Shock!

május 27.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Slayer: „Megfelelően tanulékony kisegítő gitárosra volt szükségünk”

Eredetileg Tom Arayával lett volna találkozónk a Slayer és a Megadeth közös budapesti koncertjének délutánján, de az énekes/basszusgitáros éppen nem érezte jól magát. Így aztán végül a csapat talán legismertebb figurájának, főnökének és egyben szóvivőjének, Kerry King gitárosnak örülhettünk. Kerryvel ugyan nemrég már közöltünk egy beszélgetést, de a Slayer körül folyamatosan zajlanak az események, ezért természetesen nem okozott gondot ismét elcsevegni vele a rendelkezésünkre álló szűk negyedórában a beugró gitárosokról, a következő Slayer lemezről és egyebekről. Pláne, hogy a gyakran arrogáns megmondóemberként emlegetett, idén már 47 éves King valójában roppant barátságos, kedélyes interjúalany.

Kezdjük a legfontosabb témával: hogy van Jeff Hanneman?

Egyre jobban, de azért nem kapok friss híreket minden nap az állapotáról, hiszen turnézunk, és elég sok dolgom van. Annyi biztos, hogy folyamatosan javul.

Van már valami sejtésed arról, hogy mikor csatlakozhat hozzátok ismét?

Fogalmam sincs! (nevet) Tényleg nem tudom, mert senki sem tudja. Ha Tom ülne itt, ő lehet, hogy mást mondana neked. Annyi bizonyos, hogy az európai bulikat Pat O'Briennel csináljuk végig, az április 23-ai kaliforniai Big Four koncerten pedig a tervek szerint megint Gary Holt gitározik majd velünk.

Gary elég nyilvánvaló választás volt a részetekről, Pat azonban más vonalon mozog...

Az volt a legnehezebb ebben az egészben, hogy olyan arcokat kellett találnunk, akik kellően tanulékonyak, és a megfelelő tempóban képesek tökéletesen elsajátítani a dalainkat. Garyt több mint huszonöt éve ismerjük, így tisztában voltunk a képességeivel: ilyen szempontból a fickó olyan, mint egy gép. Hat napot gyakorolt velem és Dave Lombardóval, aztán volt még négy napja otthon ráfinomítani a részletekre, és utána egyből indultunk turnézni. Mondanom sem kell, mindent tökéletesen is játszott. Patnek nehezebb feladata volt nála, hiszen úgymond ellenséges környezetben, egy turné kellős közepén kellett ugyanezt produkálnia. Igyekeztünk minél egyszerűbbé és kényelmesebbé tenni a dolgát, úgyhogy átreptettük Gary utolsó öt-hat koncertjére, és a beállásokon vele játszottunk, hogy kapjon valami ízelítőt abból, pontosan mi is vár rá. Tudom, hogy ez sokat segített neki, hiszen őt nem ismerjük huszonöt éve, így aztán elég ideges is volt az elején. Egyébként abszolút bevált ő is, nagyon jól játszik.

Gondolom, nemcsak ez a két név merült fel, amikor kiderült, hogy Jeff nem tud veletek tartani.

Mielőtt biztossá vált volna, hogy Gary vállalja a turnét, rajta kívül még Andreas Kisser és a Machine Head-es srácok merültek fel első ötletként, de egyikük sem ért rá. Amikor kiderült, hogy Gary sem tudja végigjátszani az összes bulit, ismét elkezdtem jártatni az agyamat, ki jöhetne még szóba. Ilyen volt például Patrik Jensen a The Hauntedból, akivel jó haverok vagyunk. Oslóban találkoztunk is, és azonnal mondta, hogy jönne, ebben az esetben viszont minden szólót nekem kellett volna játszanom. Ezzel alapból nem lenne semmi gond, de mégis szívesebben viszünk el valaki olyat, akivel jobban meg tudom osztani a munkát... Akadt még néhány ötletem, például Björn Gelotte az In Flamesből vagy Matt DeVries a Chimairából, akik szintén jó cimboráim. De sajnos egyikük sem ért rá! (nevet) Így aztán felhívtam régi barátomat, Brian Slagelt (a Metal Blade lemezcég főnöke, a Slayer első két albumának kiadója), hogy adjon néhány tippet, hiszen ő sokkal inkább szemmel tartja a színteret, mint én, tökéletesen képben van azt illetően, mi zajlik éppen a műfajban. Brian szinte egyből Patet javasolta, és miután Gary is azt mondta, hogy az ötlet jó, megkerestük. Patet pedig szerencsére érdekelte is a dolog. Mondjuk alapvetően mindenki szívesen jött volna, akinek csak megemlítettük a lehetőséget...

Hallgatod amúgy a Cannibal Corpse-ot?

Nem igazán. Ha zenét hallgatok, Judas Priestet teszek be, vagy valami hasonló régi kedvencet.

Azt leszámítva, hogy Jeff nincs veletek, mi a legnagyobb különbség a European Carnage turné és elődje, a két évtizeddel ezelőtti Clash Of The Titans között?

Maga a Megadeth. Ha végignézel a két bandán, mi ma is ugyanazok vagyunk, akik akkor: a thrash arcok. Az Anthrax is ugyanebben a cipőben jár amúgy, de ott rengeteg tagcserére került sor menet közben, ami az ő szerencsétlenségük... Ami a Megadeth-t illeti, velük is elég sok minden történt azóta, sokat változott a felállás, de maga a zene is. Nemcsak a régi dolgaikat nyomják, a Peace Sellst, a So Far So Good... So What!-ot, hanem egy csomó más típusú nótát is. Minőségileg pedig nagyot ugrottak, szerintem sokkal jobbak ma élőben, mint akkor. És többen is vannak a mostani koncerteken.

Melyik volt egyébként életed legnagyobb közönsége?

Talán a tavalyi lengyelországi Big Four koncert. Van, aki százezer emberről beszél, de én úgy tudom, olyan 88-90 ezren voltak ott. De lehet, hogy valami hasonló fesztiválon játszottunk már százezer ember előtt is, tényleg nem tudom. Amikor nyáron fesztiválról fesztiválra repülsz, egy idő után kissé már összefolynak a dolgok... Egyébként a saját bulikat jobban szeretem, hiszen ott mi vagyunk a főnökök, és a programunk is hosszabb lehet. A fesztiválokban meg az a jó, hogy találkozni lehet egy rakás ismerőssel, és persze le tudok csekkolni egy sor óriási bandát is.

Melyik dalt emelnéd ki életed legfontosabbjaként?

Nem tudom, az-e a legfontosabb, de játszani mindenképpen a Raining Bloodot élvezem leginkább. Nem véletlen, hogy a közönség is egyből megőrül tőle, akárhol is vagyunk.

Eszerint akkor nem unod a koncerteken a régi dalokat...

Egyáltalán nem, sőt, épp ellenkezőleg. Brian Slagel is pont azt mondta a minap, hogy sokkal több Metal Blade korszakos nótát szeretne hallani tőlünk a koncerteken! (nevet)

És mi a helyzet a '90-es évek lemezeivel? Azokról sem kerül elő mostanában túl sok minden...

Mert jobban szeretünk azokra a nótákra koncentrálni, amik Dave-vel készültek. Akadtak dalok abból a korszakból is, amiket elég sokáig műsoron tartottunk, például a Stain Of Mind, az In The Name Of God vagy a Dittohead, most azonban ezek szóba sem jöhettek, hiszen először Garyt, aztán Patet kellett betanítanunk. Emellett nem jutott idő arra, hogy mi magunk is begyakoroljunk kevésbé gyakran előkapott témákat. Az egyetlen kivétel a Snuff a legutóbbi lemezről, amit Garyvel játszottunk először élőben.

Olvastad Joel McIver néhány éve megjelent könyvét a bandáról?

Csak a képeket néztem meg benne, de azok kurva rosszak voltak! (nevet)

Azért kérdezem, mert elég sok baromság van benne, például simán lenumetalozta a Diabolus In Musica albumot...

Ez nemcsak McIver véleménye. Sokaktól hallok hasonlókat, de nem értek egyet. Persze tény, hogy az a lemez inkább Jeffé volt, aki akkoriban kicsit terjeszkedni akart mindenféle irányba, én pedig alig folytam bele a dalszerzésbe. A nu metalos színtér mindig is távol állt tőlem, de Jeffről tudom, hogy hallgatott pár bandát arról a vonalról. Néhol jó eredménye lett a kísérleteinek, például a Love To Hate-ben, ami a Slayertől teljesen szokatlan groove-ra épült. De mondhatnám a már említett Stain Of Mindot is, amit kifejezetten óriási nótának tartok, és élőben is nagyon szeretem játszani. Ami meg McIver könyvét illeti, itt-ott azért belekaptam, és tényleg egy csomó hülyeség van benne. Fogalmam sincs például, honnan szedte azt, hogy Gene Hoglan kifestette a gitáromat! (nevet) Sosem történt hasonló...

Miként zajlik Kerry King egy átlagos napja otthon?

Attól függ, épp fociszezon van-e, mert ha igen, akkor az egész napom annak jegyében telik! (nevet) Egyébként meg elvagyok, nem csinálok semmi különöset... Régebben hüllőket tenyésztettem, de aztán felhagytam a dologgal. Lehet, hogy egy nap majd újra belekezdek. Sok ismerős a mai napig kér tőlem tanácsokat ebben a témában.

A ruhaipari céged, a KFK Industries működik még?

Kicsit háttérbe húzódott a cég, de továbbra is létezik. Néhány éve megváltunk a korábbi munkatársak egy részétől meg a terjesztőktől, és most ugyanazok a srácok kezelik az egészet, akik a Slayer hivatalos pólóit is tervezik és gyártják. Én inkább csak áment mondok az egyes mintákra, nagyon aktívan már nem folyok bele a dologba.

Nézzük a jövőt: mi a Slayer menetrendje az év hátralévő részére?

Nyár végéig egészen biztosan turnézni fogunk. Épp most beszélgettem a menedzserünkkel arról, hogy októberre formálódik még egy amerikai turné, de ez egyelőre még nem száz százalék. Amennyiben nem valósul meg a dolog, szerintem neki fogunk állni az új lemeznek.

Vannak már kész dalaitok?

Riffek, illetve egymásba fűzött riffek vannak, meg egy csomó egyéb ötlet. Konkrét dalok még nincsenek.

Mit gondolsz, a következő inkább gyors vagy lassú lemez lesz?

(elmosolyodik) Azt hiszem, elérkezett az idő egy lassabb albumhoz. De még bármi történhet.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Ez kemény! Mindenképpen a Stained Class az egyik a Judas Priesttől. Lássuk csak... (gondolkodik) Ami az Iron Maident illeti, nem nagyon tudok dönteni a Killers és a The Number Of The Beast között. Legyen most mondjuk a Killers, de csak mert éppen ilyen napom van... A harmadik pedig a Black Metal a Venomtól, szintén azért, mert ma ilyen hangulatban vagyok! (nevet) De ezer lemezt mondhattam még volna, például az első Van Halent, ilyesmiket.

A Slayer július 15-én Tokajban, a Hegyalja Fesztiválon játszik.

 

Hozzászólások 

 
+1 #6 Valentin Szilvia 2011-04-21 20:13
Idézet - Ary:
Honnan jött ez a Van Halen téma? Az interjúban szó sincs róla.


Az interjú utolsó mondatát olvasd el. ;)
Idézet
 
 
#5 Ary 2011-04-21 20:00
Honnan jött ez a Van Halen téma? Az interjúban szó sincs róla.
Idézet
 
 
-1 #4 Equinox 2011-04-18 20:38
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Szerintem az ő generációjából mindenki hallgatott Van Halent Amerikában. Trey Azagthoth is EVH-t tartja az istenének a mai napig, Dimebagről meg már ne is beszéljünk. :)

Treyről tudom, az első 2 lemez nagy kedvence. De Kerryről még nem olvastam sehol
Idézet
 
 
+1 #3 tranus 2011-04-18 13:29
Na, akkor remélem NEM jön össze az októberi turné és nekiállnak annak a bizonyos lassabb lemeznek. Egy modernizált South Of Heavennel azért tudnék mit kezdeni...
Idézet
 
 
+1 #2 Draveczki-Ury Ádám 2011-04-18 06:33
Szerintem az ő generációjából mindenki hallgatott Van Halent Amerikában. Trey Azagthoth is EVH-t tartja az istenének a mai napig, Dimebagről meg már ne is beszéljünk. :)
Idézet
 
 
+1 #1 Equinox 2011-04-17 21:24
Tudtam h nagy Maiden/Priest fan, de Van Halen nagyon pozitív meglepetés. Egyre szimpatikusabb ez a fickó. Jó interjú
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.