Shock!

december 03.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Stöner: Stoners Rule

stoner_cHa Stönernek nevezed el a bandádat (és súlyosbítva azt, ami amúgy is: az első lemezedet pedig Stoners Rule-nak), két dologban biztos lehetsz: 1. még a legutolsó külső-ulánbátori utcaseprő is kapásból vágni fogja, hogy milyen zenét művelsz, 2. még ő is ki fog röhögni, hogy milyen hülye nevet választottál. De komolyan, képzeljük már el, hogy Kukovecz Hóhér összeáll Endrénkkel, és a projektet MÖTÁL-nak nevezik el! Na, ugye. Itt is hasonló a szitu, annyiban, hogy az adott stílus két ikonikus figurája, a Kyuss azon két tagja egyesítette erőit, akik anno nem várták meg a zenekar végét, hanem idő előtt távoztak. A cél pedig ezúttal az volt, hogy megmutassák a nagyvilágnak, miben is áll a stoner stílus veleje. Vagyis valami ilyesmiket nyilatkozgattak, de én inkább úgy mondanám, hogy unásig ismert panelekből építkezve alkottak újra egy olyan muzsikát, amiben amúgy semmi új nincs, és hát, mi tagadás, elég unalmas is.

megjelenés:
2021
kiadó:
Heavy Psych Sounds
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Szóval, Brant Bjork és Nick Oliveri újra egymásra talált, amiben túl sok meglepő nincsen, ezek ketten huzamosabb ideig nem nagyon bírják ki a másik nélkül, hiszen Nick is segített már be korábban BB-lemezen, mint ahogy Brant barátunk is tagja volt anno még a Mondo Generatornak is. Meg hát ugye ott volt még a Kyuss Lives!-ből lett Vista Chino (milyen szépen elhalt az a dolog is), most mindezeknek egy vérszegényebb változatát kapjuk meg, amiből részt kért még magának az a Ryan Güt, aki amúgy is Señor Bjork zenekarában püföli a dobokat. Úgyhogy igazából nem is nagyon történt más, mint hogy Brant már megint kiadott egy szólólemezt, amire meginvitálta régi cimboráját.

A Stoners Rule valahol valóban egy arche-tipikus stoner-anyag lett, imádnivalóan röfögő gitárokkal, sivatagi homokot pumpáló basszussal és hipnotikus dobokkal, mégis, sehol nem hallom a Kyuss (vagy akár a Fu Manchu) zsenialitását, a Mondo Generator magával ragadó őrületét, vagy legalább Brant jobban sikerült szólólemezeinek mágiáját. A Rad Stays Rad és a The Older Kids nyitány még egészen tetszetős is, dúdolom a dallamot, éneklem a refrént, de az Own Yer Blues régivágású Mississippi-delta blues előtt tisztelgő unalomgerjesztőjétől kezdve belesüppedünk egy ilyen langymeleg, tespedt mozdulatlanságba, amiből csak olykor-olykor ránt ki egy jobban sikerült dal (Nothin'), vagy az egyetlen Oliveri-szerzemény Evel Never Dies. Utóbbi a jó Nickhez méltóan olyan, mintha a Dwarves (hiába, ott is tag volt egykoron) kiszabadult volna a sivatagba, és ott őrjöngene egy kicsit, csak az a baj, hogy ennél azért a kopasz fickó tízszer maradandóbb dolgokat szokott irkálni. És hiába bólogatok elismerőn a Stand Down belassult középtempóira, ha a záró Tribe/Fly Girl laza tizenhárom perce alatt egy idő után már csak arra vagyok képes gondolni, hogy úristen, ez még mindig megy, de hát minek – és a hatást Brant bágyadt hangja is csak felerősíti. Mondom ezt úgy, hogy nekem amúgy a stöner az egyik legkedveltebb stílusom.

Ez a fajta zene persze élőben üt igazán, úgy hallgatva valószínűleg nem lenne hozzá egy rossz szavam nekem se, ezért is ajánlom inkább a csapat tényleges első kiadványát jelentő Live In The Mojave Desertet, amit amúgy az említett sivatag homokdűnéi, kaktuszai és sziklái között vettek fel, ötrészes koncertfilm-projektként (olyan egyéb résztvevőkkel, mint például a Nebula meg az Earthless), és hanganyagát később limitált példányban piacra is dobták. Ugyanezeket a dalokat tartalmazza, mégis valahogy nyersebb, lélegzőbb és szerethetőbb a játék.

Talán nem voltam túl kegyes a két stöner harcoshoz, de csak mert tudom, hogy ez a két fickó ennél sokkal jobb teljesítményre is képes. Sőt, ennél kábé csak érdekesebb dolgokat pakoltak le eddig az asztalra, működtek bár közösen, vagy éppen külön-külön. A borító viszont remek lett, azzal a gyöngybagoly-skorpió párossal, hogy mégis csak valami pozitívval zárjunk.

 

Hozzászólások 

 
#7 The Bandit 2021-07-30 20:52
Garcia szólóalbumai (de korábban az Unida és a Hermano is) csillagos ötös....a Visto Chino album is erős 4/5! Ez viszont halál uncsi, egyszerűen nem jó! Őszintén szólva én Bjork szólódolgaitól sosem voltam elhalva, de ehhez képest még azok is csillognak! Valószínűleg jól érezték magukat a felvételek idején, a bandanév és az albumcím is fricska valahol, de összességében nagyon felejtős a végeredmény, főleg, hogy ismerjük az előzményeket. Na, be is rakom az utolsó Garcia albumot, ott legalább hallok dalokat!
Idézet
 
 
#6 DjLókolbász 2021-07-30 18:36
Nekem is tetszik, sokkal többre tartom, mint a kritikus.
Idézet
 
 
#5 Tóth József 2021-07-30 17:57
nekem ,nyolc,szerinte m jó lett
Idézet
 
 
#4 shmonsta 2021-07-30 12:20
Hangulatában végre sikerült elkapni azt a mit a Kyuss-nál, nem csinált egyikük sem ennyire generátor pozitív zenét azóta :) , pedig voltak jó próbálkozások. A John Garcia szólókon van még ennyire görcsmentes, hangulatos, igazi stoner zene. Egyik sem másolja az anyabandát, csak a hangulatot hozza, de azt úgy ahogy a követők sosem fogják. Felváltva hallgatom a Mojavés koncertlemezzel , nem lehet betelni vele. Azokat a koncerteket ajánlom mindenkinek, olyan élmény nézni őket, amilyet ritkán lehet tapasztalni, főleg képernyőn keresztül.
Ez egy igazi stoner lemez, a gyökerek megmutatásával, a trendiség messziről kerülésével, a maga néha komótos, keretekbe foglalt formájában, ahogy a név is előrevetíti. Ennyit vállal és tökéletesen hozza is. Apropó név: másoktól lehet megmosolyogtató lenne számomra is, de egy ennyire definitív, esszenciális produkcióhoz, ezektől az emberektől nekem tökéletesen klappol.

Ha az utóbbi 1-2 napban nem történt változás, akkor Nick most is a Dwarves tagja.
Idézet
 
 
#3 Hajdu Gábor 2021-07-30 10:39
Sajnos ez most tényleg elég unalmas lett, többször is nekifutottam, de még nem bírtam végighallgani :( Pedig szeretem Björk bácsi munkásságát.
Idézet
 
 
#2 sbxslade 2021-07-30 09:50
vegtelenul ki lett fullasztva ez a mufaj az utobbi evekben es pont a nagyagyuk utik a szoget a koporsoba. kyuss rajongokent fokent fajdalmas, hogy brant albumai jo ideje felejtehoek, garcia szolo cuccai is dog unalmasak. a vista chino egy jo story volt, azt kellett volna tovabbvinni.

es ok meg a mufaj kremje: amit a mindenfele stoner hobby-zeneszek csinalnak, az eredetisegbol annyira nulla mind, annyira unalmas es teljesen UGYANOLYAN, hogy az ember teljesen kiabrandul a mufajbol :(
Idézet
 
 
#1 Wendiii 2021-07-30 09:05
"De komolyan, képzeljük már el, hogy Kukovecz Hóhér összeáll Endrénkkel, és a projektet MÖTÁL-nak nevezik el!"

Megtörtént 1980-ban. A Pokolgép sem sokkal jobb név, mint a MÖTÁL. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.