Shock!

szeptember 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Yngwie Malmsteen: Blue Lightning

yngwiemalmsteen_cNem akármilyen jubileumot ünnepel Yngwie Malmsteen. Téved, aki azt hiszi, hogy ezzel az idén harmincöt éves, és a rockgitározás fazonját örökre megváltoztató klasszikus első lemezére célzok. Sokkal inkább azért jutott eszembe ez a motívum, mert az öntörvényű svéd pontosan húsz éve képtelen minőségi munkát kiadni a kezéből. Az a törékeny egyensúly, ami a Facing The Animal albumig bezárólag többé-kevésbé megóvta Yngwie munkáit a túlzások túlzásaitól, az 1999-es Alchemy albumon kezdett romba dőlni, majd az azt követő és valódi mélypontnak tekinthető War To End All Wars lemezen totálisan szertefoszlott, hogy átadja a helyét a fékevesztett egoizmusnak. Azóta súlyosabbnál súlyosabb kreatív kudarcok jellemzik Malmsteen anyagait, amelyekkel az elmúlt években szinte már értelmezhetetlen mélységekbe jutott, és vált ezáltal önnön karikatúrájává.

megjelenés:
2019
kiadó:
Mascot
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Alapvetően nem lenne célom földbe döngölni a fafejű gitárzsenit, mert a korai lemezeit a mai napig imádom, de igazság szerint túl sok jót erre a Blue Lightning címet viselő legfrissebb munkára sem lehet mondani, mert a nem túl rózsás tendencia ezen is folytatódik. Pedig akár még valami jó is kisülhetett volna abból, hogy emberünk ezúttal bluesrockos irányba igyekezett kormányozni a hajót. Feltéve, ha 56 éves korára eljutott volna a bölcsesség azon fokára, aminek a legtöbb gitáros már 35 körül birtokában van. Nyilván ismerjük Yngwie-t, kutyából nem lesz szalonna, aki sohasem volt hajlandó arra, hogy kimozduljon a saját komfortzónájából, azzal szemben igazából nem lehet reális elvárás, hogy akár csak egyszer is kibújjon a bőréből. Pedig ha akarna, tudna bluest játszani, affinitása lenne hozzá. Aki ismeri a munkásságát, jól tudja, hogy már a '88-as Odyssey lemezen ott volt a Crystal Ball azzal a felejthetetlen – és igen, bluesos kicsengésű – intróval, vagy később a Fire & Ice korongon a Dragonfly, netán a The Seventh Signon az I Don't Know. Szóval ezzel nem lenne gond.

Az igazán komoly bajok most is Yngwie legendás fegyelmezetlenségéből és egoizmusából adódnak. Ha valaki ennyire mély meggyőződéssel hisz saját megfellebezhetetlenségében, és rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy mindenkinél jobban tud mindent, abból sok jó nem származhat. Ha valaki blueslemezt akar készíteni, ráadásul túlnyomórészt örökzöldek adaptálásával, akkor miért erőszakolja meg azokat neoklasszikus futamokkal? Ember nincs, aki a harmonikus moll skálát és a szűkített arpeggiókat képes lenne autentikusan integrálni blues-közegbe. Persze erre Yngwie azt mondta pár hete, amikor interjúztam vele, hogy ezek nem feldolgozások, hanem variációk. Rendben, de biztos, hogy jó az nekünk, ha a Paint It Black-, Purple Haze-, Forever Man-típusú klasszikusokat ilyen formában hallhatjuk? Vagy a While My Guitar Gently Weeps című Beatles-alapművet, amit régebben Vinnie Moore és Steve Lukather is maximális alázattal értelmezett át? Aztán itt az ének kérdése. Régóta tudjuk, hogy Malmsteen nem jó énekes, ami nem lenne tragédia, mert sokan képesek arra, hogy a hiányosságaikat palástolva jól sáfárkodjanak azzal, amijük van, ő viszont ebben a műfajban is tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér, és olyan frazírokba is belemegy, amikbe egyáltalán nem kellene. Sokszor röhejes, de leginkább szánni való, hogy valaki ennyire nem tudja helyén kezelni önmagát.

A hangzás kérdése külön bekezdést érdemel. Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon egy zenész, aki a kezdetektől maga produceli a lemezeit, miként juthat el arra a pontra, ahol már nem képes objektíven megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha az első nyolc-tíz lemezén meg tudta rendesen csinálni a megszólalást, akkor azóta miért nem? A Marshall Plexik erdejében eltöltött négy évtized, vagy a kabrió Ferrarikban süvítő menetszél tette tönkre a füleit ennyire? Bárhogy is legyen, a sound ezúttal is tragikusra sikeredett. Őrületesek az aránytalanságok, a dobgép hangzása minden képzeletet alulmúl, az egész keverés kétségbeejtő.

Nem szaporítom feleslegesen a szót, Malmsteen ismét nehezen értelmezhető művet alkotott.

 

Hozzászólások 

 
#11 Danev György 2019-04-25 08:57
Idézet - deniro2:
OFF
Kijött Nick Johnston új, Wide Eyes In The Dark című harmadik lemeze. Itt a Shockon említésszinten sem foglalkoztatok még a sráccal, pedig rettentő tehetséges és egyre inkább elismerik mindenfelé. Ráadásul tavalyelőtt már nálunk is játszott az A38-on. Szóval, mindenféle megfáradt kék villámok helyett ajánlom inkább őt a tisztelt szerkesztőség és az instrumentális zene kedvelőinek:)


Ismerjük, szeretjük :-)

http://musicmedia.hu/20150707_nick_johnston__a_strat_kanadai_specialistaja
Idézet
 
 
#10 Montsegur 2019-04-24 09:57
Idézet - Claudius Oltarimanus:
Nemrég jöttem haza egy erdélyi turnéról. A székelyudvarhel yi koncertünk után berakták jutyúbról a lemezt, és háttérzeneként egész kellemes volt tehát a három pont kicsit erős. Tudom senkit sem érdekel de azért megosztom a pontozási szempontjaimat:

9-10 pont: kurva jó zenék amit önszántamból rendszeresen hallgatok

7-8 pont: kellemes háttérzene

6 pont: háttérzeneként nem zavar

5 pont: háttérzeneként zavar

4 pont: háttérzeneként nagyon zavar

3 pont: kinyírlak, ha nem kapcsolod ki!

0-2 pont: annyira szar, hogy már jó! :D


Azért ha egy Malmsteen-múltú és tehetségű zenész lecsúszik a "háttérzene" kategóriába, az elég nagy gáz.
Idézet
 
 
#9 Claudius Oltarimanus 2019-04-24 09:20
Nemrég jöttem haza egy erdélyi turnéról. A székelyudvarhel yi koncertünk után berakták jutyúbról a lemezt, és háttérzeneként egész kellemes volt tehát a három pont kicsit erős. Tudom senkit sem érdekel de azért megosztom a pontozási szempontjaimat:

9-10 pont: kurva jó zenék amit önszántamból rendszeresen hallgatok

7-8 pont: kellemes háttérzene

6 pont: háttérzeneként nem zavar

5 pont: háttérzeneként zavar

4 pont: háttérzeneként nagyon zavar

3 pont: kinyírlak, ha nem kapcsolod ki!

0-2 pont: annyira szar, hogy már jó! :D
Idézet
 
 
#8 deniro2 2019-04-23 15:33
OFF
Kijött Nick Johnston új, Wide Eyes In The Dark című harmadik lemeze. Itt a Shockon említésszinten sem foglalkoztatok még a sráccal, pedig rettentő tehetséges és egyre inkább elismerik mindenfelé. Ráadásul tavalyelőtt már nálunk is játszott az A38-on. Szóval, mindenféle megfáradt kék villámok helyett ajánlom inkább őt a tisztelt szerkesztőség és az instrumentális zene kedvelőinek:)
Idézet
 
 
#7 Montsegur 2019-04-18 06:59
Szerintem csuklómozgatáss al töltődik a Rolex. Ez lehet a a magyarázat a túljátszásra...
Idézet
 
 
#6 Codename333 2019-04-17 16:11
Tökéletes kritika......ehhez már nem is kell és NEM IS LEHET többet hozzáfűzni.Kabaré az egész. A dob sound meg olyan mint anno a guitar pro programhoz csinált MIDI dob sound...nevetséges...
Idézet
 
 
#5 Gyuszi 2019-04-17 12:55
Bárcsak Jason Becker ép és egészséges lenne, na ő milyen gitárlemezeket játszana fel vajon? (Igen, tudom, vannak a betegsége fellépése óta az ő neve alatt kiadott lemezek, de egy általa felgitározott lemez mennyei lenne, a Perpetual Burn-től a mai napig újra és újra leteszem a hajam.)
Idézet
 
 
#4 Goodbye 2019-04-17 10:22
Nekem már csak az a durva hogy valaki ezért pénzt ad.
Idézet
 
 
#3 Meszlényi Bálint 2019-04-17 10:22
Na, végre egy írás nevén nevezi a dolgokat, és kimondja az egyértelműt! Szerintem sem kell beszarni attól, hogy egy lemez borítóján Malmsteen neve áll, főleg annak tükrében, hogy a csávó már ezer éve lenullázta magát szakmailag...
Idézet
 
 
#2 lambertkoma 2019-04-17 09:41
A Perpetual Flame jó volt, egy klasszikus nóta mindenképp van rajta (Priest of the Unholy)
Idézet
 
 
#1 Chris92 2019-04-17 08:49
Azért a Ripper Owens-el közösen összehozott Perpetual Flame rendesen odapörkölt, talán azért is mert olyanok arcok álltak Yngwie mester mögött mint Derek Sherinian és Roy Z. De azóta tényleg értékelhetetlen hokizás, amit művel, én már az előzetes dalok hallatán is csak fogtam a fejem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.