Shock!

május 27.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Dead Daisies - Budapest, 2018. december 12.

the_dead_daisies_2018_d01Már előfordult néhány alkalommal, hogy egy zenekar egy éven belül kétszer játsszon nálunk, az viszont eléggé példátlan, hogy egy külföldi csapat három alkalommal is fellép Magyarországon cirka kilenc hónapon belül. Tény persze, hogy a két tavaszi koncert közül az egyik „csak" egy szűk körű, akusztikus fellépés volt a Hard Rock Caféban, míg a trackes szabadtéri bulin – még áprilisban, csodálatos meleg időben – láthatta őket nagyobb számú közönség. Pont ezért tippelni sem mertem volna, hogy mennyien lesznek kíváncsiak a The Dead Daisies év végi bulijára a Barba Negrában, és ugyan teltház nem volt, de bőven kellemesen megtelt a klub.

A mostani hangverseny előtt a zenekar egy intimebb hangulatú akusztikus szettel ajándékozta meg az első ötven sorbanállót, amire sajnos nem jutottam be, csupán elég késői, fél tíz körüli kezdésükre érkeztem az egyébként borzasztóan hideg Barba Negrába. Nem hiszem, hogy előre lelövöm a poént, ha elárulom: két órás műsorral érkeztek, és ugyan korábban is előszeretettel játszottak feldolgozásokat, most még nagyobb hangsúlyt fektettek a nem saját dalokra, amit rögtön a nyitó Midnight Mosesszel demonstráltak is. Összesen hét feldolgozást kaptunk, amelyek közül a koncert nagyjából középrészén helyet kapó akusztikus blokkban (tehát senkinek sem lehet hiányérzete) a Let It Be, a koncert végefelé pedig az igen erőteljesen megszólaló Helter Skelter (kell mondanom, hogy mindkét szám Beatles?) ütötte a legnagyobbat. Meg persze az öt klasszikusból összegyúrt medley, ahol bemutatták, kinek mi a kedvence, mire dobban ma is a szíve vagy a lába.

időpont:
2018. december 12.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 25 Szavazat )

A zenekar kvázi megállás nélkül járja a világot, elképesztő tempót diktálva magának, ami azért nyomot hagy, főleg az ő korukban: John Corabi például már 59 éves, és bizony rajta azért erősen kezd feltűnni a „nem pihenés". A fazonra lakókocsiban élő loncsos-lompos, hippikülsejű, kis pocakot eresztett énekes mellett azért a két, mellkast és hasat villantó rocksztár fazonon pihenhettek a legtöbbet a női szemek, hiszen Doug Aldrich és Marco Mendoza mindig jó formát mutat. Dean Castronovo frizuráját pedig időközben sajnos kivasalták, de a hangi adottságait szerencsére egyre inkább kiaknázzák: ráspolyos orgánuma sokat hozzátesz a dalokhoz akár vokálok akár szólóének terén az akusztikus részeknél. David Lowy meg továbbra sem tolja erőszakosan előtérbe magát – pedig megtehetné –, de okosan akkor villant, amikor erre szükség van, és a háttérből irányítja a dolgokat. 

the_dead_daisies_2018_d02

Nem tudok elmenni szó nélkül a zenekar döbbenetesen professzionális és erőteljes közösségi médiás jelenléte mellett, irgalmatlan energiát fektetnek a fotókba, videókba, bejelentkezésekbe, kapcsolattartásba – mindez persze rengeteg anyagi és egyéb erőforrást igényel, másképp nem működhetne ilyen szinten a dolog –, ami ugye nem feltétlenül térül meg azokon a felületeken. De hát ők más ligában fociznak, mint más, hasonló kaliberű csapat, és ki is aknáznak mindent, amit lehet. Elképzelésem sincs, milyen felfutás állhat még a The Dead Daisies előtt, pár lemez, pár év tán még van bennük ebben a formában, vagy akár még cserélődhet (fiatalodhat) is a tagság, hiszen eleve teljesen más arcokkal indultak.

the_dead_daisies_2018_d03

Mivel harmadszor láttam őket, plusz YouTube-on is olykor rákerestem, hogy épp hol játszottak és miket, már pontosan előre tudtam, hogy mikor milyen pózokra, kiállásokra számíthatok. Ettől számomra némelyest spontaneitását vesztette a dolog, és ugyan tudom, hogy patikamérlegen rakták össze a zenekart, és nekik ez inkább meló, meg nem lehet mindig minden másmilyen (nem csak náluk, hanem általában minden turnézó csapatnál), valahol kicsit zavaróvá vált számomra, hogy megint minden ugyanolyan, mint korábban. Persze azért ezen túl tudtam lendülni elég gyorsan, hogy csak a zenére koncentrálva felengedjek és bulizzak egy kicsit így év végén, ezért olykor tényleg el is vesztettem a fonalat, hogy pontosan mi történik a színpadon.

the_dead_daisies_2018_d04

A helyzet az, hogy ha egy éven belül négyszer jönnének, négyszer nézném meg őket, mert ugyan a lemezeiken összesen ha akad négy VALÓBAN hibátlan dal, ennek ellenére élőben elképesztően meggyőzőek, és oly életigenlő az egész produkció kisugárzása, amire manapság – szerintem – rettentő nagy szükség van a világon.

the_dead_daisies_2018_d05

 

Hozzászólások 

 
#1 KUF 2018-12-23 08:41
Èn először láttam őket, ès anèlkül mentem el a bulira, hogy a lemezeikbe bele sem hallgattam korábban!
Számomra a vonzerőt maguk a tagok, illetve az "előèletük" jelentette. Ezen okok miatt, mindenfèle előzetes várakozás nèlkül èrkeztem a helyszínre.
Azt kell mondjam, hogy megèrte jegyet váltani, mert betekintèst nyerhettem egy 80-as èvekbeli, amerikai klub-buliba. Láthattam a tipikus pòzokat, a gitárhősös villantásokat,
mindezt összehangolva, feszesen, jókedvűen előadva. Nekem ez felèrt egy tèr - ès időutazással, egy, a gyerekkoromban csak Mtv-ről felvett, ès vhs kazettákon látott, ikonikus korszakba.
A zenèszekben ès kèpessègeikben nem csalòdtam, keveseltem is a kèt szememet, ugyanis egyszerűen kevès volt ahhoz, hogy minden tagot egyszerre figyelhessek. Ilyen színpadi jelenlètre, mozgásra, figyelemlekötès re csak a korszak született amerikai zenèszei kèpesek szerintem. Egyszòval aznap estère legalább 5 szempárra lett volna szüksègem.
Csatlakozva Szilviához, annyiszor nèznèm meg őket, ahányszor csak jönnek.

Ami a helyszínt illeti, èn továbbra is azt mondom, hogy egy bő fèlháznyi az a lètszám, amit a Barba-klub elbír. Kènyelmesen lehet helyezkedni, wc-re eljutni, pulthoz odafèrni. Ettől nagyobb tömeg esetèn, már sèrül az este èlmènye, de lehet csak èn vagyok így ezzel.

Az egyetlen negatívum valòban a kèsei kezdès volt, emiatt(sokakhoz hasonlòan) idő előtt ott kellett hagynom a koncertet. Nem azt mondom, hogy dèlután 5-kor már a színpadon legyenek, de egy tipikus előzenekar\főze nekar leosztásnál egy 19.00\20.00 kezdès az álláspontom szerint èsszerűbb lenne. Tudom, hogy esetünkben is feszesek a turnè helyszínei, de nem lenne jobb a bandának is, hogy hamarabb vègezve, hamarabb indulhat el a következő helyszínre? Bennfentesek vèlemènyèt szívesen olvasnám a tèmában.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.