Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

V/A: Deep Seven

deepseven_c1985-ben egy fiatal seattle-i pár gondolt egy nagyot, és összehozott egy válogatást hat olyan helyi bandával, amikről úgy gondolták, hogy még vinni fogják valamire, és kár lenne veszni hagyni őket. Igazuk volt. Ez volt a Deep Six, a Chris Hanzsek és Tina Casale által összegründolt kompiláció, amiben olyanok nyújtogatták a világ felé oroszlánkörmeiket, mint a Soundgarden (a valaha volt legelső felvételeikkel), az akkoriban már Seattle környékén egészen jól csengő nevű Melvins, továbbá az a Green River, amiben ott figyelt a jóval későbbi Pearl Jam-es Jeff Ament és Stone Gossard (meg persze a Mudhoney-főnök Mark Arm), valamint a Wood-fivérek által uralt Malfunkshun. Nem semmi névsor, és akkor azt még nem is említettem, hogy a szintén itt debütáló Skin Yardban nem csak a későbbi producerlegenda Jack Endino küzdött, hanem minden idők talán legjobb grunge-dobosa, Matt Cameron is.

Apropó, grunge! Akkoriban ezt a mókát még senki nem is hívta így, meg amúgy is, egészen másfajta szelek fújdogáltak, olyannyira, hogy a kezdeményezés egészen jó kritikákat kapott, ám kereskedelmileg egy méretes zakóvá vált. Ehhez hozzájárult az is, hogy Chris, pláne Tina (enyhén szólva) nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy ez a producerkedés lenne számukra a legvégső életcél, így aztán jól össze is kaptak egymással, meg nyilván a zenekarokkal is, és kábé hagyták is volna veszni az egészet, ha nem jön Daniel House, a Skin Yard basszere, aki rapid módon megmentette a kiadót. Aztán valamivel később megérkezett a holdudvarba a később ultra-legendássá váló Sub Pop, de ez már ebből a szempontból nem is fontos.

megjelenés:
2019
kiadó:
Grungery Media Records
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Aztán 2019-ben egy fiatal magyar srác gondolt egy nagyot, és összehozott egy válogatást hét olyan helyi bandával, amikről úgy gondolta, hogy még vinni fogják valamire, és kár lenne veszni hagyni őket. Remélem, igaza lesz. Ez lett a Deep Seven, és ő Pintér Miki, Magyarország legnagyobb grunge-rajongója, aki nem csak szavakban az, hanem tényleg nagy csomó mindent is tesz ezért a kitüntető címért. Először is ott van a Grungery oldal, aztán a kiadó (Grungery Media Records), a lemezek, és most még az a 36 oldalas, szép színes-szagos magazin is, ami a HammerWorld 2019. májusi számának lett a melléklete, ráadásként pedig ott integet mellé a hozzá passzintott CD is, az a bizonyos Deep Seven, az eredeti válogatáshoz szinte megszólalásig hű borítóval.

Rajta pedig tizennégy dallal hét előadótól, közte olyanokkal, mint az egykoron az Isten Háta Mögött megbújó Pálinkás Tomi a Tejjel, a stonert új elemekkel újra felfedező Slowmesh, a régi harcos Zselenszky, vagy épp a jövő nemzedékét jelentő Alone In The Moon. De itt van még a néhai (zseni) Bedlam háromnegyede is a Storm The Studióval, vagy az egykori Flop-dalnok itt debütáló Alvája, hogy legutoljára hagyjam legnagyobb kedvencemet, a Polly Is Dead-utód Pearls Of Long Loved Yearst. Egy-két kivételtől eltekintve (például Slowmesh – Liquid Love) korábbról már (sokszor éppen a Grungery Records jóvoltából) ismert számok, de ezúttal úgysem az exkluzivitás a lényeg, hanem az egységes hangulat.

Ráadásul oké, hogy grunge, de hát ebből a felhozatalból ez még úgy sem lenne teljesen egyértelmű, ha mindenki szépen sorban lejelentkezne, de mondjuk egy Tejet, vagy éppen egy Slowmesht igen nehéz is lenne a fenti stílus megrögzött művelőinek beállítani. És azt hiszem, éppen ez is itten a legnagyobb pozitívum, mert így legalább nem zárul rá erre az egészre az a fránya (poszt-)grunge skatulya. (Legalábbis remélem.) Mint ahogyan anno az eredetire sem, hiszen a Melvins már akkor is egészen mást játszott, mint mondjuk a Green River. Még ha a lényeg legbelül mindben ugyanaz is volt. Itt is az.

Igazából nincs is miért tovább elemezgetni a dolgokat, hiszen volt, akikről már korábban írtunk, ismeritek őket, van, akiről meg ezután fogunk, majd megismeritek, és ezúttal a legfontosabb talán nem is a kritika, hanem a puszta híradás. Hogy van ilyen is, tessék szépen utánajárni! És akkor még eszembe jut az is, amint a legutóbbi Chrysta Bell-koncert előtt megkérdeztem Mikit, hogy tényleg, mi a fenéért csinálja ezt az egész kiadósdit (akkor a magazinról még nem is volt szó), hiszen mind a ketten nagyon is jól tudjuk, hogy az ilyesmi csak zabálja a pénzt. Valami olyasmit válaszolt, hogy ő tényleg csak segíteni akar a bandáknak, mert ha ő nem csinálja meg, akkor nem lesz, aki helyette megtegye. És egy Zselenszkyt, egy Pálinkást, vagy egy Polonkait nem kéne hagyni elkallódni!

Szerintem sem.

 

Hozzászólások 

 
#7 Equinox 2019-05-20 20:14
Tényleg a Flopnak vége? Emlékszem, egy 2003-as Hammer CD-n volt egy számuk, ami rettentően tetszett, nagyon jó AiC hangulattal. A debütáló EP-ről származott.
Idézet
 
 
#6 Horváth Attila 2019-05-20 15:39
[quote name="sbxslade"]viszont ennek a deep sevennek a fan service-en kivul sok ertelmet nem latom - annak mondjuk tokeletes :)


Szerintem nagyon más cél nem is volt vele. Erre jó, meg esetleg pár embernek megtetszik valamelyik általa eddig nem ismert banda, és kész.
Se több, se kevesebb.
Idézet
 
 
#5 Dead again 2019-05-20 14:20
Jó kis válogatás!
Idézet
 
 
#4 sbxslade 2019-05-20 13:36
az elso reakciom az volt, hogy hogy tudtatok elirni a lemez cimet :D

mennyire meghatarozo dolog volt az a deep six basszus es joforman megsem ismeri senki. durva, hogy akkor ez volt a 100%-os zenei esszenciaja annak a kis mikrokozossegne k, de kozben mintha nem is par evvel a grunge attores elott keszult volna, hanem kb. egy masik evszazadban.

viszont ennek a deep sevennek a fan service-en kivul sok ertelmet nem latom - annak mondjuk tokeletes :)
a deep six pont arrol szolt, hogy fiatal, kezdo bandak rajongtak fiatal kezdo bandakert es rajongasbol megszerveztek maguknak ezt a rajongoi kozosseget, egymas koncertjeire jartak, egyutt logtak, kozosen repultek ra a kiadoi lehetosegekre. akkor ebben volt potencial es mozgaster is, voltak kiadok, az emberek cd-ket vettek es hianycikk volt arrafele a jo zene, mert minden valamirevalo banda kerulte, mint a pestits. a deep seven magjat 20 eve palyan levo alkotok adjak, szoval ez inkabb csak egy ilyen snapshot, hogy volt egy ilyen korszak is MO-n, amikor ilyen zenekarok futottak. valoszinuleg azon keves embert leszamitva akiket amugy is erdekel, senki nem fogja felkapni erre a fejet - sajnos.
Idézet
 
 
#3 Anomander 2019-05-20 11:19
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Horváth Attila:
Várható kritika a Storm the Studio lemezről? Szerintem az év eddigi legjobbja (nem csak hazai szinten...)

Igen!


Remek hír, nagyon rákattantam a Storm the Studiora én is.
Amúgy erről a válogatás CD-ről ismertem meg őket, le a kalappal Miklós előtt, hogy összehozta! Alapból nem vagyok egy grunge fan, de érdekes, tartalmas zenék vannak a CD-n, és a magazin is klassz olvasnivaló lett.
Idézet
 
 
#2 Draveczki-Ury Ádám 2019-05-20 09:23
Idézet - Horváth Attila:
Várható kritika a Storm the Studio lemezről? Szerintem az év eddigi legjobbja (nem csak hazai szinten...)

Igen!
Idézet
 
 
#1 Horváth Attila 2019-05-20 09:11
Nagy ajándék a magyar zenei sajtónak a Grungery. Már-már hihetetlen, milyen színvonalon, és milyen elhivatottságga l csinálja Pintér MIklós az egészet. Le a kalappal előtte. A magazin pedig megint egy zseniális dolog lett, a lemezzel együtt.

Apropó, azt hiszem, ide illik legjobban a kérdés, ami már egy ideje foglalkoztat. Várható kritika a Storm the Studio lemezről? Szerintem az év eddigi legjobbja (nem csak hazai szinten...)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.