Shock!

Szerencsés helyzetben vagyok/vagyunk, mivel amikor ezeket a sorokat írom, hosszú csend után végre tagadhatatlanul megmozdult valami a piromániás dajcspankok háza táján. Ekként – az alaphelyzetet vázolandó – nem kényszerülök külön hangsúlyozni, hogy az In Amerika képében egy gyakorlatilag csak papíron létező társulat öt évvel ezelőtt rögzített, muzeális értékű felvételét üdvözölhetjük (?) most a lejátszóban. A Rammstein számára súlyos hendikepet jelentő, fenti megközelítésbe persze ettől még ma is minden további nélkül bele lehet állni, ahogy kezdetben én is így próbáltam távol tartani magam ettől az igen borsos áron a boltokra szabadított anyagtól – ám be kellett látnom, hogy ez merő önámítás, e dupla DVD-/Blu-ray-kombóra ma is okkal vagyunk kíváncsiak.

2010-ben a banda ugyebár a hivatalosan ma is hattyúdalként számon tartott Liebe Ist Für Alle Da turnéjának záró köreit futotta, amelynek során az adott év elején még Budapesten fűtött be nekünk egy valóban felejthetetlenül dörgedelmes fellépésen (azoknak a lángnyelveknek a tüzét ma is a bőrömön érzem), hogy aztán az évre egy tengerentúli körrel tegyék majd fel a koronát. Az a pillanat, amikor december 11-én a szextett a Madison Square Garden színpadára lépett, valóban a világuralom betetőzését jelentette Till Lindemannék számára. A csordultig telt ház közel húszezer fős, minden nyűgét feledve őrjöngő közönséget jelent a legendás helyszínen, egyben a globális siker olyan fokmérőjét, amely után valóban igen nehéz újabb célokat kitűzni. Jelen kiadvány tehát ennek az eseménynek az apropójára született, más kérdés, hogy vajon mi okból kellett azt fél évtizeden keresztül a fiókban tartani...

Ha ebből a nézőpontból szemléljük a Rammstein New York-i vendégjátékát, maga a 100 perces koncert csupán a „bónusz" a rendkívüli jelentőségű programban, az az extra, amelyről e helyen már én sem akarok/tudok sokkal többet mondani annál, mint amit a kollégák az adott helyen megtettek. Mivel szerencsére módomban volt személyesen is megélni az itt látottakat, a langymeleg nosztalgiával összebújva a lényegi különbséget az jelenti ma számomra, hogy időközben maximálisan beérett nálam az akkoriban mostohagyerekként kezelt LIFAD album. A Wiener Blut/Frühling In Paris itt látható, parádés dobosteljesítménnyel és borzongató vizualitással megfejelt párosát például ma már csont nélkül a németek abszolút csúcsalkotásának tartom, pedig abból a fajtából akadt már néhány az eltelt 20 évben. Ez a show pedig a szórakoztatás szempontjából maximálisan elkényeztetett helyi közönség számára sem hagy maga után kívánnivalót, bár ez inkább majd a másik lemezről derül ki igazán.

A dupla anyag ugyanis egy teljes értékű második korongot is tartalmaz, amelyen egyrészt megtaláljuk a LIFAD werkfilmjét bő 20 percben: a gyönyörűen fényképezett, személyesen Paul Landers gitáros által jegyzett kisfilm persze minden erénye ellenére is egy tipikusan egyszer-nézős anyag, ami a kaliforniai stúdiózás idilli kulisszáira koncentrál. A kiadvány legfontosabb értékének a magam részéről azt a bő két órás dokumentumfilmet tartom, amely a Rammstein egyedülálló amerikai sikersztoriját dolgozza fel a legautentikusabb tolmácsolásban, rengeteg archív anyaggal összegyúrva. Nyilván van valami eredendően rettentően pikáns abban, ahogy ez a német nyelven, német modorban megszólaló NDH-banda ellentmondást nem tűrően beveszi a tengerentúli piacot, de ez az egész estés film még ehhez képest is tud további érdekességekkel szolgálni. Az 1997-ben húsz, ma húszezer ember előtt (ugyanazon eredendő lendülettel) fellépő zenekar sztorija valóban példátlan, és ebben a formájában kívánkozik leginkább a filmvászonra – ahogy ebben itt például Iggy Pop is saját szavaival erősít meg bennünket.

Miközben tehát jóleső izgalommal várjuk Lindemannék feltámadását (amivel remélhetőleg sikerül majd az énekes legfeljebb középszerűre, de legalább maximálisan közönségesre sikerült idei szólóanyagát is feledtetni), ne tagadjuk meg a kalapemelést az In Amerikától sem, amely a Rammstein magasan legsikerültebb eddigi vállalkozása a DVD-piacon. Nemcsak a keménymag számára kötelező betevő.