Shock!

február 28.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Dream Theater: „Mintha Mike a távozása után megint kitépte volna a szívemet”

Szeptember 12-én sorsfordító albummal tér vissza a színre a világ vezető progresszív metal zenekara, a New York-i Dream Theater. A lemez stílszerűen a A Dramatic Turn Of Events címet kapta a keresztségben, hiszen ez a csapat első albuma, amelyen már nem szerepel a nagyjából egy évvel ezelőtt ellentmondásos körülmények között távozott dobos, Mike Portnoy. Sokan eleve szkeptikusan állnak így a bandához, hiszen Portnoy amolyan vezéregyéniségnek számított közöttük, ám a székesfehérvári Fezenen augusztus elején adott koncert visszhangjai szinte egyöntetűek: az utód, az Annihilatort, az Extreme-et és Steve Vai bandáját megjárt Mike Mangini példásan mondta fel a leckét. A buli napján Jordan Rudess billentyűssel beszélgettünk.

Először is szeretnélek üdvözölni újra Magyarországon!

Köszönöm, haver! Sokszor jártunk már nálatok, de mindig szívesen jövünk vissza, nagyon jók szoktak lenni az itteni koncertek.

Milyen most a Dream Theater tagjának lenni? Milyen a hangulat a bandában?

Remek most a hangulat, aminek az is az oka, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a közönségtől. Mindenki nagyon rózsásan látja a jövőt a bandában, és úgy tűnik, a közönségnek is tetszik, amerre haladunk. Jó időszak ez a zenekar életében.

Az új lemez egy nótája már elérhető az interneten. Milyen reakciók érkeztek az On The Backs Of Angelsre?

A legtöbbjük nagyon jó. Persze egy olyan banda esetében, amit a világon mindenhol ismernek, mindig vannak eltérő reakciók is, de ez természetes, hiszen nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. De akik hallották már az egész új lemezt, többségében arról is pozitívan nyilatkoztak. Te hallottad már?

Sajnos még nem, úgyhogy kérlek, mesélj róla!

Mikor írtuk a lemezanyagot, mindvégig arra koncentráltunk, hogy megcsináljuk a lehető legerősebb lemezt, ami csak tőlünk telik. Rengeteg energiát, időt és fáradságot tettünk ebbe a lemezbe, hiszen tudjuk, hogy ez most egy különlegesen fontos korong a Dream Theater életében. A végeredmény egy olyan anyag lett, ami reprezentálja a pozitivitásunkat, a vágyunkat, hogy haladjunk előre. Másfelől meg ott van a dalokban rengeteg klasszikus elem a klasszikus Dream cuccok világából.

Szerinted melyek a fő különbségek a két Mike között?

Nos, először is mindketten iszonyú jó dobosok. Mike Mangini ugyanaz a típus, mint John Petrucci vagy akár én magam is. Ugyanúgy közelítünk a zenéhez. Nagyon nyitott és nagyon őszintén viszonyul a hangszeréhez, állandóan gyakorol. Nem véletlen, hogy dobprofesszor a Berklee-n. Mike Portnoy szintén óriási dobos, de máshogy közelít a muzsikánkhoz, és képes arra, hogy különböző aspektusokból szemlélje a bandát, ami szintén fontos dolog.

Téged személy szerint hogy érintett Mike távozása?

Csalódott voltam és ideges, hiszen olyan emberről volt szó, akivel éveket töltöttünk együtt, és nagyon közel álltunk egymáshoz. Úgy éreztem, elveszítünk valamit, ami nagyon régóta fontos volt. Ráadásul ha ennyi időn keresztül működik valami, akkor nagyon nehéz váltani. Mi négyen viszont biztosak voltunk benne, hogy nem akarunk szünetet, folytatni akarjuk a bandát. Mike, azon kívül, hogy egy kiváló dobos, nagyon fontos része volt a bandának, így érzelmileg is megviselt minket a távozása. Először is azt a fájdalmat kellett leküzdenünk, amit egy olyan ember elvesztése okozott, aki fontos volt nekünk. Miután eldöntöttük, hogy folytatni akarjuk az utat, először azt kellett kitalálnunk, hogyan is csináljuk. Néhány hónapig tartott, amíg mindent kigondoltunk, amíg túljutottunk az érzelmileg legnehezebb részen, majd kezdődtek a meghallgatások, amiket a rajongók végig is követhettek. Úgy gondolom, hogy nagy sikert arattunk vele, mert a rajongók látták, hogy jófelé halad a banda, ráadásul szórakoztatni is tudtunk a meghallgatások dokumentálásával. Mindennek az lett a végeredménye, hogy abból a negatív dologból, amit Mike Portnoy kiszállása jelentett, valami pozitívat tudtunk kihozni. Az emberek szeretik az új felállást, és biztos vagyok benne, hogy az új lemez is bejön majd nekik.

És mit éreztél, amikor Mike jelezte, hogy visszajönne?

Szomorú voltam és csalódott. Egyrészt azért is, mert még mindig törődöm vele, mint emberrel, és tudom, hogy amikor megkeresett minket, nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Másrészt viszont ekkorra már mindenkit tudta, hogyan képzeljük el a jövőt. Kijelöltük az irányokat, mindent letisztáztunk, túl voltunk a válogatásokon, a dokumentumfilmen, és folytattuk tovább a dolgainkat Mike Manginivel. Olyan volt, mintha a távozása után Mike Portnoy másodszor is kitépte volna a szívem. (nevet)

Hogy ment ezúttal a dalszerzés?

A lemezanyagon még dobos nélkül dolgoztunk, ami elég furcsa volt, de a dallamokért, akkordokért felelős szekció a csapaton belül nem változott, hiszen John Petrucci és én ugyanúgy itt vagyunk. Ami újdonság, hogy ezúttal nem volt dobos a szobában, ami lényeges különbség, hiszen Mike Portnoy mindig is jócskán kivette a részét az énektémák, a vokálok kidolgozásából, a döntésekből. De John Petrucci és én ugyanúgy dolgoztunk, ugyanúgy hoztuk a dolgainkat, ahogy eddig is. Személy szerint egyébként csöndes, nyugis körülmények között szeretek zenét írni, aminek kedvezett ez az állapot, ráadásul mivel voltak dobgépeink, azért össze tudtuk rakni így is a nótákat. Ezek alapján aztán Mike Mangininek is meg tudtuk mutogatni, hová mit szeretnénk, ami neki is nagy segítséget jelentett. Őszintén szólva nagyon élveztem a mostani dalszerzési periódust. John Myung se volt évek óta ilyen aktív ezen a téren, rengeteg ötletet hozott a dalokhoz, James pedig az énektémák kidolgozásában segített. Nagyon jól és simán ment a dalszerzés hál' istennek.

Mondanál valamit a szövegekről?

Nem konceptlemez az A Dramatic Turn of Events, bár minden nóta valamiféle spirituális, mentális változásról szól, és erre utal a lemezcím is. A valláshoz, a háborús konfliktusokhoz való hozzáállásról, annak változásáról, ilyesmikről szólnak a nóták.

Mi újság a Liquid Tension Experimenttel?

Semmi.

Abszolút semmi? Se lemezt, se koncertet nem terveztek?

Totál semmi, abszolút zéró. Persze nem mondom, hogy ez mindig is így lesz, de egyelőre ez a helyzet.

Az utolsó szólóanyagod, a Notes On A Dream 2009-ben jelent meg. Tervezel folytatást?

Mindenképpen. Ha lesz rá időm, mindenképp szeretnék egy következő szólólemezt is, de a Dream most minden időmet leköti. Ahogy vége ennek az Európa-turnénak, szeptemberben már indulunk is egy világkörüli útra. Ha utána lesz egy kis szünet, valószínűleg nekiállok majd egy új anyagnak.

Az igaz, hogy egy online zongorasulit tervezel indítani?

Olyannyira tervezek, hogy már évek óta működik is Jordan Rudess Online Konzervatóriuma néven. (nevet) Jó kis hely arra, hogy belepillanthassanak az emberek, milyen aspektusból közelítek én a zenéhez, meg persze letölthető róla egy rakat anyag: midi, video- és mp3 fájlok meg egy csomó minden.

Fontosnak tartod, hogy haladj a korral, hogy mindig valami újjal rukkolj elő?

Mindenképpen! A legújabb dolog, amivel foglalkozom, két alkalmazás iPadre, iPhone-ra és hasonló készülékekre, szerencsére elég jól is állok ezekkel. Nekem ezek a zene felfedezésének egy új módját jelentik, egy olyan új lehetőséget, amivel még soha senki sem foglalkozott. Egy partneremmel vágtunk bele, és két élvonalbeli alkalmazásunk van, a MorphWiz és a SampleWiz. Ezekkel az alkalmazásokkal és az Apple cég olyan új termékeivel, mint például egy iPad, meg lehet változtatni az emberek gondolkodásmódját a zeneszerzésről. Érdekesek ezek az alkalmazások, hiszen a hangok előállításának egy új módját jelentik, olyan új lehetőségeket, amiket billentyűn nem lehet megvalósítani. Egyébként is nagyon izgatnak az olyan új eszközök, amik alkalmasak hangok létrehozására, hiszen egész életemben ezt csináltam, új soundokat hoztam létre. (nevet)

Ha csak egy Dream nótát választhatnál, ami személy szerint a legfontosabb számodra, melyik lenne ez?

Abból a csokorból, amit ezen a turnén elővettünk, a The Count Of Tuscanyt szeretem a legjobban játszani. Szeretem a nagyívű, dallamos, epikus dolgokat, az olyasmiket, mint a régi klasszikus prog zenekarok dolgai, ez pedig egy ilyen nóta, és igen közel is áll hozzám. A dühös, morcos Dream témák a legritkábban jönnek tőlem.

Miről szól amúgy ez a dal? Mit látott John Petrucci Toscanában?

Ebbe nem akarok belemenni, mert nekem egy kicsit magas. Bár tudom, hogy mit látott, de inkább hagyjuk. (nevet)

Mi az élet értelme?

Nagyon vicces, hogy ezt kérdezed, mert az interjú előtt pont azzal poénkodtunk az asszisztensemmel, hogy ki akarna velem ilyesmi spirituális dolgokról diskurálni. Ő meg mondta, hogy figyeljem meg, olyanokat fogtok kérdezni, hogy vallásos vagyok-e meg ilyenek, erre jössz, és megkérdezed tőlem az élet értelmét! (nevet) Azt hiszem, az az élet értelme, hogy próbálj meg behangolódni a környezetedbe. Hogy eggyé tudj válni vele, hiszen tulajdonképpen mindannyian valamiféle energia vagyunk, ami ennek a bolygónak a része. Nagyon boldog vagyok, hogy muzsikus lehetek, mert így az egész életemet az tölti ki, hogy becsatlakozzak a környezetembe, hogy ráhangolódjak arra, ami körülvesz. Az élet sokkal nagyobb mindannyiunknál, így az a legfontosabb, hogy rájöjj, hogyan tudod a saját életedet is megfelelően összehangolni a körülütted lévő világgal.

Köszönöm szépen az interjút.

Én is köszönöm, de hadd kérdezzek én is valamit! Neked mi a véleményed Mr. Portnoy kiválásáról?

Megmondom őszintén, ha jó lesz a lemez, engem nem érdekel túlzottan, ki a dobos.

Szerintem elégedett leszel, megtesszük, ami a kötelességünk! (nevet)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.