Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Árstíðir, The Devil’s Trade - Budapest, 2018. december 13.

A Nivalisszal a tökéletes tél filmzenéjét alkotta meg számomra az izlandi Árstíðir, bár erre persze csak a jelen koncertet követő első igazi havas napokon döbbenhettem rá. A nyári lemezmegjelenés óta bőven volt módunk az ismerkedésre, és mára nyugodtan kijelenthetem, hogy az idei az Árstíðir éve volt nálam. Mindez abból a szinte napra pontosan egy évvel ezelőtti véletlen találkozásból fejlődött ki, amikor az éppen a Sólstafir/Myrkur páros vendégeiként játszó muzsikusokba szűz füllel, ugyanitt belebotlottam. Mint minden sokat ígérő kapcsolat esetében, itt sem volt nyílegyenes az egymásra találás, de időközben a rajongásom odáig fokozódott, hogy erre a koncertre már jó előre az év egyik kiemelkedő pillanataként vártam.

1220ars3

Egészen furcsa volt székekkel megtömve látni az A38 nézőterét, de kétség sem férhetett hozzá, hogy ehhez az alkalomhoz ez volt a tökéletes választás. Az eleve 200 főre limitált, a fentieknek és a karácsony-közeli időpontnak is megfelelően intim hangulatú eseményen végül a The Devil's Trade nevű egyszemélyes projektjével Makó Dávid kapott lehetőséget a bemelegítés levezénylésére. Vele párszor már találkoztam, így maga a műsor nem hatott a meglepetés erejével, az annál inkább, hogy ezek a hozzám annyira közel nem álló szerzemények mennyire a közönségükre találtak itt. A tisztes sikerhez örömmel járultam hozzá némi tapssal, hiszen Dávid westernballadái tényleg remekül működtek, a már ekkor is egészen kiváló hangzás pedig szépen meg is ágyazott ehhez. Továbbra sem hiszem, hogy egy fullos produkció erejéig valaha is le tudna kötni a The Devil's Trade, de amit egy szál bendzsóval és gitárral meg lehetett tenni a hangulatteremtés érdekében, azt Dávid hibátlanul megvalósította.

időpont:
2018. december 13.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 4 Szavazat )

Jellemző módon az Árstíðirre várva úgy elvitt magával a lelkesedés, hogy ténylegesen csak a koncert előtti napokban szembesültem azzal, hogy itt és most egy karácsonyi tematikájú összeállítással kell majd megbirkóznom. Az ilyentájt elkerülhetetlen kisjézus-túladagolás miatt ennyi normál esetben elég is, hogy távol tartsam magam az adott megmozdulástól, de most látatlanban is megszavaztam annyi előzetes bizalmat az izlandiaknak, hogy ez végső soron ne legyen szempont. Az ünnepi hangulatra ráerősített az a tény, hogy a zenekar idén lett tízéves, már maga az új lemez is a számvetés jegyében készült el – a jelen szett összeállítása nem kevésbé. Az Árstíðirben mindenekelőtt az a legcsodálatosabb, hogy akár „eszköztelenül", csupán az általuk briliánsan kidolgozott többszólamú énekkel is képesek a tökéletes hangulat megteremtésére, ahogy arról spontán utcai megmozdulásaik alapján is tudattunk. Csak az avatatlanok számára lehetett tehát meglepő, hogy a koncert tele volt a capella darabokkal, ahogy az a Karácsonyhoz amúgy is illik.

1220ars2

A multikulti képzavar teljessé tételeként az urak a Carol Of The Bells ukrán (!) feldolgozásával nyitottak, és miután kedélyesen üdvözöltek mindenkit, csak ekkor ragadtak hangszert, hogy a zenekar nevével azonos (vagyis Évszakok) című lemezükről eljátsszanak egy saját dalt is. A hangulat már ekkor roppant családiasra váltott, kezdettől fogva kialakult egyfajta párbeszéd a színpadon és a nézőtéren helyet foglalók között, és ez még akkor is magától értetődőnek tűnt, ha a főhősök meg sem próbálták levetkőzni eredendő skandináv introvertáltságukat. Megismerkedtünk a csapat sorsát is alakító, annak idején komoly sajtófigyelmet kapott vulkán (Eyjafjallajökull) nevének helyes kiejtésével, na meg persze a mindenkori melankólia inspirálóival, miközben néha lábujjhegyre állt az idő, és közösen rácsodálkoztunk egy-egy dal meztelen szépségére. Később egy hegedűs és egy csellós úriember csatlakozott a hármakhoz a színpadon, plusz némi gépi segítséget is kapott az előadás, de a lényeg mindenképpen a Gunnar, Daniel és Ragnar által megformált jelenségben rejlett.

1220ars1

Ahogy a Nivalis, úgy ez a koncert is megkövetelte, hogy a figyelmünk megosztása nélkül merüljünk el benne, mert így tud a legjobban érvényesülni az a szimpla tisztaság, amellyel ez a brigád megnyilvánul. Újfent egyértelművé vált, hogy a befogadhatóság tekintetében rengeteget lépett előre az Árstíðir az új albumán, miközben csak egészséges mértékben ment el könnyebben fogyasztható irányba. A maguk tökéletes függetlenségében ők hárman bátran szembe mehetnek a korszellemmel, miközben Európát járva minden bizonnyal egyre többen fedezik majd fel ennek a megközelítésnek a szépségeit. Jelen esetben: egy hosszú turnén is úgy megőrizni az előadás emelkedettségét, hogy közben ne váljon az egész patetikussá, a legszimplább ecsetvonásokkal felvázolni a teljes képet, amit mindenki a saját gondolataival színezhet ki, és közben mégis megalázó tökéletességgel adni elő az összes létező sallangtól megfosztott dalokat. A Nivalis gyöngyszemei (Entangled, Mute, Passion, While This Way) itt egy eleve tökéletes koncert csúcspontjai lehettek.

Nivalis, vagyis „hint a hó", valóban olyan volt ez a másfél óra, hétköznapi kategóriák felett álló élmény. Nem meglepő, hogy másnapra az első hó is megérkezett, de az már egy másik történet, egy másik dalcsináló műhely szomszédságában.

Fotó: Kees Stravers (a helmondi koncertől)

 

Hozzászólások 

 
#2 Sinka Péter 2018-12-20 11:04
Idézet - Yearn:
Az előjátszó embert és produktumát inkább nem minősítem, annyira rossz volt.


Ezt azért nem mondanám, még ha kifejezetten más stílust is képvisel, mint az izlandiak, azt nem csinálja rosszul. Nem véletlen és nem is túlzás a lemezborítóján a párhuzam Steve Von Till-el, utóbbitól főleg a To The Fields lemez jutott eszembe a dalokat hallgatva.

Persze a lényeg akkor is az volt, amit az izlandiak csináltak... mivel betegség miatt egyedül kellett mennem, és még a munkahelyi stressz hullámai sem csitultak el annyira a múlt hét folyamán, így talán annyira nem tudtak rám hatni, mint a három és fél évvel ezelőtti - teljesen spontán elcsípett - bécsi koncertjükön. A nyitódalt azonban Savatage-rajongóként csak örömmel tudtam fogadni, és a Ljóð í sand is mindig el tudja állítani a lélegzetemet - nem véletlen, hogy tényleg ez a leghallgatottab b számuk az egyik stream-hálózatban.

A Nivalis-ban nekem egy kicsit talán túl sok az ütős és az elektronika az előző lemezekhez képest, mégsem mondanám, hogy azok a dalok sem tetszettek volna... de azért mégis a régebbieknek örültem jobban, de szépek voltak az a capella előadott dolgok is.

Persze az egészet valóban az előadók teszik különlegessé, nagyon jól tud esni a közvetlenségük, nemcsak a koncert alatt, hanem utána is, hogy azonnal kijöttek, és mindenkihez volt egy jó szavuk... ebben is látszik, hogy tényleg szívből csinálják.

Remélem, hogy betartják a szavukat, és a februárra tervezett turnéba is belevesznek minket... jól fog az is esni, talán még ennél az esténél és a már fent említett bécsi koncertjüknél is jobban.
Idézet
 
 
#1 Yearn 2018-12-20 10:21
Az előjátszó embert és produktumát inkább nem minősítem, annyira rossz volt. Amit az Árstíðir előadott az viszont maga volt a nagy betűs MŰVÉSZET. Igazi élmény, ünnep, szentmise volt ez a koncert minden embernek akinek még mond valamit a mai elüzletiesedett pénzhajhászó kapitalista világban az hogy érték, hogy szeretet, hogy hit, hogy nemzet, hogy Isten. Köszönöm!!!! Minden jóra való ember sőt EMBER nevében köszönöm izlandi testvérek!!!!!! !
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.