Shock!

június 19.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Nuclear Assault: „Már nem akarjuk olyan keményen tolni, mint régen”

0806na3A júliusi Rockmaraton keretében végre Magyarországon is bemutatkozott élőben a '80-as évek egyik underground amerikai thrash/crossover-kultzenekara, a New Yorkból elszármazott Nuclear Assault. Az Anthrax eredeti basszusgitárosa, Dan Lilker által alapított csapat olyan klasszikus lemezeket tett le annak idején az asztalra, mint az 1988-as Survive, az 1989-es Handle With Care vagy az 1991-es Out Of Order, és ugyan nekik is volt egy nagy leállásuk a '90-es években, manapság szórványosan azért működnek. Dan Lilker a Shock!-nak a fesztiválon adott interjújában azt is elárulta: a most kiadott Pounder EP sem jelent végleges búcsút, a banda megy tovább, egyszerűen csak kényelmesebb tempót akarnak diktálni maguknak.

Eléggé elhúzódott a beállásotok, volt valami gond a cuccal?

Nem volt semmi különös, csak a kettes tammal kellett kicsit szórakozni, de így sem volt extrém hosszú a beállás, körülbelül 40 perc alatt végeztünk. Ha van idő, miért ne használnánk ki? Ez az első koncertünk Magyarországon, így le akartunk csekkolni mindent, hogy ne legyen semmi probléma a bulin. Még civilben sem voltam itt soha, pedig Csihar Attila barátom évek óta mondogatta, hogy ha eljövök, megígéri, hogy kibaszott jól fogom érezni magam.

Tetszett a koncertetekben, hogy nem vettétek véresen komolyan magatokat. Jól gondolom, hogy a Nuclear Assault most leginkább arról szól, hogy jól szórakozzatok?

Egy ilyen hardcore-hatású thrash muzsikánál az üzenet is éppolyan fontos, mint a zene, de ami a legfontosabb, hogy nagyon jó a hangulat a bandában, és ezt nem is akarjuk titkolni. Egész egyszerűen mindig így viselkedünk. Otthon van egy black metal-zenekarom is, és ott persze tilos a mosolygás. A Nuke viszont más, egyszerűen ilyen hülyék vagyunk.

A turné Final Assault címen fut. Tényleg ez a történet vége?

Valószínűleg nem, inkább arról van szó, hogy nem akarjuk olyan keményen tolni, mint régen. De ha valaki felhív mondjuk Bulgáriából, hogy nem akarunk-e ott játszani, már megyünk is. Ki tudja? Semmi sincs kőbe vésve, de mindenképpen szoktatni kell magunkat a gondolathoz, hogy nem fogjuk örökké ezt csinálni. Most is sajog a vállam. 50 éves vagyok, harminc éve headbangelek, és kezd elfáradni a testem.

0806na1

Ha már említetted a korodat, nemrégiben bejelentetted, hogy visszavonulsz a főállású zenész élettől. De mit jelent ez pontosan?

Kicsit csúsztattam ezzel, mivel leginkább arról volt szó, hogy a Brutal Truth történetét akartam lezárni. Ez a banda folyamatosan nyomta a turné-lemez-turné köröket, amibe belefáradtam; kezdett nagyon munka-jellegű lenni a dolog. Persze a zenélést élveztem, de túl sok volt. Leginkább úgy képzelem el a jövőmet, hogy kevesebbet koncertezek, mivel otthon is akadnak kötelezettségeim, ezekre pedig több időt szeretnék fordítani. Ez a nyugdíj-sztori leginkább egy diplomatikus módja volt annak, hogy le tudjam zárni a Brutal Truth-korszakot, és inkább az otthoni bandáimra koncentrálhassak. Például a Nuclear Assaultra is, ahol az a terv, hogy csináljunk néhány bulit, és lazítsunk.

Mihez kezdesz majd a szabadidőddel?

Játszom az otthoni csapataimmal, a Nokturnal Hellstorm nevű black-bandával és a Blurring nevű grindcore-csapattal. Egyébként mindkét formáció dobosa itt van most, ugyanis a Nuke gitárosa, Erik dobol a Blurringben, a dobtechnikusunk pedig a Hellstormban. Mindemellett pedig lazulok és élvezem az életet.

Fel sem merült, hogy a Brutal Truth nélküled menjen tovább?

Vihették volna tovább a bandát a többiek, ha akarják. Bár én voltam az alapító, nem lett volna ezzel semmi gond.

0806na5

Nemrég jelent meg a Pounder EP, ami eredetileg nagylemeznek készült, legalábbis tavaly még arról beszéltetek, hogy egy teljes anyag fog kijönni a Nuclear Assaulttól.

Egyszerűen rájöttünk, hogy nincs elég időnk megírni, összepróbálni és felvenni egy teljes nagylemezt úgy, hogy idén nyáron kijöhessen. Más-más városokban lakunk, több száz kilométerre egymástól, ezért nem tudunk úgy próbálni, jammelni, mint más bandák. Szóval rájöttünk, hogy az a reális, ha felveszünk négy számot, az még belefér a turné előtt. Egyébként én voltam az, aki beharangozta az új lemezt, mielőtt belegondolt volna, minek van realitása...

A közöttetek lévő távolság volt akkor az oka, hogy a 2005-ös Third World Genocide óta nem adtatok ki új dalokat?

Leginkább az, hogy nagyon sokáig lekötött a Brutal Truth, mint ahogy Eriket is. Mindemellett a Nuke-nak sem volt előre fixált menetrendje. Úgy voltunk vele, hogy majd akkor írunk számokat, ha eljött az ideje.

Hogy születtek meg végül a Pounder dalai?

A három gyorsat én írtam, a Died In Your Armst pedig John. Otthon mindenem megvan ahhoz, hogy komplett dalokat vegyek fel, így a többiek már valami egészen közelit hallanak ahhoz, amit elképzeltem egy-egy új dal esetében, tehát nem csak egy riffet kapnak. John esetében is ugyanígy van, csak valamivel kezdetlegesebb formában. Évek óta veszek fel dalokat otthon, úgyhogy elég komoly rutint szereztem abban, miként rakjam össze csaknem teljesen készre a demókat. Sajnos messze lakunk egymástól, így külön-külön kell írnunk.

0806na2

A Died In Your Armsban hallható egy igen szokatlan énekdallam, amihez hasonlót még sosem hallhattunk Nuclear Assault-lemezen.

Igen, John ilyet még sosem csinált korábban, de nekem már első hallásra bejött. Emlékszem, a stúdióban rögtön felkaptam rá a fejem, hogy jézusom, ez mi a fasz? Szerintem marhára illik a dalba, mivel utána, amikor bejönnek a magas vokálok, egészen drámai lesz a nóta hangulata. Bátor dolog volt, de nekem bejön.

Van esély arra, hogy születnek még új dalaitok?

Igen, idén karácsony utánra ugyanis kötöttünk le stúdióidőt, hogy felvegyünk még egy EP-t. Pont ma fogjuk átbeszélni a dolgokat. Nekem is van már egy dalom készen, a többiek is ötletelnek, de a turné után és a lemezfelvétel előtt még lazítunk kicsit otthon.

Ez jó hír. Olyanok vagytok, mint a Scorpions: búcsúturné, aztán új lemez...

Inkább, mint Ozzy, ő a királya ennek: „Ez az utolsó lemezem!" Húsz éve mondogatja ezt.

Anno, amikor elkezdtél zenélni, kik voltak rád hatással?

Slayer, D.R.I., Agnostic Front, Discharge, a hardcore/metal dolgok. Persze szerettem a régi nagy bandákat is, de ezek nem gyakoroltak igazán komoly hatást a Nuclear Assaultra. Persze, ha jobban belegondolok, ez sem feltétlenül igaz, hiszen a Motörhead vagy a Rush muzsikájában hallható basszusozás mégis csak komolyan hatott rám.

0806na4

Az igaz, hogy zongorázni is tudsz?

Igen, ugyanis ötéves koromban a zongora volt az első hangszerem. A Nuke-ban mondjuk nem igazán tudom ezt hasznosítani, a black metal-bandámban viszont elég jól tudom így irányítani a billentyűsünket. Meg persze hasznos volt abból a szempontból is, hogy gitározni sosem tanultam. Valaki megmutatta a rock'n'roll akkordot, és ennyi volt. A többit mind magamtól szedtem össze, ebben pedig sokat segített a zongorás előképzettség. Zongoráról előbb gitárra váltottam, onnan pedig a basszusra.

John azt mondta most a koncerten, hogy tanárként dolgozik. Ez igaz, vagy csak viccelt?

Nem, ő tényleg tanár, történelmet és társadalomtudományokat tanít egy középiskolában, olyan gyerekeknek, akik már elég nagyok ahhoz, hogy seggfejek legyenek. Én már biztos mindegyiket kinyírtam volna.

Anthony Bramantéről, aki az első négy lemezen játszott veletek, tudsz valamit?

Néha beszélünk egymással. Ha jól tudom, most a Harter Attackben gitározik.

Van egy számotok, a Mother's Day, amit bár instrumentálisként tüntettetek fel mindenhol, mégis hallható benne vokalizálás. Van konkrét szövege ennek a dalnak?

Igen, de egy részére már nem emlékszem. Arról szól, hogy kicsit kifigurázzuk az anyukáinkat, de kedves módon. Anyám mindig összezavarodott, amikor a terveimről meséltem neki, például amikor mondtam, hogy elmegyek Brazíliába, és augusztus 29-én jövök vissza. A brutál részt ez ihlette: „You're going to Brazil and coming back when?" A refrént pedig Glenn anyja, itt John ezt énekli: „Keith, Sandy, Dana, Debby." Glenn-nek ugyanis egy fiú- és három lánytesója van, és mikor az anyja beszélt hozzá, sosem jutott eszébe a neve, ezért mindegyiküket felsorolta: Keith, Sandy, Dana, Debby... Glenn! Mivel pedig az én anyám sokszor mondta nekem, hogy nem ért valamit, az a vége elhadarva, hogy „I don't understand! I don't understand!"

Mi az élet értelme?

Érezd jól magad, amennyire csak lehet, de azért légy felelősségteljes is. Meg szívj egy csomó füvet!

 

Hozzászólások 

 
#6 azannya 2015-08-07 12:31
Idézet - LliMici PanniSári:
a Game Over 1986-ból sem piskóta..ugye ugye

Igen, az első 3 a klasszikus éra az out of ordert én már nem sorolnám oda.
Idézet
 
 
+1 #5 Nuke Ass 2015-08-07 10:40
Idézet - LliMici PanniSári:
a Game Over 1986-ból sem piskóta..ugye ugye


Legnagyobb! Bakeliten vettem anno frissibe', mai napig forog.
Idézet
 
 
+1 #4 LliMici PanniSári 2015-08-06 22:06
a Game Over 1986-ból sem piskóta..ugye ugye
Idézet
 
 
+1 #3 azannya 2015-08-06 13:18
Haver azt mesélte hogy Wackenen viszont iszonyat jó volt a Nuclear Assault...
Idézet
 
 
#2 TomTom86 2015-08-06 11:39
Hát a Rockmaratonos bulijuk elég gyenge volt és láthatóan a közönséget sem győzték meg...
Idézet
 
 
+3 #1 Venomádi 2015-08-06 10:14
Nagy arc! És láthatóan a korosodással is hadilábon van.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.