Hahh, akár vakon ráböktem volna a térképen Tampára, ahogy meghallgattam az Unholy Ghost bemutatkozó lemezét. A Diabolic romjain alakult csapathoz - 2003-ban egyébként, szóval nem szórakoztak sokat - egy Pessimistic tag csapódott, s lőn Unholy Ghost.
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
Century Media / Record Express |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Alapvetően szerettek volna valami jó arconcsapós black/death keverék zenét csinálni, s megtették. Mikor épp kezdem utálni, hogy hetente jön x számú death lemez, amiről illenék szóvirágokat írni, és persze ez egy idő után lehetetlen, szóval akkor néha jön egy-egy olyan csapat, ami leterít a dinamizmusával. Pl. most is ez történt. Pedig nulla újdonságot vonultatnak fel, és mégis. Talán az idétlen, Kerry King-féle gitárszólók miatt? Vagy mert olykor az ősrégi Sepultura sejlett fel nyomokban? Vagy netán az Entombed mormogósságának felfedezése miatt? Ki tudja...
Gyorsak, mint a fene, mindemellett húzósak is sokszor. Az a fajta egyveleg, amit jólesik hallgatni, persze megfelelő hangerőn egy napos, lustálkodós délutánon. Olykor meglepő dallamokat játszanak a gitárokon, nem csak kerrikinges vinnyogást tudnak ám. Azt nem értem, hogy a hatodik dalban miért pont a jó kis gitárszólóknál keverik le az egészet, ráadásul jó hülyén. Nagyon egyben van az egész, érezni rajta a sok munkát és nem kevés feelinget. Szóval ilyen lemezek után mindig visszatér a kedvem a death metalhoz. A műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott. Koncerten is finomak lehetnek. A dobos fiatalember ízesen bír játszani, ezt már csak úgy mondom így a végén. A honlapjukon viszont folyton dörög az ég, vigyázzatok a hangerővel.
