Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Volbeat, Wrong Side Of The Wall - Budapest, 2013. június 18.

Volbeat, Budapest 2013Nem a várt paripán, az idei első, igazán elviselhetetlen nyári hőhullám hátán érkezett vissza hozzánk sokadszorra a Volbeat névre hallgató dán Lego-metal társulat, arisztokratáival és szépen gyarapodó létszámú szürke eminenciásaival. Ezt a koncertet az érdeklődő sokaság már hónapokkal előre, csupa nagybetűvel írhatta be a naptárába: Poulsenékkel kapcsolatban magabiztosan, mondhatni ismeretlenek nélkül rendezhető az egyenlet, melynek végén rendre az adott év egyik leghangulatosabb fellépése szokott kikerekedni. A hazai viszonylatban tényleg döbbenetes koncertdömpinget hozó nyár egyik meghatározó nyitó magánszámaként meghirdetett eseménynek ezúttal is csupán szervezői oldalról találtatott Achilles-sarka, a színpad előtt tömörülő, verejtékező, izzadva vigyorgó sorok nem vették magukra a körülmények nyűgjeit – a Volbeat jött, hódított, és mi elcsábultunk. Újra és újra.

Mivel a főszereplők ezúttal nem hoztak magukkal külföldi vendégfellépőt (nem is hiányzott senki, bár legutóbb a Puskásban az a kaliforniai kvartett egészen meggyőző volt), a hazai szervezők által az ügynökségnek leadott listáról végül a Knapp Oszkár vezette Wrong Side Of The Wall melegíthette be a máris kellemesen zsúfolt koncertteremben didergőket. Nem kenyerem az általuk művelt muzsika, így nem is követtem végig ténykedésüket odafent, fellépésükről a rangos külföldi fellépők előtt, különböző mértékben elveszettnek tűnő előzenekarokról máris túl sokszor leírt kliséket hozhatnám, annak meg ugye mi értelme. Nem nyelte el őket a PeCsa színpad, rutinjuk ehhez bőséggel adott, ám stílusban és kommunikációban is rögtön eszembe jutott számos jobb megfejtés erre a pozícióra. Oscar Anselmo meggyőző frontember egy klubban, a zenéjük is könnyen megtalálja közönségét – azon kevesek, akik ilyen körülmények között is rájuk tudtak hangolódni, a főfogás előtt az elvárható szintű kiszolgálásban részesültek. Számomra azonban mindez csak időhúzásnak bizonyult.

időpont:
2013. június 18.
helyszín:
Budapest, PeCsa Music Hall
Neked hogy tetszett?
( 36 Szavazat )

A Volbeattel kapcsolatban tulajdonképpen egyetlen dolog várt még eldöntésre ezen az estén: vajon az elmúlt évek egyik leghatározottabb ívű fejlődését bemutató metal brandje eléggé kinőtte-e magát egy önálló koncerthez, főszezonban, a Petőfi Csarnokban? Még a koncert előtti napokban sem lehetett ezzel kapcsolatban biztosat mondani, a végső válasz azonban még úgy is közfelkiáltásos igen, hogy teltházat a legnagyobb elfogultsággal sem lehetett bejelenteni. Az egy főre eső tér és levegő mennyisége ebben a szolid tömegben még éppen kellemesen komfortos volt, a dánok pedig újabban már rutinból hengerelnek ennél nagyobb színpadokon is. Bár a csapat felszerelését immár két kamion mozgatja (a hely méreteiből adódóan a rakomány egy része gyaníthatóan a raktérben is maradt), sok szóra érdemes újdonságot az Osziék levonulása után megtisztuló színpadon mégis alig fedezhettünk fel: faltól falig felkerültek az aktuális album artworkjének megfelelően „festett” ládák, amúgy slayeresen közéjük ékelve Jon Larsen szemet kényeztető dobfelszerelése, gigantikus háttérvászon, nagypályás fények, és hajrá! Akárcsak anno a Népligetben, csupán a lépték változott.

Volbeat, Budapest 2013

Ilyen előzmények után maga a koncert is úgy vált az év egyik meghatározó eseményévé metal-fronton, hogy a rutinos volbeaterek egyetlen ponton sem kellett, hogy a meglepetés erejével kapják fel fejüket a masszív bólogatásból. Sőt, ha a korábbi két dieseles klubbulira gondolok, a fellépés néhány tekintetben kevesebbnek is bizonyult azoknál. A probléma (már ha annak tekinthető egyáltalán) kútfeje számomra a frontember-zseni Poulsen volt, aki stadionnyi méretű sármjával bizony más szinthez szoktatott hozzá minket korábbról. Már megjelenésében is úgy festett mint aki a délutáni szunyókálásból talpra szökkenve (és egy komolyabb diéta után) állt egyenesen a mikrofon elé, de emellett a Volbeat-élményhez szervesen hozzátartozó gegeket is fukarul mérte, már amikor egyáltalán. Hanneman tribute póló ide, King Diamond bermuda oda, Michael kinézetében és viselkedésében is egy meggyötört, de becsülettel helytálló MC-t idézett ezen az estén. Az idei nyáron már rendre a legnagyobb európai fesztiválokon hódító négyes azonban mindössze önmagához képest tűnt halványabbnak első ránézésre, a produkció szinte értelmezhetetlen természetességgel csavarta a jelenlevőket az ujja köré, az első, eufórikus percek utáni felocsúdás pillanatától kezdve.

Volbeat, Budapest 2013

Egyrészt az első sor széléről, a hangzás szempontjából leglehetetlenebbnek tűnő pozícióból is gyönyörűen szóltak: minden úgy volt betonba kalapálóan súlyos és kristálytisztán áttekinthető, ahogy ezt a kívánságlistán kérni szoktuk (zömmel hiába). Minden külső körülmény dacára a zenekar és a közönség hangulata is álomszerű volt, csatakos fejjel, oltári mosolyok közepette élvezte egymást a két fél. Erre mondják, hogy leírhatatlan, és hogy hetekre feltölt energiával, és ez éppen az a plusz, amiért minden követ megmozgatva érdemes felkutatni a kedvencek élő fellépéseit. Mi kis túlzással egyenesen Székelyföldről estünk be a csarnokba, a koncert bő másfél órájának hangulata mégis szinte azonnal kiszippantotta belőlünk az utazás utóhatásainak tompaságát, sokadszorra is hason csúszkáló, mezei rajongóvá változtatott – erre pedig manapság szinte csakis ez a társulat képes. Persze hiányzott a színpadról a leállíthatatlan, örökké vidám Thomas Bredahl, még akkor is, ha tudatában vagyunk, hogy ez a csapat Thrash Cash Poulsenről és a nagybetűs Érzésről szól, a szereposztás másodlagos.

Setlist:

Hallelujah Goat
A New Day
Guitar Gangsters & Cadillac Blood
The Nameless One
Heaven Nor Hell
Ring Of Fire/Sad Man's Tongue
Lola Montez
Fallen
16 Dollars
Mary Ann’s Place
Keine Lust/Breaking The Law/Raining Blood medley
Dead But Rising
Maybellene I Hofteholder
The Human Instrument
The Hangman's Body Count
Still Counting
---
Doc Holiday
Cape Of Our Hero
The Mirror And The Ripper
Pool Of Booze, Booze, Booza

Senki sem számított ilyesmire, és az Anthraxből frissen igazolt szólógitáros, Rob Caggiano természetesen nem is vallott szégyent a rendezői balon, ha kellett, ugyanolyan szimpatikusan pózolt, mint a bőgős/látványelem Anders Kjølholm a túloldalon, ellenben önálló megmozdulásai néhol egészen élményszámba mentek. A dobos kősziklához, Jon Larsenhez hasonlóan egyénisége úgy tud érvényesülni a zenekarban, hogy csupán a minimálisan szükséges mértékben tolja magát előtérbe. Összességében a sapkás producer remek választás volt Thomas helyére. A vitathatatlan főszereplő eközben, nyakában az emblematikus fekete-fehér Gibson SG-vel, láthatóan önfeledten szórakozott, mosolygó szemeinek villanása mindenhol feltűnt a színpadon. Konferálásaiban a minimumra szorítkozott, igazán eredetinek számító húzása pedig aznapra annyi volt, amikor dal közben egy apuka nyakából színpadra invitált kissrác „nyakába akasztotta” a gitárt, aki persze alig győzött megilletődni az események ilyes fordulatától. Az pedig, hogy az ének szempontjából legkomolyabb kihívást jelentő dalokat a ráadásban is bevállalta, meglehetősen egyértelmű képet fest a frontember hangszálainak állapotáról.

Volbeat

Szemtől szemben is megbizonyosodhattunk tehát arról, ami egy ideje már csak igen alacsony oddsszal volt fogadható: a Volbeat ezen a szinten is a legszórakoztatóbb zenei intézmények egyike a porondon. És bár aznap hőmérsékleti rekordok dőltek halomra a fővárosban, csupán nekünk lehetett igazán fogalmunk arról, milyen is az igazi forróság. Izzott ez az este, úgy igazán. Folytatása következzen!

További fotók:
Volbeat

 

Hozzászólások 

 
-7 #2 Mr. O 2013-06-20 18:19
Ha egyszer felmerül, hogy pénzt fizessünk külföldi zenekaros fellépésért, majd idézem ezt a cikket. Egyetlen szó nem esik arról, hogy a wrong most egyébként milyen, kiknek ajánlja a cikkíró... Totális magyar érdektelenség. Pedig a wrong a magyar legjobbak között van.
Idézet
 
 
+16 #1 csabinter 2013-06-20 14:05
Ma dél körül ki jött velem szemben a Liszt Ferenc téren?

Michael! :D

Utána mentem, beszéltünk pár szót (előtte voltam ugyanis Meet & greet-en a koncert napján), nagyon kedves volt, kérdezte, hogy éreztem magam a koncerten. Aztán én őt: tetszik neki Pest, csak rohadt meleg van, épp vásárolgatott, majd mutatott egy közelben lévő asztal felé, ahol várták a többiek (7-8 fő, köztük egy Volbeat-tag, akik mellett szépen elsétáltam elsőre...), majd kezet nyújtott és elköszönt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.