Shock!

A Trail Of Tears azzal emelkedik ki a melankolikus doom/death zenekarok masszájából, hogy egy olyan gyönyörű hangú énekesnő is erősíti a soraikat (persze a szokásos hörgős mellett), akinek lefogadom, hogy komolyzenei előképzettsége van. Az operákat idéző szoprán hangja földöntúli magasságokba repteti a hallgatót.

ĺgy rezegteni a hangokat rock vagy bármilyen más stílusú énekesnő képtelen lenne. Persze mindez nem lenne elég, ha a nóták laposak lennének, szerencsére itt erről szó sincs. De azért magasan az ének a legjobb a dalokban, azt el kell ismerni. A The Daughters Of Innocence csodásan megszólaló bőgővel indít, melyből a fájdalmas riffelés vezet át egy másik depressziótól övezett ösvényre. Kiválóan sikerült a Mournful Pigeon, igazán átütő erejű nóta, változatos, színes darab. Legkiemelkedőbbnek mégis egy lírai nótát találtam - Illusion? -, ez a bontogatással és szintivel kísért nótaremek annyi lelket átható fájdalmat tartalmaz, amivel tengernyi embert depresszióssá lehetne tenni. Egyfolytában borzongok, ha ezt hallgatom. És kedvem támad begyalogolni egy mocsárba...

Ha unod a jókedvet és szeretnél szomorú lenni, a Disclosure In Red biztos okot ad erre! Egyébként pedig egy korrekt album.