Shock!

április 22.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

P. Box: Kő kövön

1109pbox01Akármennyire is számítottam rá, mielőtt átfutottam a betűrendet, mégis meglepett, mennyire kevés hazai zeneanyag került be eddig a rovatba, és azok is főleg újrakiadások apropóján. Szó sincs persze arról, hogy ne szeretnénk a patinás régi magyar zenéket, de valahogy tényleg úgy alakult, hogy ez a műfaj kissé mellőzötté vált nálunk, és különösen igaz ez a dallamos hard rock itthoni nagy öregjeire. Ezt a jelenséget és lehetséges okait már többször elemezgettem, de mélyebb fejtegetésbe sose bocsátkoztam ennek kapcsán. Ezen most változtatok, már csak azért is, mert az idén ősszel harmincadik születésnapját ünneplő Kő kövön pont egy olyan klasszikus, amely – amennyire tudom – szerkesztőségünk összes tagja szerint kritikán felül álló, közmegegyezéses alapmű, másrészt pedig ezzel az írással kívánok én is elbúcsúzni a műfajtól a Shock! hasábjain.

megjelenés:
1983. október

kiadó:
Hungaroton - Start
producer: Kovács György & P. Box

zenészek:
Vikidál Gyula - ének
Bencsik Sándor - gitár
Cserháti István - billentyűk
Sáfár József - basszusgitár
Szabó István - dobok

játékidő: 39:19

1. Soha nem elég
2. Ingajárat
3. Maradj a vonalban
4. Fantomlány
5. Valami rock and roll
6. A zöld, a bíbor és a fekete
7. Engedj!
8. Az ideges
9. Vágtass velem! (Kő kövön...)

Szerinted hány pont?
( 59 Szavazat )

Utóbbinak egy oka van: noha a stábból hozzám áll legközelebb a klasszikus magyar rockzene, elfárasztott a sok indulat ami az ezen a téren zajló vitákat jellemzi. Ezeknek én ugyan csak passzív szemlélője vagyok, de a túlfűtött érzelmi elfogultsággal nem tudok és nem is akarok azonosulni. Bár a közönség a nemzetközi nagy bandákat is szereti kisajátítani, és naphosszat vitatkozik egyik-másik kedvenc netes fórumán, illetve sörözés közben élőszóban is, Magyarországon valahogy mára mindez a zenénél is fontosabb lett. A P. Box azért jó apropó, mert a két utódformáció hívei is demonstráció-szerűen járnak a koncertekre, kettős mércét alkalmaznak, és talán túlságosan komolyan veszik az egészet, pedig akárhonnan is nézem, ez mégiscsak zene, azaz kellemes időtöltés, semmi más. Egy ponton pedig, barátaimmal vitatkozva – éppen idén nyáron a budapesti, most már Ős-P. Boxnak nevezett, Sáfár Öcsi fémjelezte csapat koncertjének szünetében – rádöbbentem: talán én vagyok az egyetlen, aki mindegyik érintett fél produktumát jó szívvel élvezni tudja, mert a zenével tényleg nem tudnak mellényúlni ezek a veterán arcok. Emberileg pedig ki vagyok én ahhoz, hogy bármelyik oldal álláspontját magamévá tegyem, vagy bárkit megítéljek a rendelkezésre álló részinformációk alapján? Mi közöm az egészhez? Hiszen nem ismerem őket, nem voltam ott annak idején, és nyilván a saját szempontjából mindenki alá tudja támasztani a történtekkel kapcsolatos verzióját. Mivel azonban a közönség nem változik, én a továbbiakban nem kívánok semmilyen szinten résztvenni a fentebb leírt vircsaftban, tehát a legegyszerűbb, ha többet nem nyilvánulok meg a témában. Természetesen továbbra is rendszeres vendége leszek a koncerteknek és hallgatom a zenét, mert ez a muzsika nagyon közel áll a szívemhez. Talán néha egy-egy kolléga majd átveszi a stafétát időnként, ha éppen van értelme (lásd például a ZBB lemez kapcsán megérdemelten megfogalmazott pozitív kritikát).

1109pbox02Sajnálom, ha esetleg túl keserűre sikerült a bevezető, mert végülis egy első percétől az utolsóig kiváló lemez ünnepléséről van most szó, amely nemcsak szerkesztőségünkben áll minden vitán felül, de általában mindenhol, ahol magyar zenéről csak szó eshet. Egy felszállóágban lévő, kreativitása és ereje teljében lévő, mégis bizonyítási vágytól feszülő szupergruppot hallani itt, így nem is lehet máshogy hallgatni, mint széles vigyorral.

A rocktörténelmi órát most megspórolnám, az előzményeket (P. Mobil, Dinamit) mindenki ismeri, de a debütáló P. Box lemezről is kell azért ejteni pár szót, már csak azért is, mert a legendárium szerint a Kő kövönre felkerült pár olyan dal, amit még Varga Miklóssal rakott össze Bencsik Samu és Cserháti Pityi. Akárhogy is, az irányváltás elég éles volt, a lazább, progrockosabb felhangokkal is operáló, ma már kicsit kakukktojásnak tűnő, talán némileg kiforratlan, de dalokat tekintve azért kellően erős debüthöz képest. Ezeket a zenei hatásokat főleg Sáfár Öcsi hozta magával a nem kicsit Emerson, Lake & Palmer-ihletésű V73-ból (nem tudom, milyen ma Öcsi viszonya Lerch Istvánnal és Herpai Sándorral, de egy koncertet a magam részéről szívesen megnéznék), viszont a második anyagon már egyértelműen Becsniknél és Sáfárnál volt az irányítás: konkrét és karakán, veretes hard rockot hallunk itt, amit jó értelemben vett slágeresség és mégis igen súlyos megszólalás jellemez. Talán a dobalapok kissé túlságosan is előtérben vannak a gitár rovására (érdemes alaposan fülelni a finomságokra, mert Bencsik a háttérben is óriási dolgokat játszik), de összességében véve mai füllel is baromi jól szól a lemez. És hiába volt Pityi a főnök, jelenléte nagyon diszkrét, mégis meghatározó – az ízléses rockbillentyűzés magasiskolája, amit tőle itt hallunk. A basszusgitár sem hivalkodó, de Öcsi különleges játékstílusa így is érvényesül: Az ideges középrészét például tuti ő hozta, és milyen jól tették a többiek, hogy benne hagyták ezt a progos betétet. A koronát persze Vikidál Gyula őserejű, vadállat hangja teszi fel a zenére: ösztönös tehetsége talán pont ezen a lemezen bontakozik ki leginkább, egyszerűen zseniális minden énekdallama, rekesztése – ez a kombináció úgy tökéletes, ahogy van. Éppen ezért nem is tarthatott sokáig, hiszen hatalmas egyéniségek vannak itt együtt.

Nem tudom, mit nem mondtak még el az elmúlt harminc év során e kilenc dalról: e szerzemények vitathatatlanul minden idők legnépszerűbb magyar rock szerzeményei közé tartoznak, és néhány valószínűleg a „legtöbbet eljátszott" címet is csont nélkül elvinné. Szövegileg is kimondottan erős néhányuk, na nem a Fantomlányra gondolok, bár ennek a felépítése az ami hibátlanul viszi a hallgatót a katarzis felé, de például a Soha nem elég vagy az Ingajárat gondolataival a mai napig azonosulhatunk, a Radics Béla emlékére írt A zöld, a bíbor és a fekete pedig páratlan karriert futott be az emlékdalok között. A Vágtass velem! (Kő kövön...) sorai sem megmosolyogtatóak, ha az ember valaha merített erőt a zenéből, de még a Valami rock and roll is bőven elmegy néhány később született bulihimnusszal összehasonlítva. Zeneileg pedig, ahogy már említettem, hibátlan az anyag és kellően változatos is – a helyzet az, hogy ezeket a klasszikus hard rock cuccokat a mai napig képtelen volt bárki is felülmúlni itthon. Borzasztóan hiányolom ezt a stílust, ilyen színvonalasan elővezetve a mai palettáról – minden, ami ma van, ezer szállal kötődik a Kő kövön korszakhoz és annak kulcsszereplőihez. Mindenesetre akkoriban valóban megérdemelt siker köszöntött a P. Boxra.

1109pbox03

Ami pedig ezután történt, ahogy mondani szokás, történelem: a '85-ös, még súlyosabb, merészebb, tehát nem kevésbé zseniális, már a Zselencz László-Pálmai Zoltán ritmusszekcióval elkészült Ómen sajnos már nem futhatta ki magát és a zenekar – vélhetőleg Vikidál színházi munkáinak megszaporodása miatt is – szétesett. Pedig egy darabig még Deák Bill Gyula is énekelt itt (nagy kár, hogy nagylemez nem készült ebben a felállásban), de nem sokkal később Bencsik Samu tragikus halálával mindennek vége lett. Valahogy ez az esemény szimbolikus is lett, hiszen a '80-as évek végén a klasszikus hard rock is háttérbe szorult itthon, jöttek, láttak és győztek a feltörekvő heavy metal csapatok, és a rendszerváltás kapujában az új generációk velük már jobban tudtak azonosulni. Pityi egy időre vissza is vonult az aktív zenéléstől, Debrecenbe költözött, stúdiót és vendéglátóhelyeket üzemeltetett, de végül csak nem fért a bőrébe és 2001-ben ismét kinyitotta a szelencét – a közelmúlt eseményeit pedig már tényleg jól ismerjük. Akármi is történt, jól tette – a Kő kövön harmincadik évfordulóján ezt a döntését is megünnepelheti mindkét utódzenekar egymásra fújó tábora. Pont ez is jelzi, mennyire fontos mérföldkő (kövön) ez a lemez.

 

Hozzászólások 

 
+3 #15 Venomádi 2013-12-03 23:44
De nem is arról van szó, hogy ezeket szereti valaki, hanem tényező simán. Megkerülhetetle n. Talán nem a Moby Dick hozta be a spanyolviaszt a magyar köztudatba, de mindenképp nyomot és inspirációt hagyott a korszakban. A farkasokról már csak azért is megérné a cikket, mert tényleg annyira kizárta magából a divatot, mindent ami trendi volt, és kár hogy mostanra nem sok minden maradt belőlük. Aztán szívbaj nélkül jöhet Hobo, Bill lemezek, sőt Radics is, ha a Floyd befér a Shock profiljába, ezek is.
Idézet
 
 
+2 #14 traveller79 2013-11-24 20:18
"Túlzás mindent a gépnek meg az omennek tulajdonítani."
Így van.Ne felejtsük el,hogy a '80-as években csak a Pokolgép és az Ossian adhatott ki lemezt.És ebben benne volt a metal műfaj A-tól Z-ig. Glam,thrash,spe ed,black,death-senkinek nem lehetett lemeze.Ez pedig olyan előnyt adott a fent elmlített zenekarok számára,,amit nem lehetett behozni.
Szóval lehetne írni több korabeli metalbanda anyagáról (Sámán,Tormento r,stb..) Írom mindezt úgy,hogy nekem abszolút nem ezek a kedvenc zenéim.
Idézet
 
 
+2 #13 Venomádi 2013-11-24 15:21
A közeljövőben remélem lesz Moby Dick, Akela, vagy bármelyik ilyen régi motoros/klasszikus banda, ugyanis azokból feltünő hiány van. Túlzás mindent a gépnek meg az omennek tulajdonítani.
Idézet
 
 
+2 #12 traveller79 2013-11-14 21:51
(...)"az Oly sokáig voltunk lenn és a Vadászat között nagy az átfedés számok tekintetében"
Bocsánat,elírta m.A Kopaszkutya a helyes megoldás.
Idézet
 
 
+2 #11 traveller79 2013-11-14 15:53
Kösz a hozzászólást!
HBB-azért nem írtam konkrét lemezt,mert nem igazán tudtam eldönteni,melye kről lehetne írni.
A Vadászat egyértelmű,de az már nem a korai nyers HBB .Az első borzasztó rosszul szól-tudom,hogy mi okból-az Oly sokáig voltunk lenn és a Vadászat között nagy az átfedés számok tekintetében.A Még élünk-et,ill. a Tábortűz mellett-et csak párszor hallottam,szóva l nem vagyok illetékes.A 80-as évek második felében készült lemezeik közül szerintem a Csavargók könyve a legjobb.
Nem tudom,leírhatom -e a többi lemezt anélkül,hogy kapnék a pofámra.
Idézet
 
 
+5 #10 Motörbreath 2013-11-14 12:54
Szerintem is jó ötlet foglalkozni a hazai klasszikusokkal is, ez is csak színesíti a Shock-ot.

Ha már a Hobo albumokat nem nevesítetted, szerintem az Oly sokáig voltunk lent (1981), Vadászat (1984) és a tábortűz mellett (1990) a legkomolyabb anyagaik, továbbá a hányattatott sorsú Kopaszkutya.

A P.Mobiltól pedig a Honfoglalás (nagyjából bármelyik megjelent verziója, a zene és az egész koncepció egyedülálló.

És a későbbi idők lemnezei közül, így hirtelen:

Tormentor - Anno Domini - korszakot megeleőző, időtlen black klasszikus

Pál Utcai Fiúk - Ha jön az álom - sokunk ifistakorának egyik közös (értsd: rocker, alteros stb. által együtt kedvelt) zenéja volt a rendszerváltás idején. máig jó hallgatni...
Idézet
 
 
+4 #9 traveller79 2013-11-10 22:40
Hoppá,majdnem elfelejtettem!
Bikini-Hova lett...(1983)
Ahogy Ádám is mondta egy pár éve készült Feró-interjúban,az a zene ma is avantgárd.
Idézet
 
 
+7 #8 traveller79 2013-11-10 22:39
Nagyon örültem a cikknek,különös en,ha hozzáveszem,hog y két napja sikerült beszereznem hosszú évek kutatása után vinilen.
Szerintem érdemes lenne több korabeli magyar klasszikus lemezről is írni.A már említetteken-East,Solaris-túl én az alábbiakat ajánlanám időrendben:
Taurus-1972 Budai Ifjúsági Park. (2001)
Nagy kár,hogy akkor nem lehetett lemeze Radics Bélának ezzel a zenekarral (sem),ha más nem,ennek helye volna a rovatban.
P.Mobil-Az "első" nagylemez (1978/1998)
Ismét egy anyag,ami akkor nem jelenhetett meg-hála a Hanglemezgyárna k-csak két kislemez róla.
Piramis-A nagy buli (1979)
Minden idők egyik legjobb hazai koncertlemeze,f elerészben új számokkal.Ha valaki képet akar kapni arról,milyen volt a Piramis a klasszikus korszakban,én ezt a lemezt ajánlanám a stúdióalbumok helyett.
Edda Művek-I.(1980)
II. (1981)
Függetlenül attól,hogy Pataky mivé lett ezt követően,hozzát artozik mindkét album a korszakhoz.Tegyük hozzá,ha a harmadik lemez eredeti formájában jelenhetett volna meg,méltó lett volna az első kettőhöz.
HBB-bár nem tartozott sosem a legnagyobb kedvenceim közé,a korai lemezek közül legalább egynek itt volna a helye.
Piramis-Erotika (1981) Az egyik legjobb hazai konceptalbum. Nagy kár,hogy Révész a megjelenéssel egy időben kiszállt a zenekarból,így még a lemezbemutató turné is elmaradt,az album pedig süllyesztőbe került.
P.Box-Ómen(1985) Van,aki szerint már ez is heavy-metal lemeznek tekinthető.
Mivel a Beatricétől már szerepelt a '78-'88,így nem vettem bele a listába a Szocrock-ot (1979),pedig az igazi Ricét arról a lemezről lehet megismerni.
Van még pár '70-es évekbeli album,amit végül nem írtam le,mert tartottam tőle,hogy vitákat váltok ki a honlapon.
Idézet
 
 
+2 #7 Palinkas Vince 2013-11-10 14:21
Idézet - Nűnű:
Ha már zseniális magyar rocklemezekről van szó, akkor nem mehetünk el a Solaris: Marsbéli krónikák albuma mellett.


Bizony, pipa is voltam, amikor utólag értesültem az idei MÜPA-s koncertekről. Sikerült agyonhallgatni, pedig az East után jó lett volna arról is írni.
Idézet
 
 
+2 #6 Equinox 2013-11-10 11:33
Idézet - Nűnű:
Ha már zseniális magyar rocklemezekről van szó, akkor nem mehetünk el a Solaris: Marsbéli krónikák albuma mellett.

az szerintem is zseniális, jövőre meg 30 éves..
Idézet
 
 
+6 #5 carcass1969 2013-11-09 19:21
Érdekes egybeesés, éppen tegnap forgattam végig a lemezt..
Nálam még az első ős-Bikini lemez etalon, a Mobilizmo a Mobil-tól, és hangzása ellenére a Tormentor Seventh Day Of Doom demója klasszikus.
Idézet
 
 
+9 #4 SwedenIsHeaven 2013-11-09 18:09
Vikidál Gyula a legnagyobb magyar rockénekes. Legalábbis számomra :)
Idézet
 
 
+5 #3 Nűnű 2013-11-09 14:18
Ha már zseniális magyar rocklemezekről van szó, akkor nem mehetünk el a Solaris: Marsbéli krónikák albuma mellett.
Idézet
 
 
+8 #2 Equinox 2013-11-09 12:50
Tényleg nagyon jó ez a lemez, örökzöld, örökbíbor és örökfekete :)
Idézet
 
 
+3 #1 legiosav 2013-11-09 10:58
Jó cikk. A Senator-ról nem terveztek írni? Számomra az AOR/westcoast műfaj magyar csúcsalkotása az a lemez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.