Shock!

május 26.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Phil Rudd Band - Budapest, 2017. május 7.

Lehetnék akár dühös is. Érezhetném magam átverve, hülyére véve, hányhatnám az epét. Vagy éppen köpködhetném keserűen a szavakat kommentkultúrákban bejáratott módon: „Te vén pénzéhes geci! Se előzenekar, se merchpult, se fogsor a szádban? Tizenegy dal, szűk ötven percben, de abban már a visszataps is benne van? Hát ezért még egy falunapon is picsázás járna!" Végül is lenne rá okom, hiszen az oda-visszautat számítva jó három órát utaztam azért, hogy lássam Phillip Hugh Norman Witschke Rudzevecuis haknibrigádjának budapesti fellépését. De nem teszem, mert az igazság az, hogy mindennek ellenére jól szórakoztam. Ha háromnegyed órát, akkor annyit.

0509rudd1

időpont:
2017. május 7.
helyszín:
Budapest, Dürer Kert Room 041
Neked hogy tetszett?
( 21 Szavazat )

És jól láthatóan velem együtt így tett a Dürer Kert 041-es termét lényegében megtöltő embertömeg is. Ugrálás, taps, kurjongatás, minden volt itt, mint a búcsúban, és nem is csak a három AC/DC-feldolgozás alatt, amelyek közül a legjobban éppen a legkevésbé nyilvánvaló választást jelentő Up To My Neck In You sütött, de természetesen remek volt a Shot Down In Flames és a záró Rock 'N' Roll Damnation is. A debütáló korongon basszusgitáron is játszó, itt azonban kizárólag éneklő Allan Badger mindvégig hozta a kötelezőt, igaz, többet egy dekával sem, átkötőszövegei általában arra szorítkoztak, hogy bemondta a dal címét, meg azt, hogy a „híd dzsab" nevű korongról van (nem mintha lenne másik, ugye). És Phil Rudd saját dalai is tényleg ültek, legyen szó bár a nyitó, bódítóan dallamos The Other Side-ról, a slágeres Lost In Americáról, vagy a funkos alapokra vett No Rightról. A legnagyobb tapsot persze ezzel együtt is a nem kicsit díszís Repo Man és a klipesített címadó kapták, meg nyilván az egyedüli ráadást jelentő, bluesrockosan lüktető Forty Days.

0509rudd2

A Phil Rudd Bandet ezen a körúton a Head Jobot elkészítő trióhoz képest plusz két fő jelenti, így nálunk is volt egy fazonjában Gary Meskilt idéző gitáros (röhögtük is Kiss kollégával, hogy mi van, öreg, nem fizet elég jól a Pro-Pain?), és egy elég jellegtelen basszer is, de mivel valamennyi zenész lábát százas szögekkel rögzítették a színpad padlójához, meggátolva őket abban, hogy akár csak három lépést is megtegyenek, róluk sokkal többet nem érdemes elmondani. Így aztán a legnagyobb látványosságot túlzás nélkül a főhős jelentette, aki egyébként egész erőteljesen és hírnevéhez méltóan totál pontosan püfölte a dobokat, még ha a változatos jelző nyilván továbbra sem a legmegfelelőbb játéka jellemzésére. Viszont azt már-már külön show-elemnek tekinthettük, ahogy fogatlan szájával ütemesen nyamnyogott az ütések ritmusára, egyszerre idézve Popeye-t és egy idősek otthonának tápiókapudingon kérődző lakóját. Illúzióromboló is könnyen lehetett volna mindez, de annyira azért közel sem volt szembeötlő, másrészt pedig – ismétlem – Rudd dobolásában továbbra is ott van az a csak rá jellemző lüktetés, amit sokan és sokszor lesajnálnak ugyan, ennek ellenére valahol éppen ez a stílus jelenti az egész rockdobolás alapját, és ettől lesz saját dalai közül is majd' mindegyik annyira önfeledten magával ragadó.

Úgyhogy hakni volt ez, vitán felül, a bántóan rövid játékidő miatt jócskán maradt hiányérzet is az emberben, de a maga módján akkor is elszórakoztatott és kicsit kikapcsolt a szürke hétköznapokból. És hát azért nem minden nap láthatja az ember néhány lépés távolságból az AC/DC igazi dobosát, mert az bizony Phil, mondjon bármit is Angus Young. És ez volt itt a leglényegesebb.

0509rudd3

Fotó: Nagy János

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+3 #4 Szathmári Zoltán 2017-05-12 21:38
Nagyon sajnálom, hogy ebben az élményben nem részesülhettem! Mindig is nagyon szerettem Phil dobolását, ezért rosszul is érintett, amikor anno nem Ő volt az AC/DC dobosa, és sajnos most sem az már. Kár, hogy az egész csapat sorsa ilyen irányt vett. Lehetett volna ez másként is, de az emberek , a sors (ha van) és a véletlenek gyarló, alattomos játéka ezt eredményezte. Mármint konkrétan azt, hogy az AC/DC már nem az, mint ami volt. Persze ettől még mindig a kedvenceim, és ezt a tényt, bármilyen folytatás is jön, már nem fogja semmi károsan befolyásolni. Irigylem azokat, akik láthatták.... sajnos mindenért Pestre kell utazni. Ezért is oda kellett volna.....
Idézet
 
 
+5 #3 MeHigh 2017-05-10 12:58
Fogatlan Fülöp fellépése

Nekem tetszett. És korrekt a beszámoló is.
Sokan panaszkodtak, hogy rövid volt a koncert, dehát mit vártak egy első lemezes bandától. Még így is játszottak 3 feldolgozást. :D
Idézet
 
 
+6 #2 Laci 2017-05-09 19:15
A pólókat skandináviában hagyták, volt a válasz...

Nekem annyira tetszett, hogy megnézem mégegyszer.
Idézet
 
 
-6 #1 angus 2017-05-09 14:50
ezért kell ossian concertre járni...ott nem fox csalódni :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.