Shock!

január 16.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Hallgasd végig John Petrucci új szólóalbumát!

Megjelent és végighallgatható John Petrucci új, második szólóalbuma. A Terminal Velocityt Mike Portnoy dobolta fel.

dream_theater_k2019_06

Digitálisan tegnap jelent meg John Petrucci második szólóalbuma, a Terminal Velocity, amely fizikai formátumban október 30-án jön majd ki. Az anyagon Dave LaRue basszusgitározik és Mike Portnoy dobol. „Dumáltunk párszor a dologról Mike-kal, és beültette a bogarat a fülembe”, mondta Petrucci Portnoy szerepléséről egy hosszas online beszélgetés során, amely a Dream Theater hivatalos rajongói klubjával készült. „Megemlítettem neki, hogy új szólólemezt tervezek, ő pedig egyből mondta, hogy ha szükségem van rá, szóljak neki. Magamban pedig egyből jegyeztem is, hogy ezzel a felajánlással élni fogok.”

A lemez hangzásáért Andy Sneap felelt. „Egyedül írtam meg a dalokat, beprogramoztuk hozzájuk a dobokat, és a hangmérnököm, illetve én is basszusgitároztunk közben. Aztán jött Mike, mindent megtanult, és hozzátette a saját stílusát, a saját szája íze szerinti apróságokat. Óriási, látványos munkát végzett. Nagyon élveztük, hogy ismét együtt zenélhettünk, és közösen dolgozhattunk. Mindez nagyjából hat napot vett igénybe, és Mike tényleg nagyon odatette magát. Állati jól is szólnak a dobok. Most dolgoztam először Andyvel, aki szintén elképesztően érti a dolgát.”

A lemez időzítése sem véletlen. „Már azelőtt is terveztem az albumot, hogy kitört volna a világjárvány. A Dream Theaterrel persze voltak turnéterveink, de azért minden évben akad pár szabad hónap, én meg azt mondtam: ha most nem kezdek bele, soha nem fogom megcsinálni. Aztán jött a járvány, mindent lezártak, minden elcsúszott, nekem pedig végül a nyakamba szakadt az idő ehhez az egészhez. Miután hazaértem a legutóbbi Dream Theater-turnéról, megkezdtem a munkát a lemezen: két hónapon át dolgoztam rajta heti öt napot. A teljes munkálatok végül három hónapot vettek igénybe. A lemezen szereplő kilenc dalból kettőt, a Happy Songot és a Glassy-Eyed Zombies-t már a korábbi G3-turnékon is játszottam. Aztán van egy nóta még a ’90-es évek elejéről, amikor gyakran tartottam gitárklinikákat. Gemini a címe, és a ’95-ös Rock Discipline videómban is elhangzik egy részlete. Érdekes visszatekintés ez arra az érára, amit igazából soha nem volt ezelőtt lehetőségem megfelelően rögzíteni. A The Way Things Fallt nagyjából akkor írtam, mint a Happy Songot és a Glassy-Eyed Zombies-t, de aztán nem kezdtem vele semmit. Őszintén szólva megfeledkeztem róla… Most, amikor átnéztem a fájljaimat, megtaláltam egy teljes demóját, és nagyon jónak találtam, így most ezt is felvettem rendesen. A maradék öt szám pedig vadonatúj.”

johnpetrucci_cA dallista az alábbi:

01. Terminal Velocity
02. The Oddfather
03. Happy Song
04. Gemini
05. Out Of The Blue
06. Glassy-Eyed Zombies
07. The Way Things Fall
08. Snake In My Boot
09. Temple Of Circadia

A lemez most elejétől végéig, hivatalosan meghallgatható. Ha hihetünk Jordan Rudess billentyűsnek, előbb-utóbb könnyen előfordulhat, hogy a Liquid Tension Experiment projektben is megint találkozhatunk Portnoy és Petrucci párosával. A Dream Theater februárban Budapesten is fellépett.

 

Hozzászólások 

 
#7 Igor Igorovics 2020-08-30 19:49
Ez bizony klasszikus szint! Aki instrumentális gitár alapú zenét akar írni és játszani, annak ez bizony kötelező! ez az album tökéletesen elkerüli azokat a hibákat, amik miatt az instru albumok sokszor unalomba fulladnak. Kellően dalközpontú és változatos, vannak rajta virtuóz szólók, de azok akkor és ott szükségesek és tényleg élvezetet nyújtanak és elkerülik az öncélúságot. Portnoy visszatérése a legszebb LTE hagyományokat élesztik újjá, dobolása élményszámba megy, de természetesen LaRue basszusozása is bőven túlmútat az alapozáson, szerencsére neki is engedtek teret a két zseni mellett. 10/10
Idézet
 
 
#6 bakkancs 2020-08-29 20:44
Ez tényleg profi munka. Így kell ezt csinálni. Én már nem is fűzök hozzá több kommentárt. irány a bolt CD-n is megvenni.
Idézet
 
 
#5 Kondi István 2020-08-29 18:10
Meghallgattam. Nagyon bejött, reálisnak érzem a 10est. Mondjuk már az elsőnek kihozott címadóval megvettek maguknak kilóra. A Suspended Animation nem tetszett ennyire. Pedig finoman szólva sem rajongok az instru dalokért (mindig léptetem őket ha olyan lemezt hallgatok), de ez nagyon bejön. Bika hangzás (Sneap egy Isten), öncélú, értelmetlen hokihalmozás nélkül levezetett felsőfokú zenélés (jó újra egy lemezen hallani John-t és Mike-ot, LaRue meg zseniális) Jelenlegi kedvenc dalok: címadó, Happy Song, Snake in my Boot, Gemini, Out of the Blue. Utoljára Satriani What Happens Next lemezét vettem meg cd-n, mint full instru korong, sanszos, hogy ez a lemez is be lesz szerezve cd-n vagy bakeliten.
Idézet
 
 
#4 Equinox 2020-08-29 15:32
Én is lepörgettem már, egyelőre csak egyszer. Nekem tetszett, nem számítottam ennyi megjegyezhető dallamra elsőre.
Idézet
 
 
#3 kamikaze 2020-08-29 13:47
Idézet - Kondi István:
Lemezkritika lesz róla? :)

10 pont, nem is kérdés. Vagy mit lehet ennél többet és jobban rockgitározni 2020-ban? ;)
Szórakoztató, invenciózus, fütyülhető, és persze napokig tart majd vele ismerkedni. Petrucci mellett természetesen Portnoy és LaRue is hozza a tőle elvárt magas színvonalat. Vannak jó dallamok, megjegyezhető kiállások, a hangzás is rendben. Sokáig a lejátszóba ragad annak, aki szereti az ilyen zenét.
Idézet
 
 
#2 Valentin Szilvia 2020-08-29 08:37
Idézet - Kondi István:
Lemezkritika lesz róla? :)


Igen. :)
Idézet
 
 
#1 Kondi István 2020-08-29 08:10
Lemezkritika lesz róla? :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.