A '95-ben alakult brit banda első albumával jelentkezett tavaly. Nem tudom, hogy kinek mint mond a csapat neve, mindenesetre olyanokkal léptek fel már, mint az Ignite, Fury Of Five, Sick Of It All, Earth Crisis, Turmoil. Ennek ellenére nem a HC a legjellemzőbb a zenéjükre (szerintem), mint ahogy saját hatásukként a Slayert, a Snapcase-t, az Entombed-ot és a Hatebreedet jelölik meg.
|
megjelenés:
1998 |
|
kiadó:
Century Media / MusiCDome |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Ezek közül is a Slayer lehetett a legnagyobb hatással rájuk, mert helyenként "hót szléjer-es" az albumon hallható muzsika. Főleg a riffelésre gondolok, mert énekileg inkább a Phil Anselmo-féle üvöltés a jellemző. Érdekes, hogy bár rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni a fent említett zenekarokkal, mégis van bennük valami olyan íz, amiért kifejezetten tetszik a zene, amiért újra és újra meghallgatom őket. Mert kellően agresszív, energikus, állat a dobos (Adrian "Ade" Stokes), van egy zsák jó riffjük, feltornázza az adrenalinszintet, na!
A gyors nóták (Lesion) mellett akadnak lassabb, de nem kevesebb tűzzel teli nóták (My Will Be Done), de az igazi HC pörgés is helyet kapott (Betrayed By Many), a végén meg egy punkos dalocska is szerepel (Jerusalem). Lefogadom, hogy koncerten nagy hangulatot csinálhatnak, még így a szobában is felszökött az adrenalinszint tőlük.
