Shock!

március 20.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mood - Budapest, 2019. január 4.

„The doomanoids ride again..." Igen, röpke tizenhét esztendő elteltével ez a kisebbfajta csoda is bekövetkezett: a doomanoidok valóban újra útra keltek! Országosan világhírű legendáriumukról, katalizátor-szerepükről, és arról, hogy személy szerint mennyire tudtam őket szeretni, már évekkel ezelőtt mindent elmondtam, amit akartam és tudtam, így hát nem is ismételném magam fölöslegesen, inkább maradjunk annyiban, hogy a Nagy Magyar Undergroundnak újabb jeles ünnepnapja akadt január 4. képében. És itt bizony az underground szót is tessék gondolatban vastagon aláhúzni, mert amikor jó harminc-harmincöt perccel a kezdés előtt körbenéztem a Barba Negra koncerttermében, bizony önmagamat is meglepve gondoltam arra, hogy ez így nagyon karcsú lesz, lévén nem valami túl sokan lézengtünk a téren. Aztán a résztvevők száma szerencsére rapid módon megnövekedett, és teltházzal ugyan korántsem kellett számolnunk, azért már bőven vállalható létszámnak minősül, ha a keverőig sűrűn, később meg kicsit szellősebben álldogálnak az emberek.

0107mood5

időpont:
2019. január 4.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 30 Szavazat )

A Mood tagsága is nyilván tisztában volt vele, hogy ez azért most nem csak egy szimpla fellépés, így aztán megadták a moodját a dolgoknak, amit az a jó tíz-tizenöt perces interjú-bejátszás is jelzett, amivel indították a hangversenyt. Jókedélyű beszélgetést hallgathattunk végig az öt taggal (ugye a négy konstans + Megyesi Balú), akik meséltek kicsit a feloszlásról, az újrakezdésről, meg arról is, hogy milyen nehézségeket jelentett, hogy például Koltay Tomi már jó tíz éve nem fogott dobverőt a kezébe – ez utóbbi szerencsére a koncerten nem igazán hallatszódott. Szükség is volt erre a hangulatos felvezetésre, ha már előzenekar amúgy nem akadt.

0107mood2

Aztán némi intró és extra várakozás után megérkezett a Wombocosmic nyitódala, az I (The Bloodstained Embryo), és innentől kezdve megindult az időutazás a legendás '90-es évek végére. A kezdetben kicsit rakoncátlankodó, majd szépen helyre rázódó hangzás közepette az első csúcspontot talán a One More Scar után berobbanó The Engine Is Burning hozta el, és rápillantva az AMD-s cuccban feszítő Füleki Sanyi gitárhősöket időző pózaira, Holdampf Gábor Saint Vitus- vagy Hegyi Kolos Down-pólójára, egészen elkaphatott a nosztalgia csalfa démonának hangulata: minden pontosan ugyanolyan, mint régen volt. Pedig dehogyis.

0107mood3

A közönség mind lehengerlőbb jókedve azonban a bandát is igencsak felszabadult hangulatba hozta: Sándorunk majd' minden szám közben/után tapsra és éneklésre biztatta a megjelenteket, Holdampf mester pedig többször is lejött az első sorok közé énekelgetni. Az ő hangja ugye konstans támadási pontot jelentett, és talán jelent manapság is a banda életében, én azonban élőben sosem éreztem úgy, hogy túl sok kívánnivalót hagyna maga után (lemezen azért más a szitu). Szerintem ami adottságilag nincs meg benne, azt őszinteséggel és lelkesedéssel pótolja. A két kopasz gitárduója pedig nyilván ezúttal is magáért beszélt, tényleg ritka az ilyen összhang magyar színpadon (is).

0107mood6

A leginkább lehengerlő hadosztály persze a koncert legvégén zúdult végig rajtunk, amikor is szoros egymásutánban érkezett el a három tán valaha volt legnagyobb Mood-himnusz: a Burning Slow, a Wombocosmic és a Glow Burn Scream, hogy a fokozhatatlant legvégül legkedveltebb Black Sabbath-dalom, a régebbi időkben is minden Mood-koncerten rendre felbukkanó Children Of The Grave fokozza tovább. Ezután már tényleg nem is nagyon lehet mit eljátszani, így aztán valóban véget is ért ez az előre borítékolhatóan évfolyamtalálkozó-hangulatú, kissé tán megkésett népünnepély, ami után bárhogyan is legyen tovább a magyar doom metal legnagyobb hősei számára, egészen bizonyosan megérte újra összejönniük. Nem történt nagy csoda, nem állt meg a világ, igazából nem volt különösebben eget rengető sem a dolog, csak a doomanoidok újra útra keltek. Talán éppen csak amiatt, hogy ismételten együtt üvölthessük velük a lelkesítő sorokat:

„These ara real faces, no holograms. We rise together, brothers and friends!"

0107mood4

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
#10 The Bandit 2019-01-07 23:28
Nagyon klassz és inspiratív buli volt! Persze nosztalgiázni mentünk elsősorban, mégsem volt semmi erőltetett nosztalgia-szaga' az estnek. A koncertet felvezető majd' 20 perces beszélgetéses videó remek ötlet volt, nekem speciel nem hiányzott előzenekar, ez így volt kerek!! A Füleki meg a Kolos így együtt továbbra is verhetetlenek itthon, olyan érzésem volt hallva a gitározásukat, mint amikor a nehézsúlyú profi bunyós világbajnok pihen mondjuk 5 évet, majd visszajön egyetlen mérkőzésre és kegyetlen módon szétcsapkodja az ellenfelet, hogy így vonulhasson vissza végérvényesen....Raise The Flag
Idézet
 
 
#9 DéeL 2019-01-07 23:06
Sajnos a bulin egyéb okok miatt nem voltam/lehettem ott, a bandát a "fénykorában" minimum 10-szer láttam. A Füleki/Hegyi páros nálam a hazai színtéren a non plus ultra - kb. mint a Láris/Lakai duó - Holdampf Gábor pedig egyszerűen zseniális, nem érdemes - nincs miért - belekötni. The Engine Is Burning.
Idézet
 
 
#8 Artur 2019-01-07 21:55
Remek buli volt,nálam Év koncertje...pedig csak pár nap pergett le az esztendőből.
Igaz vártunk rá vagy 17 évet.
Minden 5ös volt: a srácok odafenn,a hangzás,a hangulat és a közönség is...
Raise the flag of doom high !
Idézet
 
 
#7 Igor Igorovics 2019-01-07 21:38
Idézet - stnksrbtks:
Idézet - Igor Igorovics:
Azt hadd kérdezzem már meg a jelenlévőktől, hogy Koltay Tomi mennyire tudta hozni a szintet? Nem cseszegetésből kérdezem, hanem egyszerűen érdekel, hogy kb 14 év kihagyás után mennyire lehet újra formába lendülni. Előre is köszi!


abszolut tokeletesen hozta azt amit regen is, semmi hiba nem volt abban amit jatszott. latszott is mondjuk rajta hogy nagyon koncentral :)

Köszi a választ!
Idézet
 
 
#6 stnksrbtks 2019-01-07 19:15
Idézet - Igor Igorovics:
Azt hadd kérdezzem már meg a jelenlévőktől, hogy Koltay Tomi mennyire tudta hozni a szintet? Nem cseszegetésből kérdezem, hanem egyszerűen érdekel, hogy kb 14 év kihagyás után mennyire lehet újra formába lendülni. Előre is köszi!


abszolut tokeletesen hozta azt amit regen is, semmi hiba nem volt abban amit jatszott. latszott is mondjuk rajta hogy nagyon koncentral :)
Idézet
 
 
#5 stnksrbtks 2019-01-07 19:13
isten volt!! SHANYEEEE!!!
Idézet
 
 
#4 Igor Igorovics 2019-01-07 16:52
Azt hadd kérdezzem már meg a jelenlévőktől, hogy Koltay Tomi mennyire tudta hozni a szintet? Nem cseszegetésből kérdezem, hanem egyszerűen érdekel, hogy kb 14 év kihagyás után mennyire lehet újra formába lendülni. Előre is köszi!
Idézet
 
 
#3 ntsouth 2019-01-07 16:00
Évkoncertje!
Idézet
 
 
#2 pumpika666 2019-01-07 12:52
remélem lesz belőled dvd és/vagy kéksugár, mert míg régen a fesztiválokon sokat láttam a mood-ot, ez most kimaradt :(
Idézet
 
 
#1 shownomarcy 2019-01-07 10:42
Szuper volt nosztalgiafakto r nélkül is. Nagyon örülök, hogy láthattam a Mood-ot is a Wall Of Sleep, Magma Rise stb. után :D
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.