Shock!

február 06.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Devil Seed: „Senki sem ragaszkodik görcsösen a saját zenei ízléséhez”

Második nagylemezét jelentette meg tavaly november elején a 2017-ben alakult, budapesti székhelyű, epikus doom metalos Devil Seed. Az új anyag hangvétele tovább mélyíti az első lemez által meghatározott sötét, doomos vonalat, bár azt sokkal komplexebb formában, futurisztikus hatásokkal is tarkítja. Mi több, előszeretettel nyúlnak progresszívebb és szimfonikusabb témákhoz is – de az alap mindvégig ugyanaz: teszik mindezt klasszikus doomos környezetbe ágyazva. A négytagú formáció (Rev. Hopkins – gitár, Elshadai – dobok, Stragessa – ének, Father Black – billentyűs hangszerek) háromnegyedével még a tavalyi év utolsó próbája előtt ültünk össze átbeszélni az aktualitásokat.

devilseed_2

Ha jól tudom, jelenleg épp egy bérelt teremben próbáltok. Korábban valahol olvastam, hogy akadtak próbaterem-problémáitok.

Stragessa: Igen.

Elshadai: Sok évvel ezelőtt még valóban nem ideális körülmények között próbáltunk. Utána zenei szempontból már jobb volt a helyzet, bő fél évvel ezelőttig volt is egy saját termünk. Mármint úgy saját, hogy fix havidíjas, ahová bármikor lehetett menni a nap 24 órájában. Ez sok szempontból nagyon jó volt, más szempontból meg nem, jelenleg viszont átmenetileg nincs saját helyünk.

Pedig nálatok a dalok jammelésekből születnek, így ez elég fontos volna, nem?

Elshadai: Teljesen old school, régi vágású zenekar vagyunk, összeülünk, és zenét írunk. Rengeteg ideig is tart általában! (nevet)

Ahhoz képest nem volt olyan sok idő a két lemez közt eltelt idő.

Elshadai: Hát nekünk nagyon soknak tűnt! (nevet) És az a baj, hogy fele ennyi lehetett volna, csak természetesen bejöttek nekünk is azok a problémák, amik néha minden zenekarnál bejönnek, hogy a hangmérnök, itt csere, ott csere, nem jó, vissza kell küldeni a sávot, három hónapig nem történik semmi, hat hónapig nem történik semmi. Ezeket az akadályokat általában flottabbul szoktuk venni, de most nagyon nyögvenyelősen ment.

Ez a második lemeznél értendő, ha jól értem.

Elshadai: Igen, a másodikra vonatkozik, mert egyébként szerintem konkrétan három és fél évbe telt az első után.

Amikor az egész indult, szándékosan ebben a stílusban próbáltatok mozogni?

Stragessa: Amikor indult az egész, Rev. Hopkins volt és én, és kifejezetten erre a vonalra szerettünk volna menni. Old school, epikus doom, Candlemass-, Krux-féle hangzás. Aztán ahogy érkeztek a többiek, mindenki picit a saját szájíze szerint mozdított rajta, de ezt az alapot terveztük eredetileg. És kellemes kis kiegészítésekkel maradtunk is.

Nagyon nem is árultatok zsákbamacskát, lévén maga a Devil Seed név is egy Candlemass nóta címe után jött. Ahogy az is epic, hogy az első album megjelenése február 13-án volt, amikor anno a legelső Black Sabbath-album is napvilágot látott.

Father Black: Az tök véletlen egyébként.

Stragessa: Amúgy tényleg! (nevet)

Pedig meg voltam győződve, hogy ezt amolyan easter eggnek szántátok, és illik is az egész koncepcióhoz.

Elshadai: Beküldtük online megjelenésre a lemezt, feltöltöttük, de ennek van egy átfutási ideje, de azt nem tudtuk, hogy pontosan mikor lesz majd.

Stragessa: Úgy van, hogy onnantól egy héten belül.

Elshadai: Nem is számoltunk ezzel, utólag esett csak le, hogy basszus, ez pont a Black Sabbath dátuma! (nevet) Aminek ráadásul kerek évfordulója is volt, aznap volt épp ötvenéves. De ez tök véletlen volt. Ahogy egyébként az is teljesen véletlen volt, hogy az új lemez meg november 1-jén, halottak napján jelent meg. (nevet) Az már egy irányítottabb megjelenési dátum volt, de ezzel együtt is korábbra volt tervezve.

A szövegvilág viszont, gondolom, tudatosan tolódott az okkult irányba.

Stragessa: Igen, igen. Azok tőlem származnak, meg az igény is. Illetve az első lemeznél klasszikusabb doomos dalszövegi kultúrát próbáltam követni, boszorkányság, kicsit ilyen középkori, óvilági hangulat. Az új lemeznél meg elővettem egy kicsit másabb típusát ezeknek az okkult témáknak, mert nem nagyon hallottam még olyan zenét, ahol inkább az asztrológiával körített, meg kicsit a futurisztikus okkult dalszövegekkel operálnának. Nekem ez nagyon tetszett. Valamilyen szinten elsőre ez a kettő nem illik össze, hogy egyszerre van szó űrhajókról, meg azokon lévő boszorkányokról! (nevet) De megtetszett, mert hogy ilyen nincs nagyon. A boszorkányság, meg csillagjóslás, ezek ilyen állandó témák, amikhez szeretek visszanyúlni. Egy kis utalás, egy kis rejtett jelentés, ilyenek.

devilseed_1

2017-ben indult a zenekar, 2018-ban állt össze az első dalotok, ha jól ismerem a történelmet. Aztán két év alatt lemezig el is jutott a dolog. Ez azt jelenti, hogy relatíve gyorsan megy a zeneszerzés, az ötletek kiérlelése?

Father Black: Eléggé függ attól, hogy mennyit tudunk összejárni. '18-'19 környékén rendszeresen, akár hetente többször is össze tudtunk ülni, és az sokat segített. A saját próbaterem szintén. Amit mostanában csinálunk? Havi egy, vagy kettő próba, ezzel azért nem olyan egyszerű ahhoz képest.

Elshadai: De nehéz általánosságban beszélni, mert most egy viszonylag speciális élethelyzetben van a zenekar. Most úgy vagyunk vele, hogy mindannyiunknak egy picit tele volt már a hócipőnk a második lemez megjelenése körüli mizériával. Most, hogy már nem kell ezzel foglalkozni, szusszanunk egyet, és jelenleg épp a próbaterem keresésre gyűjtjük a kraftot. Majd szeretnénk nekifutni az új anyagnak.

Father Black: A második anyagot már a saját termünkben rögzítettük, 2022 nyarán. És onnan jó másfél év volt, mire eljutott a keverés oda, hogy azt mondtuk, na, jó, kezd kész lenni.

Az kemény azért. Kintről mi ugye csak azt látjuk, hogy ekkor volt lemez, aztán a következő meg akkor.

Elshadai: Ideális esetben egy 2022 végén megjelent volna. De 2023 első fele biztosan reális lett volna. A maradék idő a mindenféle utómunkák körüli problémakörök voltak.

Az első lemez anno a covid-helyzet közepére érkezett, ott meg azért lehetett küzdelmes?

Stragessa: Az 2020 februárjában jelent meg, pont egy héttel a nagy covid-lezárások előtt.

Elshadai: Ott is volt küzdelem, de nem ennyi. Meg azzal más jellegű problémák volta. Ott az volt, hogy elmentünk egy stúdióba, és ugyanaz a srác felvette, utána mixelte, editálta, satöbbi. Ott ugyanennek a hangmérnöknek a hozzáállásán múlt, hogy épp haladt a lemez. Most meg sajnos több hangmérnökcsere is volt közben, többel nem voltunk megelégedve, és ennyi ideig tartott, mire eljutottunk egy olyan megnyugtató állapotra, hogy találtunk egy olyat, aki jó tempóban, jól megcsinálta. Macerás volt.

Father Black: Az első lemeznél lementünk a stúdióba, egy hétre kibéreltük, és reggeltől estig ott volt az egész zenekar. Tudtuk, hogy van rá hat vagy hét napunk, és meg kell csinálni. A másodiknál, mivel saját terem, saját cuccok, kicsit ráérősebb volt.

Stragessa: Épp emiatt azt is mondanám, hogy az elsőnél kicsit több kompromisszumot kellett kötnünk, mint most.

Már technikailag, vagy zenei értelemben?

Stragessa: Mind a kettő.

Ha amúgy kész dalokkal érkeztetek, zenei értelemben mi volt a kompromisszum?

Elshadai: Elsősorban az, hogy alapvetően kész dalokkal mentünk, de nem voltak azért olyan rettenetesen kimunkálva. A második lemeznél feldemóztuk, ronggyá hallgattuk, dolgoztunk rajta, még egyszer feldemóztuk, azt is ronggyá hallgattuk, és ezek a stádiumok hiányoztak az elsőnél. Nem volt igazán feedback, hogy milyen lesz majd a végeredmény. Egy olyan anyaggal mentünk be, amit az írás folyamatában nem nagyon hallgattuk vissza, közben jónak gondoltuk, és a lemez meghallgatásánál volt utána, hogy hát igen, de ha ezt előbb meghallgatjuk, akkor itt még egy kicsit lehetett volna, meg ott is egy kicsit... De ez szerintem teljesen normális, tehát nem azt mondom, hogy elrontottuk az első lemezt. Hanem azt, hogy van ennek egy fejlődési íve. De azt gondolom, hogy ezt most már jobban csináljuk. Akkor épp ebben a stádiumban volt a zenekar, egy korlenyomat. Nincs ezzel semmi baj.

Ez a vonal, amin zeneileg mozogtok, itthon szinte légüres tér, pont ezért is kiemelkedő: ezen a sabbathos, Candlemass-ízű vonalon nemhogy színtér, de zenekar sem igen van másik. Van egyáltalán lehetőség hagyományos értelemben kifuttatni a lemezt?

Stragessa: Nem igazán.

Elshadai: Nem építjük ezt ilyen tudatosan fel, hogy megjelent a lemez, és akkor most van egy fél éves, egy éves koncert periódus. Kicsit jó értelemben véve inkább sodródunk az árral. A mi fejünkben ez a lemez már majd' két éve megjelent, azóta nem dolgozunk ezen. Olyan értelemben igen, hogy szervezünk, de kreatívan nem. Mostanra már mind éhezünk, hogy valami kreatívat is csináljunk. Én nagyon szeretném már elkezdeni írni az új lemezt. Csak hát most meg éppen nincs hol. (nevet)

Zeneszerzés tekintetében van, aki kimondja a végső szót, vagy addig formáljátok, amíg mindenki ugyanúgy rá nem bólint?

Father Black: Egyszer csak abbahagyjuk a dalszerzést! (nevet) De ez igazából szándékos, addig tart, amíg azt nem érezzük, hogy nem tudunk már többet hozzá tenni a nótához, egyszer csak mindenki azt mondja, hogy kész, és akkor abbahagyjuk. Volt olyan, hogy egy dalt már fél éve késznek mondtunk, de addig játszottuk, meg elővettük újra, míg éreztük, hogy valami még mindig kéne bele. Ilyenkor jön, hogy megcserélünk témákat, akár dalok közt is.

Stragessa: Kivesszük a felét! (nevet)

Father Black: És kivesszük a felét! (nevet) Szóval hosszú szokott lenni általában, és amikor már úgy érezzük, hogy demózható, akkor vesszük fel csak.

Elshadai: Ennél a lemeznél egyébként azt érzem, elég jól meghatározható volt az a pont, amikor mindannyian azt mondtuk, hogy na, ez most így fasza. Ezeken most utólag sem dolgoznék már.

Könnyebben egymásra hangolódtok már, így a második lemezen is túl?

Father Black: Gyorsabb lett, mindenképpen. Van azért egy elég szilárd elképzelésük, hogy mit akarunk, van egy saját hangzásunk, ahogy szólunk, annak mentén tudunk haladni.

Elshadai: Meg senki nincsen nagyon bebetonozva a saját világába. A metál műfaján belül azért elég eltérő dolgokat szeretünk, de mindenki nyitott, senki nem jön olyasmivel, hogy ne rakjunk bele mondjuk kórust, mert az nem elég doom.

Stragessa: Ez pont egy rossz példa, mert a kórus az nagyon doom! (nevet) De mondjuk a progos billentyűbetétek.

Elshadai: Többen a zenekarból nem nagyon szeretik a progmetált, de soha egy utalás sem volt arra, hogy ne legyen benne. Miért ne lehetne?

Ha már az eredők, a Candlemass is mindenkinél úgy van meg, mint alap doombanda, pedig tudjuk, hogy Edling is írt már szaladós dalt is, meg mindenféle dolgai voltak, mégsem lóg ki semmi igazán a koncepcióból.

Elshadai: Persze. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy senki sem ragaszkodik görcsösen a saját zenei ízléséhez. Mindannyian jó dalokat akarunk csinálni, és ha valami egy dalban jól áll, tök mindegy, hogy az most nekem távol áll az ízlésemtől vagy nem.

Ennyi dal készült egyébként, ami fel is került a lemezre, vagy ennyi volt, ami összeállt annyira, hogy felkerülhessen?

Father Black: Volt pár, ami nem lett teljesen „kifaszázva". De ezek inkább ilyen dalkezdemények.

Elshadai: Ezek voltak, amiket érdemesnek és előrehaladottnak éreztük, hogy legyen belőle lemez. Nagyjából hosszra is kiadta, így az lett, hogy akkor foglalkozzunk ezekkel. Persze egy rakás témánk van még félretéve, de azokat szándékosan picit mellőztük.

Az első lemeznek nem volt címe, a másodiknak meg szimplán csak annyi, hogy Devil Seed.

Elshadai: Ez egy szándékos döntés. Hogy egyik lemeznek sem szeretnénk címet adni. Mindenki hívja, ahogy szeretné, első lemez, meg második, vagy mint a Metallicánál, Black Album! (nevet) De amúgy, fennkölten fogalmazva, ez egy művészi koncepció részünkről, hogy nem akarunk nekik címet adni. Az más kérdés, hogy technikai akadályok azért vannak, és ebbe az online feltöltéseknél bele is futottunk, hogy valahogy szét kell szedni az elsőt a másodiktól, valamilyen megkülönböztetés muszáj.

Ok, akkor mi a címe az elsőnek, és mi a másodiknak?

Stragessa: De nincs cím! (nevet) A Spotify-on is úgy van fent, hogy Devil Seed. És az első album is Devil Seed, meg az előadó is. Ennyit tudtunk csinálni! (nevet)

Ez igazából akkor lesz izgalmas, ha már harmadik meg negyedik is lesz.

Elshadai: A fizikai megjelenéseknél ez igazából nem probléma. Amikor először szóba került ez a koncepció, nálunk sem mindenkinek tetszett, de aztán addig ízlelgettük, hogy az lett a kialakult álláspont, hogy ez tök jó. És igazából nincs oka, hogy miért jó.

Stragessa: Tök jó, mert fura.

devilseed_3

Az első lemezhez képest ti magatok hogy érzitek, zenei értelemben homogének maradtatok, vagy történtek finom változások?

Elshadai: Szerintem nem maradt homogén. Én fejlődésnek érzem az előző lemezhez képest. Pont azért szeretem egymás mellé hallgatni őket, mert nagyon más a kettő, de ugyanazt a hangulatot hozza. És szeretjük azzal áltatni magunkat, hogy ez a Devil Seed hangulat, a saját hangzásunk, a saját hangunk.

És miben változtatok?

Elshadai: Komplexitásban. A második lemez sokkal komplexebb. Ennek részben az is az oka, hogy a kezdeti dalírási fázisban volt pár olyan hónap, amikor Stragessa külföldön volt, meg más elfoglaltságai voltak, és a kezdeti fázisok nem mindegyikében vett részt. Mi meg végül picit a saját magunk szórakoztatására... Hogy is mondjam?

Stragessa: Túltoltátok! (nevet)

Elshadai: Elkezdtünk olyan dalokat kreálni, amik már akár instrumentálisan is érdekesek. Például a Caelian Ghost, aminek a hangszeres része nagyjából majdnem, hogy Stragessa nélkül jött létre, azért ilyen komplex. Aztán persze picit állítgattuk, amikor rákerültek az éneksávok. De ez csak az egyik ok, a másik meg a saját elvárásunk magunkkal szemben. Senkinek nincs ellenére, hogy kicsit mozgalmasabb dolgok születtek.

Father Black: A doom metal az lassú, bólogatós, sok ismétlődés van benne. Mi csak azért nem ismétlünk meg valamit, hogy meg legyen ismételve, most már, ezen a lemezen. Vagy csak azért, hogy doom legyen. Vannak olyan dalok, amiben a refrén csak egyszer, vagy maximum kétszer hangzik el. De van olyan is, amiben meg nincs is. És ezt én amúgy nagyon szeretem. Magát a tényt, hogy léteznek ilyen dalaink.

Te énekesnőként a zenei oldalba mennyire tudsz belekontárkodni?

Stragessa: Én inkább csak véleményt mondok, nem szólok bele aktívan. Nyitott fülekkel hallgatom, de azt, hogy oda most fogjunk egy másik akkordot, ilyen szinten nem szólok bele. Hangszeres témákat konkrétan nem is hozok.

Elshadai: Stragessa szinte mindig utólag hozza az énektémákat, ami engem személyesen mindig lenyűgöz, mert gyakorlatilag nem lehet neki olyan témát adni, amire ne tudna valami éneket írni.

Stragessa: Nem mondom, hogy mindig megkönnyítitek a dolgomat! (nevet)

Father Black: De sokkal könnyebben írunk már Devil Seed-ízű nótákat, mint néhány évvel ezelőtt, megtaláltuk az összhangot. Jobban érezzük valamiről, hogy ez most jó irány, vagy nem jó irány. Megvan a témacsokor, megvan a mágnestábla a falon, felírjuk, milyen sorrendben szeretnénk játszani, és addig dolgozunk rajta, amíg valami kerek egész ki nem alakul belőle. Az ének az egyes témákra jön utólag, nem a kész dalokra. Sokszor már az énekkel együtt lévő témákat variálgatjuk, melyik illik össze.

Azt nehéz elkerülni, hogy a hatásaitoknak túl erősen teret engedjetek?

Elshadai: Nem cél. De volt már, az új lemezen is van olyan dal az, a The Palace Of Tears egyébként, aminek az elejét, ha elkezdet hallgatni, az első tíz-húsz másodpercet, hát nagyon erősen olyan, mint a Solitude a Candlemasstől. De aztán egyben az egész meg mégsem olyan. Az első gondolatom az volt egyébként, hogy srácok ne már, hát ez a Solitude! Aztán a végére csak az lett, hogy azért nem, ez egy tök más dal, a végén baromira nem az lett. Úgyhogy nem szoktunk az ilyesmitől félni annyira.

Az elsőt stúdióban vettétek fel, a másodikat a próbateremben. Mi volt a változtatás oka?

Elshadai: Amikor a felvételt el kellett kezdeni, leülünk, és átbeszéltük, ki hogy gondolta jónak. Én egyébként most is arra szavaztam, hogy ne a teremben vegyük föl. De nyilvánvalóan a költségvonzatát is nézni kell a dolognak, másrészt meg azért lett végül ez a döntés, mert tényleg az van, hogy profi hangmérnökökkel dolgoztunk, a próbatermünk akusztikája megfelelő volt rá, a technikánk megvolt rá, teljes mikrofonpark, top kategóriás hangszerek, eljutottunk odáig, hogy miért fizessünk ki milliókat, hogy majdnem ugyanilyen körülmények között, csak egy másik helyszínen dolgozhassunk?

Nem is hallatszik a lemezen, hogy így vettétek fel, külső fül aligha mondaná meg, hogy nem hagyományos stúdióban készült.

Father Black: Azt a próbatermet, amit használtunk arra, hogy a lemezt felvegyük mások bérelték stúdiónak. Tehát tényleg stúdiókörülmények között vettük fel, csak saját helyen, saját felszereléssel.

Elshadai: Ha elmentünk volna a Supersize-ba vagy bárhová, nem lettek volna annyival jobbak a körülmények. Amit így megspóroltunk, azt inkább megjelenésre, marketingre, ilyesmikre költjük. Odahívtunk egy profi hangmérnököt, nyilván azon a szinten nem vagyon benne a hangtechnikában, hogy a felvételt magabiztosan megcsináljuk. Kifizettük, odajött, megcsinálta.

devilseed_6

Ő csak hangmérnök volt, vagy produceri feladatokat is betöltött?

Father Black: Az első lemeznél sokkal többet járult hozzá a hangmérnök producerként, mint a másodiknál. Ez egy teljesen kész, kiforrott anyag volt, mire eljutottunk oda, hogy felvegyük. Ha meghallgatnád a demókat, meg a lemezt, olyan nagy különbségek már nincsenek. Az elsőnél még sokat variáltunk, a vokáltémákat például egy az egyben ott találtuk ki a stúdióban. Billentyűtémákat raktunk be véletlenszerűen, gitártémákból is kevergettünk, a hangmérnök ötleteivel együtt.

A stúdiós verziókhoz élőben mennyire ragaszkodtok? Élőben előfordul, hogy másképp játsszátok picit a dalokat?

Father Black: Billentyűk tekintetében biztosan. Nagyon sok billentyűtéma az elsőnél nem az én ötletem volt. A másodikra már mindet én írtam. Az elsőnél fele-fele, egy csomó mindent a hangmérnök játszott vele, színezgettünk utólag a stúdióban.

Elshadai: De vannak olyan dalok, amiket konkrétan más szerkezettel játszunk élőben. Olyan is, amiből kihagyunk egy részt. Mert amit mondtam is korábban, az első lemeznél még nem volt olyan reflexiós lehetőségünk, és ahogy utóbb hallgatgattuk a dalokat, mondtuk, hogy hát az a rész picit túl van nyújtva. Hát akkor hagyjuk ki élőben, és kész. De szerintem a világon senkinek nem is tűnik fel ez, rajtunk kívül. (nevet)

Volt a két lemez között egy Black Sabbath-feldolgozásotok, a When Death Calls. Annak mi a története?

Stragessa: Az Antichrist online magazinnak volt egy ilyen projektje, lehetett rá zenekarokkal jelentkezni. Minden zenekar dolgozzon fel egy Sabbath-dalt, és ebből végül egy két-három órás anyag lett, ami ott lement, és utána beszélgettünk róla. De annyira jól lett, hogy végül kitettük mi is, kiadtuk, ha úgy tetszik, digitális kislemezként. De aztán nem is gondolkodtunk a további sorsán.

Elshadai: Ez egy külön célra készült kislemez, ott van mindenhol, Spotify-on is megtalálható, de nem gondolkodtunk rajta, hogy bármi mást is kezdjünk vele.

Nagyon jól sikerült elkapnotok a lényegét, közben meg nem egy szolgai feldolgozás. Valamiért én meg voltam győződve, hogy bónusz dal lesz majd az új lemez végére, de aztán nem lett.

Elshadai: Na, akkor elmesélem, ha már így szóba került: tulajdonképp ez egy szolgai feldolgozásnak indult. Megjött ez a lehetőség, és semmi a világon nem jutott eszünkbe, hogyan lehetne ezt nem szolgai módon feldolgozni. Már minden le volt szervezve, aztán már elkönyveltük, hogy csak el fogjuk játszani a dalt, kicsit talán Devil Seed-esebb lesz, teszünk bele kórust, meg női ének. Aztán felvétel előtt három nappal egy éjjel jött egy ötlet, hogy hogyan kellene ezt megcsinálni, és kb. három perc alatt végigpörgött az agyamban majdnem, hogy az a változat, ami a végeredmény lett. Feldúdoltam a telefonomba, aztán körbeküldtem egy mail, hogy srácok, kitaláltam, hogy legyen, nincs időnk elpróbálni, holnapután felvétel, de megpróbáljuk?

Stragessa: Kicsit még a mail is zavaros volt! (nevet)

Elshadai: De kaptam annyi bizalmat, hogy jó-jó, biztos fasza lesz, csináljuk úgy, és gyakorlatilag a felvétel előtt fél órával játszottuk el, meg finomhangolgattuk. Így lett, hogy kicsit többé vált, mint egy szimpla Black Sabbath-eljátszás.

Az első lemez még magánkiadásban jött ki, a második már a H-Music égisze alatt. Honnan jött a kiadói kapcsolat?

Stragessa: Tavaly nyár környékén volt az Analogban volt a Kill Monday Managementnek egy tehetségkutatója, ahol végül nem hoztunk el díjat, különdíjat viszont nyertünk a H-Musictól, miszerint a terjesztésben, meg promócióban segítenek. Eleinte ennyi volt, aztán ahogy megmutattuk nekik az új hanganyagot, amikor alakult, végül az lett, hogy ki is adnák. Így talált egymásra a zenekar meg a kiadó.

Elshadai: Elsőre bántónak hangozhat, de nem annak, és nem a H-Music ellen szánom, de az, hogy kiadónál vagyunk, egy picit azért többletteher is. Természetesen nagyon sokat segítenek, és feladatokat vesznek le a vállunkról, amit többletnek, érzek, nem munkateher, hanem felelősség. Mivel elég önfejű zenekar vagyunk, akik nagyon adnak és figyelnek rá, hogy az és úgy jelenjen meg, ahogy szeretnénk. És az, hogy mindig figyelni, hogy tényleg minden úgy történjen, ahogy szeretnénk, tudod. Tényleg azt a borítót, azt a képet rakják ki a hír mellé, azt a betűtípust használják-e, amit mi szeretnénk? Nekik is van egy elképzelésük, egy szokásuk, hogyan szokták ezeket, nekünk is van, és nem nagyon hagyjuk rájuk. De ez nekik sem hibájuk, vagy hiányosságuk. De amúgy meg egy izgalmas dolog, és csomó érdemi munkát tényleg megcsinálnak helyettünk.

Stragessa: Több emberhez eljut így a zenénk, mintha csak önerőből csinálnánk.

Koncertekkel hogy álltok? Annak idején az első lemez megjelenése után a covid rendesen megakasztotta a lehetőségeket, ugyanakkor a Doom Over Viennán mégis ott voltatok, ami a műfajban meg egy rangos esemény. Oda hogy kerültetek?

Stragessa: Van egy osztrák online doom rádió, a Seeds Of Doom, akik még korábban valahogy ránk találtak, és ha nem is minden adásban, de rendszeresen játszottak minket is. Aki a rádiót vezeti, ő ajánlott minket a szervezőknek. Egyébként, ha jól emlékszem, egy másik magyar zenekar helyére mentünk, akik nem tudták vállalni.

Father Black: Akkor már sok lemondás volt a covid miatt. De egyébként a zenekar történetének talán legjobb, meg legsikeresebb koncertje is lett.

Elshadai: Nem tudtunk annyi merchöt vinni, hogy maradjon!

devilseed_5

Father Black: Föl is vettük, és meg is van keverve, de nem hiszem, hogy valaha ki fog jönni. Ha ki akartuk volna adni, már kint lenne. Vacilláltunk egyébként rajta, részemről az a baj, hogy semmilyen vizuális anyag nincs, csak a koncert audio. Néhány évvel később, meg csak azért kiadni az audiot, mert megvan, nem adna hozzá semmit. Meg akkor még nem használtunk metronómot fülbe, szóval az egy sokkal szabadabb koncert volt. Feszesen játszottunk meg nem rosszul, de visszahallgatva itt-ott azért megcsúszkált a tempó, nem volt száz százalékos. Ma már csak metronómra játszunk.

Elshadai: Engem ez önmagában amúgy nem zavarna, egyszerűen nem jutottunk oda a második lemez körüli mizériában, hogy érdemben foglalkozzunk vele. De nem volt tudatos döntés, hogy ne jelenjen meg, csak nem volt idő szánva rá, hogy foglalkozzunk vele.

Ez a műfaj világszerte is elég underground, itthon meg pláne. Van erre valamilyen ösvény, próbálkoztok kifelé, mert ott azért csak jobban van fogékonyság az ilyen zenékre is, és a rádiós megkeresés, meg a Doom Over Vienna azért mutatja, hogy nem lenne talán tévút.

Elshadai: Nem igazán rajtunk múlik. Az a helyzet, hogy mi ezen aktívan nem dolgozunk, nem nagyon tudjuk a mikéntjét. Ezt jeleztük amúgy a H-Music felé is, hogy nyitottak lennénk bármire, a legnagyobb örömmel mennénk, de mi ezeket az utakat nem igazán tudjuk, hogyan kellene kitaposni.

Stragessa: Azért én úgy látom, hogy a streaming platformokon a magyar hallgatóink az alsó harmadban vannak szám szerint, tehát külföldről többet hallgatnak bennünket. És meg is találnak valahol, de nyilván ezt lehetne még jobban is csinálni. De a maga kis organikus módján eljut kintre is a zenénk.

 

Hozzászólások 

 
#6 laser 2025-01-27 09:27
Jogosak az észrevételek. Mindemellett szerintem törekedni kellene arra, hogy magyar szövegkörnyezet ben magyar szavakat használjunk. Manapság lépten-nyomon hallani, hogy beszélgetés közben olyan kifejezéseket, amelyeknek kiváló magyar megfelelője van, angol szavakkal helyettesítenek . Sőt, rádióból, műsorvezetőktől is sokszor hallok ilyet. Ennek semmi köze a szittyasághoz, ahogy Equinox megjegyezte. Azt gondolom, hogy egészséges kritikával kell fogadnunk a más nyelvekből a magyarba átkúszó szavakat, és ha a kifejezés jelentését nem húzza el egy kevésbé találó irányba, használjunk magyar szavakat. Rendben van, hogy vannak jövevényszavak, csak azok ne legyenek erőltetve. Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt, mindenki eldönti, hogy neki mi a fontos és kevésbé fontos, és hogy mit szeretne mondani és hogy. De pl. milyen jól hangzik, hogy Fekete Atya.
Idézet
 
 
#5 Equinox 2025-01-24 18:04
Azért az izgalmas lehet, hogy magyar doom metal banda női énekessel, és Martin-korszakos Black Sabbathot játszanak. Érdekes lehet a banda azért is, mert ha Krux fanok, indulásból már rossz nem lehet

A doom és a metal sem magyar fogalmak. Egy igazi szittya végzetfémet hallgat. Vagy az sem, mert mulatós való az igaz magyar emberhez, az ilyen behatoló angolszász (invazív) rokk kultúra a szemétdombra való.
Idézet
 
 
#4 Guvat Jenőné 2025-01-24 17:50
Idézet - laser:
Nagyon jó a riport, de az "easter egg" szerintem nem magyar szó.


Sőt, a laser sem az.
Idézet
 
 
#3 Azki 2025-01-24 17:30
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - laser:
Nagyon jó a riport, de az "easter egg" szerintem nem magyar szó.

Ez kétségtelen, sőt, a zenekar neve és a tagok művészneve sem magyar. Illetve, ha már nagyon belemegyünk, ez nem riport, hanem interjú. Amelyek közül mindkettő angol jövevényszó.


Mondok ennél is jobbat. Ádám vezetéknevéböl az Ury szintén angol, mert az Uriah Heep rövidítéséböl eredeztethetö. Duuuh :)
Idézet
 
 
#2 Draveczki-Ury Ádám 2025-01-24 17:16
Idézet - laser:
Nagyon jó a riport, de az "easter egg" szerintem nem magyar szó.

Ez kétségtelen, sőt, a zenekar neve és a tagok művészneve sem magyar. Illetve, ha már nagyon belemegyünk, ez nem riport, hanem interjú. Amelyek közül mindkettő angol jövevényszó.
Idézet
 
 
#1 laser 2025-01-24 16:57
Nagyon jó a riport, de az "easter egg" szerintem nem magyar szó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.