Shock!

Igen, vannak olyan zenekarnevek, melyek hallatán az egyszeri ember mindent összefantáziál, de azt pont nem, amilyen zenét rejt a cd. A Tishamingo albumát is ránézésre inkább valami doom metal kategóriába soroltam volna, nem ilyen régivágású boogies, blues alapú southern rock zenét társítottam volna hozzá. Van ilyen!

A csapat négy tagú, és számomra nagyjából a Lynyrd Skynyrd, Molly Hatchet stílusában zenél. Ez az a fajta zene, amit a büdös életben nem fogsz itthon rádióban hallani, ellenben a tengerentúlon biztos van vagy ötven csatorna, ahol rögtön ilyesmire akadsz. A lemezen egyaránt akad táncolhatóbb (mármint ilyen kinti pubban simán el tudok képzelni rá mulatságot) és lassabb, bluesosabb, intimebb hangulatú nóta, illetve jazzes ihletettségű darab is, ami mondjuk szerintem eléggé kilóg a lemezről, de lehet, ezzel szerezték meg maguknak a Magna Cartát. Ha valaki a countryt kedveli, az is talál rajta szeretnivaló számot.

Ha bírod az igazi amerikai-ízű southern rockot, sűrű Hammond használattal, lehet vele egy próbát tenni. A cd-n pedig egy kis video is látható, ahol a lemezfelvételbe lehet bepillantani.