Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lake Of Tears: By The Black Sea

lakeoftears_cA fene sem érti, miért most és így jött el az ideje annak, hogy a Lake Of Tears rögzítse bő húsz évet átfogó pályafutásának első koncertlemezét, de számít ez egyáltalán? Az én olvasatomban egy lelkes romániai fiatalokból álló rajongói csoport „vizsgamunkája" ez a kiadvány, akik éltek a lehetőséggel, hogy a zenekar tavaly őszi, bukaresti fellépését rögzítsék, az AFM pedig partner volt a kiadásban, olyan formában, ami méltó a svédek reputációjához. A By The Black Sea ebben a CD+DVD kombóban egy őszinte, becsületes munkával összerakott, soron kívüli ajándék a LOT-tábornak, amelyhez közelítsünk ennek megfelelően, és ne a számos lehetséges forrásból táplálkozó hiányérzetünket szítsuk általa. Belátható, hogy a zenekar nem írja már újra a Headstonest, így aztán az elvárások éle is tompul már. Nézzünk körbe, a helyszín ideális, fáradjunk tehát a Fekete-tenger partjára, és felejtsük el végre a telet!

megjelenés:
2014
kiadó:
AFM
Neked hogy tetszik?
( 11 Szavazat )

A szimpla tokba erőszakolt két lemezen megtalálható tehát képben és hangban a bukaresti koncert, a mellékelt extráktól meg nyugodtan el lehet tekinteni. A rend kedvéért és persze a hozzáadott érték növelése érdekében utóbbi szekcióba két videoklip került az Illwill érából, meglehetősen harmatos minőségben, plusz egy rossz értelemben művészkedős beállításokkal operáló, érdemben semmit sem mutató dokumentumfilm és interjú, az egyszer nézhető fajtából. Nem is ezek miatt ragad majd a lejátszóban a By The Black Sea lényegi része, hanem a külvilágot függönyként kizáró hangulati egysége miatt. Többek között ezért is javaslom egyben hallgatni a teljes anyagot, nem pedig a személyes kedvencek után kutatva, a dalok között ugrálva. A 16 itt szereplő nóta ugyanis úgy fedi le a LOT-életművet, hogy ha valóban esélyt adsz neki, az a bizonyos lóláb sehol sem lóg ki. Amilyen zseniálisan hatásvadász nyitás az instrumentális To Die Is To Wake a Crimson Cosmosról, úgy zárja felejthetetlen keretbe a koncertet a ráadás „őszi" blokkja (ami éppen időszerű, ha belegondolunk).

Nem is erről a zenekarról beszélnénk persze, ha itt bármi is tipikus lenne: a hangzást személyesen az „új" szólógitáros, Fredrik Jordanius rázta gatyába, erősen építve a mélyekre, amit szokni kell, de ami alapvetően sosem állhat rosszul egy kiterjedt doom gyökerekkel rendelkező banda számára. Az öt kamera képéről összevágott DVD maga is lehetne pusztán egy decens munka, ha nem érezhetnénk rajta az olykor amatőr, suta megoldásokon is áttűnő lelkesedést és szeretetet, amelyet így, ebben a formában képvisel maga a zenekar is. A vizuális megjelenítésért egy hazai játékos, bizonyos Costin Chioreanu felelt ezúttal, aki jelenleg az underground egyik legkeresettebb művésze a maga területén. Neve csak az idén már a Mayhem, az At The Gates vagy az Ulver társaságában is felbukkant. Én ugyan nem teljesen értem, mit keres egy akasztott ember sziluettje a színpadon és a borítón, de a HD-minőségű megvalósítás egyszerre magával ragadó és továbbgondolásra késztető, tehát a célját eléri.

Daniel Brennare, a századvég egyik legnagyobb dalszerző zsenije külsőre újabban egy torzonborz pöfeteg gombára emlékeztető módon műveli ugyanazt az anti-frontemberséget, melyet Budapesten is tapasztalhattunk már tőle. Szokás szerint nem dönthető el, hogy végtelenül laza avagy pofátlanul flegma az ürge, de a hangja mit sem kopott, ma is gyönyörűen bújik a bőr alá, akárcsak a dalai. Fredrik Jordanius és a bőgős Mikael Larsson átszellemült, tekinteteket vonzó sörénylóbálása egyértelműen jót tesz a színpadképnek, az egyensúly a rendezői jobb és baloldalon végre látványra is tökéletes. Végül pedig, mert hiszen ebben a csapatban mindig is négy különböző karakter zenélt, Johan Oudhuis üti Venom pólójában a sziklaszilárd alapokat. A szinti persze gépről érkezik, ezt máig sem értem, de náluk ez így jött szokásba, hát lelkük rajta. Minden gördülékenyen, a lehető legnagyobb összeszokottságban zajlik, hol finoman, hol bárdolatlanul, de mindenhol elképesztően szórakoztató módon. Ínyencfalat – ez jut eszembe minduntalan.

Végeredményben a jelenleg adható maximum ez a 74 perc, nosztalgiázásra, és azon is túl, egyeseknek az elkövetkező hetekben nem is kell majd ennél jobb program. A tavasz számomra itt kezdődött el.

 

Hozzászólások 

 
+1 #3 Koroknai Balázs 2014-03-07 11:29
Idézet - 64kh7:
"az AFM pedig partner volt a kiadásban"

"kiadó: Nuclear Blast"

javítva, köszi
Idézet
 
 
+1 #2 64kh7 2014-03-07 07:34
"az AFM pedig partner volt a kiadásban"

"kiadó: Nuclear Blast"
Idézet
 
 
+2 #1 frincs 2014-03-05 10:59
Én csak a hanganyagot hallgattam, tényleg elég jól átfogták az életművet, végig jók a számok. Talán - hamár épp aktuális - az Illwillről kaphattunk volna még néhány dalt, más is mint az eddigiek, és tele van koncertszámokka l.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.