könyvklubjukban. Ebbe a látszólag idilli környezetbe érkezik meg a titokzatos James Harris, Patricia számára pedig egyre gyanúsabbak lesznek az elsőre kifejezetten szimpatikus idegen körüli történések. Mindeközben ugyanakkor nemcsak neki, hanem barátnőinek is meg kell küzdenie a mindennapi élet néhol kifejezetten komoly kihívásaival, férjekkel, gyerekekkel, anyagi nehézségekkel, de még az olvasókörön belüli, változó dinamikákkal is. A könyv nagy részét pedig éppen ezek teszik ki: a regény kifejezetten lassan indul tehát, és végig nagy hangsúlyt fektet a környezet felépítésére és árnyalására, illetve a szereplők személyiségének változására. Aki tehát már a legelejétől vérben tocsogó oldalakat vár, óhatatlanul csalódni fog.

Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy Hendrix nagyon jól és teljesen váratlanul dob be itt-ott valami meghökkentően naturalistát a született feleségek közé: bizonyos események minden előzmény nélkül, olyan hirtelen történnek, hogy filmes terminológiával élve ezekre akár a jumpscare jelzőt is rájuk süthetnénk. Már ha könyvben lenne értelme az ilyesminek.

Hatásos, kétségkívül a vámpíros műfajon túlmutató eszközrendszerrel operáló, a klasszikus vérszívó ábrázolásával és biológiájával némileg szakító, a zsáner határain túlterjeszkedő könyv ez. Ráadásul minden kérdést nem is válaszol meg, rengeteg magyarázattal adós marad. Épp ezért nem is fog mindenkinek tetszeni.