Shock!

november 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Voivod: The Wake

voivod_cA Voivod jól csinálja. Kultzenekarként másodvirágzásukat élik, talán jobban is megy most a szekér, mint annak idején, mikor mindenki rájuk hivatkozott hatásként, de valamiért a szekerük nem indult be annyira, mint illett volna – megmaradtak klubzenekar-szinten. Tény, hogy sosem voltak igazán sztáralkatok – tekintsünk csak a nonstop idétlen fejeket vágó Snake-re vagy a mániákusan doboló, de meghajláskor tétova, hogy-kerültem-én-ide attitűddel rendelkező Michel Langevinre, szóval pont jól is áll nekik ez a kultzenekarosdi, klubokkal, olykor fesztiválfellépésekkel. Azt is tökéletesen csinálták, hogy öt évet vártak a legutóbbi, Target Earth óta, amin akkor először szerepelt Daniel Mongrain, aki a túl korán elhunyt Piggy helyére került.

Meg kell cáfolnom Snake azon kijelentését, amit a vele készült interjúnkban is említett, hogy nem hat elsőre az új lemez, hiszen (bár már egy ideje hallgatom) az első alkalommal rögtön éreztem, hogy mennyire jók a dalok, lelkesedtem, pedig ez már annyira nem evidens mostanában, még a kedvenceknél sem. Aztán újra és újra meghallgattam a The Wake-et, és most így, jó pár hét elteltével csak ismételni tudom az első hallgatás után kialakult véleményemet: ez a lemez kiemelkedően sikerült a Voivod történetében. A rajongók elégedetten hátradőlhetnek, van még kraft a zenekarban, hiszen a saját, voivodosan kitekert kis világukban olyan dalokat írtak, amire méltán lehetnek büszkék, és a koncertprogram szerves részét képezhetik. Sőt, ezt követelem is, hiszen izgalmasak a friss témák, bár ebből szerencsére néhányat a koncerten élőben is hallhattunk már.

megjelenés:
2018
kiadó:
Century Media
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 29 Szavazat )

Tíz év telt már el azóta, hogy Daniel Mongrain a Voivod része lett, és itt a része szót fontosnak érzem, hiszen tényleg szervesen összekapcsolódott a zenekarral, illetve a zenével, minden ízében érzi azt a világot, amit annak idején Piggyék létrehoztak a '80-as évek elején. Természetesen a csapat továbbra is a science-fiction szürreálisabb részeit formálja meg a szövegekben is, és náluk a zene meg a szöveg tökéletesen összehangolt formában érkezik: a fura effektek, kitekert riffek és szólók mellett Michel Langevin jellegzetes, azonnal felismerhető, zakatoló dobolása és Snake kántálós énekstílusa mind a voivodizmus szerves része. Ne feledjük, hogy basszusgitárosi poszton is fontos csere történt, az alaptag Jeany-Yves „Blacky" Thériault helyére Dominique „Rocky" Laroche érkezett, akinek játéka először hallható a zenekar nagylemezén.

A lemezen található nyolc dal többnyire 5-7 perces utazásra visz, kedvencet nehéz kiemelni, hiszen rengeteg minden történik egy-egy dalon belül is, de talán a záró, tizenkét és fél perces (!) Sonic Mycelium az egyik csúcspont, a vonszolós The End Of Dormancy mellett, a Spherical Perspective-ben pedig Snake egyik legklasszabb, már-már szívbemarkolóan érzelmes (tényleg) refrénjét hallhatjuk. Szeretem az Always Moving zaklatottságát, az Obsolete Beings emlékezetes riffjeit és szólóját is érdemes kielmelni, de a nyolc dal közül nem érzem egyiket sem tölteléknek (jó volt valamire az az öt év, ugye), tehát méltán lehet büszke a zenekar a The Wake-re.

Bízom benne, hogy lesz még pár turnékör a lemezzel és jönnek újra hozzánk, ha már az utóbbi pár év koncertjeiről (az idei kivételével) sikerült lecsúsznom, addig is a The Wake gyakori vendég lesz a hallgatottsági listáimon.

 

Hozzászólások 

 
#8 The_Sentinel 2018-10-31 09:58
Köszi Ádám! Várom.:-)
Idézet
 
 
#7 Draveczki-Ury Ádám 2018-10-31 08:16
Idézet - The_Sentinel:
A borítót szívesen feledném, de amúgy 10/10, az év egyik csúcsalkotása.

(A másik nagy dobás a High On Fire volt idén, arról ugye szintén lesz írás?)

Lesz, meg még egy csomó mindenről: Disturbed, Behemoth, Beyond Creation, akusztikus Angertea, Halestorm, Primal Fear, sorolhatom napestig. Csak apránként adagolunk mindent.
Idézet
 
 
#6 The_Sentinel 2018-10-30 18:18
A borítót szívesen feledném, de amúgy 10/10, az év egyik csúcsalkotása.

(A másik nagy dobás a High On Fire volt idén, arról ugye szintén lesz írás?)
Idézet
 
 
#5 zebraman 2018-10-30 16:28
Mondhatni évtizedek óta kerülgetem a Voivod-ot, mert tudom, hogy illene szeretnem a zenéjüket, de egyszerűen nem talált el, amit csináltak, pedig valamikor a '90-es évek végén kezdtem el ismerkedni velük.
Viszont érdekelt az új lemez, és ez viszont nagyon tetszik, jó alap lesz a korábbi művek (újra)felfedezé sére. Szerintem kezdőknek is ajánlott.
Idézet
 
 
#4 Anomander 2018-10-30 13:57
Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, ez tényleg zseniális lett. Nekem a Nothingface és az Angel Rat az elsődleges kedvenceim (egy hajszállal ezek után meg a Killing Technology), de nehéz Voivod lemezt kiemelni, elég magas színvonalon alkotnak általában.
Amiatt is le a kalappal előttük, hogy még ennyi év után is tudnak meglepetést okozni, ezen a lemezen van pár, talán még tőlük is szokatlan megoldás. Maximális tisztelet Chewynak hogy így be tudott illeszkedni, és most már a saját világát is hozzáadja a zenéhez, ami mégis teljesen Voivod marad.
A koncert is remek volt, a lemez egyre magasabbra kúszik az évlemeze listámon, szóval én is várom a következő élő alkalmat.
Idézet
 
 
#3 Chris92 2018-10-30 10:45
A Nothingface és a The Outer Limits eszelős és eszelősen zseniális szerelemgyereke . Tudtam, hogy valami nagy dobásra készülnek Away-ék, de még így is példaértékű az a kreativitás, vitalitás és energia, ami árad belőle.
Idézet
 
 
#2 jancsesz 2018-10-30 09:59
jó, jó, tudom, hogy korai még, de az első lelkesedésen túl is: INSTANT KLASSZIKUS lemez született!!!
Idézet
 
 
#1 saszi 2018-10-30 09:22
Ez egy tökéletes lemez. Az idei év eddigi legjobbja számomra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.