Shock!

február 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

King Diamond: Songs For The Dead - Live

kingdiamond_cSzinte sejtettem, hogy a király nem fog 2018-ban előrukkolni a nagyon régóta ígérgetett friss kiadványával, hiszen nem is ő lenne, ha nem kapcsolná szigorúan a számmisztikához karrierje sarokpontjait. Így aztán megint nem érheti szó a ház elejét, ha összefüggéseket kell vonni a mester életének alakulásával és a számokban rejlő misztikával. Az idei évszám összevont összege, valamint a lemezmegjelenések közötti tizenkét év ugyanis megint csak visszavezethető a titokzatos 3-6-9-es számrendszerre, ami King teljes karrierjére jellemző (csak egy példa: „Eighteen is actually nine" – Abigail).

Ha leszámítom a félhivatalos bootlegeket és a válogatásokat, akkor a tizenkét éves periódus az utolsó hivatalos sorlemez, a Give Me Your Soul... Please-től számított, feltöltődéssel eltöltött időszakra utal. Igen, bármennyire is hihetetlen, de már ennyi idő telt el King Diamond- (és Andy LaRocque-) szerzemények nélkül. Tudom, hogy ilyenkor sokan joggal felhördülnek, azonban ne felejtsük el, hogy King kemény, betegségekkel és műtétekkel teli időszakon ment keresztül, amelyek miatt nagyon is szüksége volt erre a pihenőre. A megterhelő turnék és a bizonyos tekintetben önpusztító életmód nem kicsit veszi igénybe az emberi szervezetet, ami az ő korában még ráadásul különösen nagy kockázattal is jár. De így legalább elmondható, hogy King tényleg a vérét adja a rajongói kedvéért...

megjelenés:
2019
kiadó:
Metal Blade
Neked hogy tetszik?
( 8 Szavazat )

A tizenkét év ínségért persze nehéz bármivel is kárpótolni a tábort, de a mester eddigi gazdag életművének ismeretében szerintem senkinek nem lehetne egy csepp hiányérzete akkor sem, ha egy napon a király végérvényesen visszavonulót fújna. Szerencsére ez még nem történt meg, és jó pár évvel ezelőtt újból életjelekről, turnédátumokról kezdtek el csiripelni a kisördögök. A friss DVD anyaga sem egészen mai történet, hiszen a két azonos tartalmú program is három-négy esztendővel ezelőtt volt aktuális, amelyeket az akkori turnékon teljes egészében előadott Abigail lemezre építettek fel. Itt egy 2016-os, a belga Graspop Metal Meetingen, illetve egy 2015-ös, a philadelphiai Fillmore-ban rögzített buli professzionális felvétele látható-hallható, és gyorsan legyünk is őszinték: ilyen minőségi élő cuccot még talán soha nem láthattunk a csapattól. Nem csak a hang, de az operatőri munka is minden tekintetben profi: a több ponton rögzített filmfelvevők mellett a színpadi kellékekre, mozgó tolószékre és koporsóba helyezett minikamerákkal is csak azt próbálták érzékeltetni, hogy igyekeztek minden lehetőséget kiaknázni.

Más kérdés, hogy a King Diamond-sztorikat megszemélyesítő karakterek nem minden esetben minősülnek a legjobb húzásnak. Elég csak a Them nyitányával (Out From The Asylum, Welcome Home) kezdődő műsor elsőnek felcsendülő hangjai alatt, kerekesszékben beguruló nagyival szembesülni, már meg is történt az illúziórombolás... Az inkább valami elcseszett farsangi mulatságba illő álarcban toporzékoló boszi cseppet sem félelmetes, ellenben sokkal inkább viccesnek tűnik ebben a szituációban, de az Abigal jelenetei alatt, a koporsóból kiemelt babával bohóckodó frontember sem hozza rám úgy a frászt, ahogy az ember eredetileg elvárná. Ezeken a kissé összecsapott jeleneteken azért lehetne még dolgozni – ha már beépítik a show-ba –, és kicsivel több időráfordítással valóban félelmetesre és szürreálisra tudnák komponálni őket. Valahogy úgy, ahogy például a démonszobrokkal díszített színpadképet is kialakították. Ezeket leszámítva több kritika nem is nagyon érheti a ház elejét, mert a dalválasztás természetesen nagyon rendben van: a teljes egészében eljátszott Abigail az elsőtől az utolsó hangig szó szerint katarzis, de a Fatal Portrait (Halloween), a Conspiracy (Sleepless Nights) és a The Eye (Eye of the Witch) felidézése is a vörös legördögibb árnyalatában fortyogó piros pontot jelent. S persze ezek után a két dalból álló Mercyful Fate-blokk (Melissa, Come To the Sabbath) sem hiányozhat a múltidézésből.

Matt Thompson – Mikkey Dee-t leszámítva – talán a legeredetibb ütős, aki valaha megfordult King csapatában, ezúttal is látványos erőfeszítések nélkül birkózik meg elődei komplex tördeléseivel, ahogyan az egykor a The Poodles-ben és a Lion Share-ben is érdekelt, mélyekért felelős Pontus Egberg. A két gitáros persze – King mellett – simán elviszi a show-t, Andy LaRocque ízig-vérig hagyományőrző, fémes riffjei és szólói kikezdhetetlenek, ráadásul Mike Weaddel tökéletes párost alkotnak. King felesége, Lívia Zita is fontos segítség a háttérvokáloknál, ráadásul még a hangszíne is passzol a mester sztratoszférában szárnyaló orgánumához. S ha már a hangszeresekről szó esett, ne maradjon ki a főszereplő sem, akinek hangja még így, 62 évesen is képes azonnali költözésre bírni a szomszédokat. Többször viszont már nem vagyok hajlandó leírni, hogy új King Diamond-lemezt akarok, helyette inkább szerényen csak azt mondom, hogy legyen Mercyful Fate-összeröffenés is végre.

 

Hozzászólások 

 
#6 zebraman 2019-02-07 15:59
Majdnem előrendeltem a vinyl-t, de egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy az öreg színpadra engedte felesége őnagyságát. Már a Puppet master-en is rettentő ciki volt a duett, itt meg teljesen felesleges egy háttérénekesnő, évtizedekig jól ment a zenekar enélkül. De hát persze, rockzenészek feleségei...

Az új albumon is lesz duett? Vagy az asszony írja majd a szövegeket? :D

Az újrakiadásokat jobban várom, kellene nagyon a Conspiracy, meg a The Eye.
Idézet
 
 
#5 VinnyogóSzinpadiRém 2019-02-07 11:21
Engem nem csípett be...
Idézet
 
 
#4 Bigboss 2019-02-07 11:13
Azt én is adnám, Főnököm!
Idézet
 
 
#3 kamikaze 2019-02-07 10:59
Kellett ez a DVD, mint egy falat kenyér. Amilyen régóta ígérgette ezt is a Mester, igencsak időszerű volt már a megjelenése. Végre képet kaphat az is a zenekar értékeiről, aki eddig esetleg nem ismerte, ódzkodott volna tőle, vagy egyszerűen csak kíváncsi volt az élő teljesítményükr e. Mert az már az elején kiderül, hogy bizony fullosan hozzák a stúdiólemezek minőségét, sőt a nyersességgel még hozzá is tesznek az élvezethez. Amin King keresztülment ebben a bő évtizedben, azok után ez bravúros megjelenés, még egy fiatalabb, ereje teljében lévő embernek is becsületére válna. Itt meg aztán nincs semmiféle mismásolás, arcunkba tolja a metalt! Respect az egész csapatnak, akik hittek bennük és kitartottak mellettük! Gyertek Magyarországra is egy komplett showval, had lássuk mi is testközelből ezt a programot!
Idézet
 
 
#2 Wendiii 2019-02-07 10:56
Nemrég olvastam egy interjút kInggel és Andy-vel is, és mindketten mondták, hogy az új lemez nagyjából kész van. Annyit árultak el róla, hogy egy elmegyógyintéze tben fog játszódni, és úgy lesz dupla albumos történet, mint a THEM és a Conspiracy.
Egyébként örülök ennek a koncertfelvétel nek, mert végre valami újdonság, de én azért csak elégedetlen vagyok. :) Nemrég néztem egy 2013-as moszkvai koncertfelvétel t a youtube-on, ahol olyan dalok is elhangzottak, mint a Voodoo, a Dreams, az Up From the Grave. Na az a setlist azért jobban tetszett. Itt viszont nagyon örültem a Melissa felbukkanásának , nagy kedvencem az életműből.
Idézet
 
 
#1 touristique 2019-02-07 10:01
Fú de adná egy koncert itthon most már. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.