Shock!

Őszintén szólva a csapat egyik gitárosának (Tim Kelly) halála után nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan talpra állnak, ráadásul egy ennyire életerős lemezzel. A promo tasakon nem volt semmi felirat, hogy ismét multimédiás anyagot készítettek a srácok, így kellemes meglepetésként ért a menü bejelentkezése.

Egyre magasabb a színvonalú a megvalósítás, szokásos fotók, klipek, dalszövegek, és egyéb érdekesség látható-hallható a korongon, igen igényes összeállításban, rajongóknak igazi csemege. Dicséretes szokás, jó lenne, ha sok zenekar követné a példát, mert ez a jövő útja.

A zene: akit nem idegesít Mark Slaughter egyéni hangfekvésű sivítása, az nagyon könnyen meg fog barátkozni a lendületes, illetve lírikus Slaughter nótákkal. Igazi bulis rock'n roll dalok, napsütés, hosszú haj, bőrszerkó és motorok. Nagyon amerikai muzsika. Már a nyitó Killin Time megadja azt a vidám, nyárias alaphangulatot, amitől rögtön jókedvem kerekedett, és hangosabbra tekertem az erőlködőt. A harmadik Take Me Away még egy óriási rocknóta, melyben egy roppant kellemes gitárszóló nyomul a bgitár mellett. És ez még csak egy szóló a sok közül. Aki bírja a dallamos rockot, az egy percig ne habozzon!