Shock!

december 17.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sleep: The Sciences

sleep_cVan, hogy anélkül vágjuk be a tízest, hogy hallanánk az adott lemezt. Ez most az az eset. 10/10" – ennyi lett volna eredetileg a Sleep-kritikám, de később, tartva a népharagtól (és a Főnök fegyelmijétől) arra jutottam, hogy kicsit bővebben is kifejtem a fentieket. A pontszám persze nem változott – de hát hogyan is változhatott volna, hiszen ez itten a Sleep, a definitív stoner-banda, akiknek nem csak stílusában egyik kedvenc lemezemet (Sleep's Holy Mountain) köszönhetem, hanem életem egyik leginkább magával ragadó koncertélményét is. Ráadásul megcsinálták azt, amit az internet világháló csudálatos világában senki sem hitt volna, hogy még lehetséges: bármilyen hírverés, kiszivárgott dal vagy bármi nélkül, tényleg abszolúte a semmiből hozták ki The Sciences névre keresztelt, negyedik sorlemezüket. Már persze, ha nem számítjuk azt a lényegében senki által észre nem vett üzenetet, amikor a tavalyi év vége felé Morze-kódban (!) adták hírül a honlapjukon, hogy már úton van az új anyag, ami végül április 20-án (a „füvesek világnapján"), Jack White kiadójánál meg is jelent.

megjelenés:
2018
kiadó:
Third Man Recordings
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 59 Szavazat )

Márpedig a Sleep sleppje nem egy-két éve nyomta ám el az utolsó jointot, hanem kábé húsz éve tűntek el igazán a lila ködben. De még ha utolsó rendes megjelenésüket, az akkor már eredeti nevén (Jerusalem helyett Dopesmoker) és eredeti szerkezetében (egyetlen dal, bő hatvannégy percben) kiadott főművüket is nézzük, bizony már annak is bő másfél évtizede. A 2009-es újjáalakulás óta pedig – a többé-kevésbé rendszeres koncertezésen felül – mindössze egy The Clarity nevű szerzeményük jelent meg, még 2014-ben. Persze, a két főarc ettől függetlenül is aktív, Matt Pike ugye a nem sokára nálunk is fellépő, varacskos disznó High On Fire-rel, Al Cisneros pedig a mostanság inkább takaréklángon égő, ám igazán egyedi spirituális kalandot jelentő Ommal, de a legjobb akkor is az, ha ez a két egymástól tökéletesen eltérő habitusú ember összeáll, és együtt nyomja a végtelenül bódult és bódító muzsikát. Az utóbbi években a Neurosis ütőse, Jason Roeder segedelmével teszik ezt, a mostanság inkább családjának élő, remeteszakállú Chris Hakius egykori helyén.

A The Sciences pedig remek lemez lett. Persze, nem is nagyon titkolt elfogultságom okán valószínűleg akkor is így érezném, ha fos lenne, de itt és most tényleg az van, hogy meg nem mondanám, hogy húsz, tizenöt, vagy éppen ki tudja, hány száz év is telt el utolsó nagy találkozásunk óta. Nem, ez olyan, mintha a Holy Mountain után közvetlenül adták volna ki, minden összetevő pontosan a helyén, csalódás így aztán ugyanúgy nem érhet egyetlen igazhitű Sleep-hívőt sem, mint ahogy meglepetés sem. A hat számot (illetve inkább öt az, mert a címadó igazából nem más, mint egy háromperces recsegő-ropogó-robajló-morajló intró) pedig elemezgesse szépen végig egyesével, akinek két anyja van, én sokkal inkább csak annyit mondok – Pusztai Zoli örökbecsű szavaival élve –, hogy „minden olyan, mint volt, semmi nem változott".

Újra velünk vannak Pike hipnotikus, repetitív riffjei, jól eltalált szólói, Cisneros mágikus, zseniális basszusfutamai, delíriumos kábulatban fogant, józanul szinte értelmezhetetlen sorai, a cannabis, a Black Sabbath és a fantasy mindent keresztül-kasul átszövő, egymás hatását felerősítő, feltétel nélküli imádata, és az egész olyan jelleget ölt, mintha egy álomban ködlő álomban járnánk. Ebből a szempontból pedig a legerősebb – legalábbis számomra – a már elnevezésében sem zsákbamacskát áruló, szövegében pedig Frank Herbert Dűnéjét is megidéző Giza Butler, vagy éppen a még a Dopesmoker felvétele során íródott, az újjáalakulás hajnalán már többször játszott Antarcticans Thawed. Persze régi barátunk, a Dopesmoker bónuszaként is (még ha nem is teljesen ebben a formában) ismert Sonic Titan sem gyenge eresztés, mint ahogyan a zseniális borító témáját lefestő, Cisneros bongjával indító Marijuanaut's Theme sem.

A Sleep tehát minden kétséget kizáróan ereje teljében tért vissza közénk, és ha a világ nem is hull térdre ennek hallatán, az nem a Sleep hibája, hanem a világé. A The Sciences nyilván minden marihuánauta számára kötelező darab, de az sem baj, ha – hozzám hasonlóan – nem vagy az. A legjobb drog úgyis a zene.

 

Hozzászólások 

 
+2 #12 GTJV82 2018-06-28 09:51
A borítóról csak nekem ugrott be a Sahg - Delusions Of Grandeur ?! :)
Zenei hangulatban sincs nagy különbség a 2 lemez között... 10/10 mindkettő!
Idézet
 
 
+2 #11 CFI 2018-05-22 16:10
:o hát én megközelítőleg egy órája tudtam meg, hogy van ilyen, hipergyorsan nyomok is egy 10/10-et ide és meghallgatom megint! dejóez.
Idézet
 
 
+2 #10 pumpika666 2018-05-02 20:05
a holy mountain-t anno végtelenítve bírtam hallgatni, annyira elkapott, a többi lemezükkel nem tudtam mit kezdeni, nem fogtak meg, nem volt meg az a bizonyos +, vagy éppen - :)
pont pár napja beszéltem egyik ismivel hogy ha az embernek olyan hangulata van, szinte bármilyen zene jól eshet, de ha éppen nem vagyok olyan passzban, akkor hiába tolják az arcomba a legjobb riffeket és szólókat, a refrénekről nem is beszélve

és hát ezek a sleep-ből hiányoznak is rendesen
Idézet
 
 
-3 #9 19EmpEroR75 2018-04-30 15:07
A kultstátusz miatt alapból 10 pont. Most, jó pár hallgatás után 100. Minimum. A banda mindig is megosztó volt, most sincs ez másképp, bár most kifejezetten "hallgatóbarátab b" lett, mint a Dopesmoker (vagy Jerusalem). Persze korántsem könnyebben befogadható. Örvénylő, fortyogó, monoton lávafolyam, a csak rájuk jellemző minőségben és hangulatban.
A Sleep felébredt. És ez a lényeg. (bár a banda öntörvényűségét ismerve a fene sem tudja, mikor jelentkeznek újra lemezzel, úgyhogy a magam részéről ez a megjelenés bearanyozta az évemet, akármi is történik a hátralevő időszakban)
Idézet
 
 
+3 #8 James Smith 2018-04-30 12:49
Idézet - janomano:
11/10

a Neurosis egykori (?) ütőse, Jason Roeder, mi van?


Nem egykori, hanem még most is a zenekar tagja. De igen. :D
Idézet
 
 
+2 #7 Drflexes 2018-04-30 12:45
Egykori?en sem ertem
Idézet
 
 
+5 #6 janomano 2018-04-30 09:30
11/10

a Neurosis egykori (?) ütőse, Jason Roeder, mi van?
Idézet
 
 
-6 #5 CChutney 2018-04-30 09:08
Idézet - noris74:
Ha bezárnának egy cellába, és reggeltől-estig full hangerőn nyomnák ezt a zenét, azt is bevallanám amit nem követtem el.Ne haragudj meg Andor ,de ez borzalom.

Tegyük hozzá, ha ugyanebben a helyzetben angyalok kacagását kellene hallgatnod, akkor is ugyanaz lenne a végeredmény.
Idézet
 
 
+1 #4 saszi 2018-04-30 09:04
Az első gitárszólóig(?) bírtam. Aztán úgy döntötte, inkább hallgatok valami zenét
Idézet
 
 
+3 #3 Codename333 2018-04-30 08:57
Életem legjobb meglepetése volt :O :D bár minden napra jutna egy ilyen mint április 20.-án....Egyszerűen Sleep az egész.Beszippant.A Sonic titan és az Antarticus Thawed pedig kimondottan jól esik végre normális minőségbne hallani bár ha jól fülelek itt ott át írták őket. nálam is 10/10.Nem voltak elvárásaim mégis nagyon jól esett.
Idézet
 
 
+3 #2 Chris92 2018-04-30 08:26
Nem tudtam mire számítsak tőlük 15 évvel a legendás Dopesmoker után, de miután háromszor lepörgött én is bevágom rá a 10-est. Utánozhatatlan az a monolitikus, hipnotikus, örvénylő hangulat amit ez a trió együtt képest megteremteni. Fantasztikus, igazi élő-lélegző ösztönmuzsika.
Idézet
 
 
+4 #1 noris74 2018-04-30 08:09
Ha bezárnának egy cellába, és reggeltől-estig full hangerőn nyomnák ezt a zenét, azt is bevallanám amit nem követtem el.Ne haragudj meg Andor ,de ez borzalom.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.