Shock!

december 11.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators: Living The Dream

slash_cNem tagadom, nem is nagyon tudnám: ez a kritika a duzzogó Guns N' Roses-rajongó szemüvegén keresztül akart és fog is megszületni. A Not In This Lifetime turné és az Appetite For Destruction-újrakiadás kapcsán írt szösszeneteimből is eléggé egyértelműen kiderül, hogy hol látnám legszívesebben a banda legendájának egyik fő letéteményesét, Saul „Slash" Hudsont – természetesen a stúdióban, W. Axl Rose társaságában. Nem mondom, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy valószínűsíthetően még évekig nem hallunk új GN'R-dalokat, de megbarátkoztam a gondolattal. Ez viszont nem azt jelenti, hogy eleve nem akartam szeretni a nagyon is beszédes című Living The Dreamet. Éppen ellenkezőleg, az egész, rendkívül kusza és rejtélyes sztori egyik értelmezhető kimenete éppen az lett volna, ha Slash készít most egy olyan szólólemezt, amivel helyre teszi a hiányérzetünket, ami berúgja a kaput és elégedett csettintésre ingerel, hogy lám, bőven van még puskapor a raktárban. Nos, a Living The Dream nem éppen ilyen típusú album.

megjelenés:
2018
kiadó:
Snakepit / Roadrunner
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 58 Szavazat )

Azon már el sem kezdek tűnődni, hogy a jelen anyag mennyiben tekinthető a gitáros szólópályafutása részének, vagy hogy hányadik korszak milyen sorszámú megjelenése. Nevezzük akárhogy, az én szememben 2012 környékén összeállít egy komplett zenekar Slash körül, amelyhez énekesként a roppant megbízható és kreatív Myles Kennedy csatlakozott énekes/gitáros/dalszerző partnerként, ez pedig a harmadik lemez az immár hivatalosan is SMKC rövidítéssel azonosítható bandától. A két alapemberen kívül a többiek szerepe lehetne akár mellékes is, hiszen az új dalok is kivétel nélkül a Slash/Kennedy művek termékei – a csapat többi tagja (gondolok itt elsősorban a szinte szürreálisan nagyszerű bőgős/vokalista Todd Kernsre) majd inkább a koncerteken kaphatnak komolyabb szerepet. Elhangzott persze, hogy valódi csapatmunka folyt a stúdióban, amit én egy percig sem kétlek, de előzetesen is nyilvánvaló volt, hogy a Living The Dream fokmérője mégiscsak a meghatározó páros teljesítménye lesz.

Roppant furcsa a lemez időzítése, hiszen egy normális világban Kennedy jelenleg a szólólemeze további promótálásával, Slash pedig a GN'R-reunion körüli teendőkkel lenne elfoglalva, de a helyzet nagyon úgy fest, hogy egyik helyen sincsenek különösebben elvarratlan szálak. Ebben a fura szituációban pedig hőseink azt tették, amihez a leginkább kedvük volt: dalokat írtak, és fel is vették azokat, mert miért ne. Egészen más ma Slash és az SMKC megítélése, mint volt legutóbb, a World On Fire lemez környékén, de ahogy a GN'R, úgy Slash is nyugodtan megteheti, hogy félreteszi az elvárásokat, és csakis az adott körülmények között megvalósítható maximumra törekszik. A gitárosról annyit már egyértelműen megtudhattunk, hogy szeret minden egyes kidolgozott témát felrakni a lemezeire, bőven szállítva ezzel töltelék dalokat is, de értékelhetetlen, vagy akárcsak színvonal alatti munkát még sosem adott ki a kezei közül. A Living The Dream sem az, egyszerűen csak szokni kell azt a lelazult hangulatot, amelyben megszületett, és átadni magunkat neki.

A megjelenés környékén legfeljebb erős közepesként indított nálam az aktuális album, az előzetesen kihozott dalokat pedig egy idő után már inkább nem is figyeltem, annyira elkedvetlenítettek az addig hallottak. Szerencsére azért utóbb bebizonyosodott, hogy ez is egy olyan lemez, ami egyben, rendes cuccon hallgatva beeszi magát a bőr alá, és végül a maga teljességében utat talál az agyba. Ettől még persze az egyértelmű negatívumokat továbbra is érzékelem, és itt elsősorban nem a minden esztétikai érzéket nélkülöző borítóra, a bután tördelt, semmitmondó bookletre, vagy a meglehetősen izgalommentesre kevert soundra gondolok. Sajnos úgy fest, hogy Slashék nem tudnak olyan rövid lemezt készíteni, ami ne tűnne mégis túl hosszúnak. Itt most szó sincs a World On Fire semmivel sem indokolható megalomániájáról e téren, tizenkét dalt kapunk 52 percben, ami megfelel a klasszikus leosztásnak, de még így is ki lehetne gyomlálni pár kevésbé meggyőző részletet, elsősorban a lemez közepe tájáról. Mindez viszont simán elfogadható most ebben a formában, hiszen akadnak kimondottan erős momentumok is.

A valóban unortodox dolgok a keretes szerkezet szabályai szerint a második és az utolsó előtti dalban bukkannak fel, és jellemző módon egymástól is gyökeresen eltérnek ezek a témák. Előbbi egy AC/DC-standard is lehetne, míg utóbbi egy kifejtős, epikus merengés a múló évekről, ennek megfelelő hangszereléssel. Ismét hangsúlyozom, nem érdemes felfokozott elvárásokkal közelíteni ehhez a koronghoz, hiszen nincsenek itt stadionhimnuszok vagy akár csak különösen zseniálisan eltalált alaptémák sem, ez a főszereplők bevallása szerint is egy „gyerünk, csináljuk" típusú album, és ezt érezni is rajta, a jó értelemben. Az album balladáihoz tartoznak talán a legjobb sztorik, hiszen a szimpla, fülig szerelmes, tábortűz mellett éneklős Lost Inside The Girlről így kiderül, hogy Kennedy valójában a közösségi média mindenkit lemeztelenítő hatásáról ír benne. A The One You Loved Is Gone alaptémáját pedig Slash a The Walking Dead sorozat számára írta, ahová nem túl meglepő módon nem kellett, viszont az énekes egy roppant megható szöveget kanyarított rá a turnézó zenész végtelen magányáról, amint a kutyáját (!) a szüleinél kell hagynia, és ennek minden kínját elszenvedi...

Szóval nem kell a Living The Dreamet túlgondolni, vagy másnak gondolni, mint ami lenni akar. Slash ezt az Aerosmith-ízű középtempózást érzi és érti leginkább, ebben van otthon, és nem is lépdel kifelé a komfortzónából. A The Call Of The Wildból például tökéletes nyitódal lesz az új turnén, és akad itt még pár további remek koncertnóta, sőt, minőségi andalgásra is lehetőség nyílik. Bár összességében mindenképpen gyengébb a közvetlen elődöknél, pontozási rendszerünk „élvezetes, de nem eget rengető album" kitétele számomra tökéletesen megállja itt a helyét. Sokat hallgattam, sokat is fogom, amíg a The New-found Democracy el nem készül abban a bizonyos Műhelyben.

 

Hozzászólások 

 
#27 rockart 2018-10-10 13:51
Azért az is nagyon tetszik az új album CD-jénél, hogy nem az a tucat, "leolcsózott" papírtokos kiadás, hanem teljesen műanyag tokos. Manapság már ez elég ritka, de örülök, hogy ennél is hűek próbáltak maradni, mint ahogy klasszikusan 12 dalból áll a lemez is. Hát, igen. Lehet ehhez azért a kiadónak is sok köze van/volt, lévén, hogy Snakepit Records-nak hívják...
Idézet
 
 
#26 rockart 2018-10-09 11:02
Martinnal nagyon sok ponton egyetértek. Talán azzal nem csak, hogy tényleg nem tudhatjuk, hogy milyen is valójában a viszony köztük, meg, hogy mennyire haverok a színpadon túl is, hiszen egyikünk sem volt ott, amikor történtek ezek a "megbeszélések". De! Ami lejön Slash-ről legalább is őt nézve, tényleg úgy tűnik, hogy amíg a Guns-ban unott fejjel darálja a dalokat egymás után, addig az SMKC-ban élvezi is, amit tesz. (és amíg az egyikben örömzenél, addig a másikban bődületes pénzt keres.) És igen, szerintem sem tartogatott itt semmit a közelgő(?) Guns lemezre, egyszerűen csak jöttek ezek a dalok belőle. Zseniális lett! Most már ott tartok bő két hétnyi hallgatás után, hogy 10/10. Nagyon megfogott ez az album, pedig még nyár idején, amikor a 3 előzetes dal kijött, nagyon más véleményem volt, és megijedtem, hogy kapunk majd egy gyenge folytatást az előző két, erős lemez után. Hát, nem! Szerintem eddig még mindig tudta fokozni Slash a színvonalat az előző teljesítményeih ez képest.
Idézet
 
 
#25 Martin 2018-10-08 13:22
Idézet - csillus:
Idézet - Martin:


Ezt mind elmesélte neked? :-O


Ha azt mondanám hogy igen elhinnéd?
Na ugye... :D
Idézet
 
 
#24 csillus 2018-10-08 07:36
Idézet - Martin:
Ma jutottam el oda hogy meghallgassam a lemezt és egyáltalán nem értem a fanyalgókat. :D
Engem már a nyitó Call of the Wild-dal megvett magának Slash és igaz hogy akad egy-két gyengébb másodperc de egy bizonyos tőle megszokott magas színvonalon mozog az album végig.
Nekem rohadtul bejön! :D
A World On fire első hallgatáskor nem tetszett, kellett neki egy-két év mire újra előszedtem és megállapítottam hogy fantasztikus. Ezzel a lemezzel szerintem nem lesznek ilyen gondok, mert már most ezt gondolom róla.
Én nem hallom azokat a "gyenge, előző lemezekről megmaradt" nótákat, csak ízig-vérig igazi Slash dalokat.
Akik meg rinyálnak hogy a jó dalokat biztos a Guns lemezre tette el...Miért tette volna?
Slash már a Conspirators banda összeállásakor elmondta hogy ez az a zenekar amit mindig is keresett és Myles a tökéletes énekes akire addig várt.
És ahogy hallom nem hazudott, mert tényleg süt a zenéből hogy szívvel-lélekkel és jó nagy adag jókedvvel készült el. Slash végre boldog és ez hallatszik a zenéjén is.
Ő annak idején lezárta magában a Guns dolgot, ezért nem értem miért érezte szükségesnek Duff hogy ismét felnyissák és össze álljanak Axl-lel.
Én szeretem a Guns-t, az összes albumukat, tényleg. (Igen, a Chinese Democracy-t is.) De ettől még tök felesleges volt ujjáalakulniuk ha egyszer nem bírják egymást. Jó, tudom, kellett a pénz de akkor is...
Rutinból lenyomott koncertek meg minden, ez nem egy igazi profi zenekar hozzáállása.
Meg aztán meg lehet nézni a videókon hogy Slash mennyi élvezi az egészet... :D Kb. mindig ilyen "Na jó, ezt a show-t nyomjuk le aztán húzzunk a picsába" fejet vág.
Itt, a saját zenekarában viszont nem. Itt úgy játszik mind lemezen mind a színpadon hogy ordít róla mennyire élvezik az egészet és hogy végre megtalálta azt a boldogságot a zenében amit annak idején pont a Guns N Roses szétesésekor veszített el. És van egy rossz hírem azoknak akiknek nem tetszik a Living the dream.
Az hogy ezen vannak a "jó dalok" amikről azt hiszitek hogy majd Guns albumra mennek.
Slash már annak idején rábaszott a Guns-szal, aztán szólókarrierbe kezdett és mire kezdett volna bejönni neki a dolog jött a Velvet Revolver amivel ismét sikerült rábaszni.
Most hogy végre egy olyan bandája van amiben élvezi a zenélést és ráadásul még fut is a szekér szerintetek ismét feladja a szólókarrierjét azért hogy egykori zenésztársakkal játsszon?
Hát nem hiszem. Lehet hogy csak én látom annyira jónak Slasht hogy ne nézzem őt egy olyan pénzéhes fasznak mint mások, de én biztos vagyok benne hogy nem fogja a nagy lóvés Guns album miatt elbaszni a saját zenekarát.
Már pedig ha a jó ötleteit direkt oda mentené át akkor annak úgy is ez lenne a vége.
De, hálistennek én hallottam az összes jó dalt ezen az albumon úgyhogy nem aggódok emiatt és örülök neki hogy Slash még 2018-ban is itt van, ráadásul csúcsformában.
10/10


Ezt mind elmesélte neked? :-O
Idézet
 
 
#23 White Sunday 2018-10-07 23:19
Martin, szerintem alapvetően rosszul látsz néhány dolgot. Egyrészt a Axl - Slash dologban jó vastagon benne volt Slash is, mondjuk 50 százalékkal, tökre nem igaz ez a csak Axl-t ekéző hiszti, amit az újságírók generáltak, másrészt meg kibékültek. Nem úgy zenélnek egymás mellett, hogy utálják egymást, hanem komolyan kibékültek. Ennek az értékét meg elég nagy butaság lenne elvitatni. Nekem is nagyon tetszenek az utóbbi évek lemezei, de a Guns turnénak (és az esetleges lemeznek) a konkrét koncerteken kívül szimbolikus jelentősége van, amit remélem dekódol majd sok sok zenész szerte a világban.
Idézet
 
 
#22 Martin 2018-10-07 22:37
Ma jutottam el oda hogy meghallgassam a lemezt és egyáltalán nem értem a fanyalgókat. :D
Engem már a nyitó Call of the Wild-dal megvett magának Slash és igaz hogy akad egy-két gyengébb másodperc de egy bizonyos tőle megszokott magas színvonalon mozog az album végig.
Nekem rohadtul bejön! :D
A World On fire első hallgatáskor nem tetszett, kellett neki egy-két év mire újra előszedtem és megállapítottam hogy fantasztikus. Ezzel a lemezzel szerintem nem lesznek ilyen gondok, mert már most ezt gondolom róla.
Én nem hallom azokat a "gyenge, előző lemezekről megmaradt" nótákat, csak ízig-vérig igazi Slash dalokat.
Akik meg rinyálnak hogy a jó dalokat biztos a Guns lemezre tette el...Miért tette volna?
Slash már a Conspirators banda összeállásakor elmondta hogy ez az a zenekar amit mindig is keresett és Myles a tökéletes énekes akire addig várt.
És ahogy hallom nem hazudott, mert tényleg süt a zenéből hogy szívvel-lélekkel és jó nagy adag jókedvvel készült el. Slash végre boldog és ez hallatszik a zenéjén is.
Ő annak idején lezárta magában a Guns dolgot, ezért nem értem miért érezte szükségesnek Duff hogy ismét felnyissák és össze álljanak Axl-lel.
Én szeretem a Guns-t, az összes albumukat, tényleg. (Igen, a Chinese Democracy-t is.) De ettől még tök felesleges volt ujjáalakulniuk ha egyszer nem bírják egymást. Jó, tudom, kellett a pénz de akkor is...
Rutinból lenyomott koncertek meg minden, ez nem egy igazi profi zenekar hozzáállása.
Meg aztán meg lehet nézni a videókon hogy Slash mennyi élvezi az egészet... :D Kb. mindig ilyen "Na jó, ezt a show-t nyomjuk le aztán húzzunk a picsába" fejet vág.
Itt, a saját zenekarában viszont nem. Itt úgy játszik mind lemezen mind a színpadon hogy ordít róla mennyire élvezik az egészet és hogy végre megtalálta azt a boldogságot a zenében amit annak idején pont a Guns N Roses szétesésekor veszített el. És van egy rossz hírem azoknak akiknek nem tetszik a Living the dream.
Az hogy ezen vannak a "jó dalok" amikről azt hiszitek hogy majd Guns albumra mennek.
Slash már annak idején rábaszott a Guns-szal, aztán szólókarrierbe kezdett és mire kezdett volna bejönni neki a dolog jött a Velvet Revolver amivel ismét sikerült rábaszni.
Most hogy végre egy olyan bandája van amiben élvezi a zenélést és ráadásul még fut is a szekér szerintetek ismét feladja a szólókarrierjét azért hogy egykori zenésztársakkal játsszon?
Hát nem hiszem. Lehet hogy csak én látom annyira jónak Slasht hogy ne nézzem őt egy olyan pénzéhes fasznak mint mások, de én biztos vagyok benne hogy nem fogja a nagy lóvés Guns album miatt elbaszni a saját zenekarát.
Már pedig ha a jó ötleteit direkt oda mentené át akkor annak úgy is ez lenne a vége.
De, hálistennek én hallottam az összes jó dalt ezen az albumon úgyhogy nem aggódok emiatt és örülök neki hogy Slash még 2018-ban is itt van, ráadásul csúcsformában.
10/10
Idézet
 
 
#21 Codename333 2018-09-30 15:16
Hallatszik Slash-en is már h nem igazán él tudatmódosítókk al......Az előző lemez még jó volt és voltak kiemelkedő pillanatai annak ellenére h ezt a "bulirockot" nem csípem annyira, kimondottan tetszett.A Soproni koncert is ütött.De ez az album egyszerűen unalmas....többször is megindul felfele úgymondd aztán csak nem jön az áttörés.Nincsenek kiemelhető pillanatai.Úgyhogy sajnos ez most köszönöm de nem kérem.Kezd már kifogyni alőpor ebből a rock ezen szegmenséből kicsit.Vagy leglaábbis én úgy érzem.
Idézet
 
 
#20 rockart 2018-09-26 20:36
Idézet - Lestat:
Bár tartom az előző cikknél tett hozzászólásomat az albumról, be kell valljam,hogy ez a Driving Rain nóta kezd egyre jobban hozzám nőni, melóban sokat vezetek és ma a kocsiban is vagy 4x letoltam. Kedvenc idei "vezetős" számom lett kb...

Én is tartom azt a véleményemet, miszerint csak jóra kell hallgatni. :) Tényleg így lett! Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik, és egyre jobban kijön az "esszenciája", és ha egy 10-es skálán kéne értékelni, akkor szépen lassan kúszik felfelé a pontszám. Egy 8-asnál már simán tartok én is, amennyit a cikk szerzője is adott rá.
Idézet
 
 
#19 kiss gabor 2018-09-26 19:57
Idézet - rockart:
Idézet - kiss gabor:
Idézet - rockart:
Idézet - Painkiller80:
Szerintem már a két dupla lemeznél sem volt meg ugyanaz mint az Appetitenál, különben egy Appetite 2 készült volna
De szerintem nem is kellene hogy olyan legyen egy új anyag...
Attól még lehet jó, meg hát ahogyan írták előttem, mindegyik 50 felett Axl lassan 60 lesz, nem is várható el hogy a debüt lemezhez hasonlót kihozzanak
Rengeteg hasonló kaliberű banda sem tudta ezt megcsinálni de nem is kell...

Továbbmegyek, a Chinese Democracy az meg aztán egyáltalán nem hasonlított egyikre sem. Totál nem egy korábbi GN'R diszkográfiába illő album volt, igazából nem is tudnám hová kategorizálni, mindamellett, hogy jó volt, nekem tetszett. Sőt, ezt jelenidőben mondva is kijelenthetem róla akár. Tehát, ha Rose-nak most is hasonló elképzelései vannak, kérdés mennyire fognak tudni összhangba kerülni a többiekkel? Látva (de inkább hallgatva!) Slash, Duff zenéit...igen csak más elképzeléseik vannak, mint Rose-nak. Legalább is amit eddig hallhattunk tőlük külön-külön. Aztán, lehet hárman összedolgozva már újra meglesz köztük a közös halmaz, és lehet nem kell nagyon kompromisszumok at kötni ahhoz, hogy mindenki jól, elégedetten jöhessen ki a stúdióból. Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?

A Black Sabbath elso Ozzy-s korszakanak az utolso lemeze, a "Never Say Die!" 1978-ban jelent meg, a kovetkezo Ozzy-s lemez, a "13" 2013-ban jelent meg. Vagyis 35 ev telt el a ket lemez kozott, es kegyetlen jo lett ez uj album. Meg a "nagyjabol ugyanazok" kitetelnek is megfelenek, mert az eredeti negyesbol Bill Ward mar nem maradt veluk a lemezfelvetelko r. Igaz, kozben hebe-hoba osszejottek, koncertlemez, DVD, satobbi, de lemez az 35 ev utan szuletett.

Oh, a 2013-as "13"-t nem kell bemutatni, megvan eredetiben, méghozzá a bónusz dalos verzió. Az nekem is nagyon tetszett/tetszik! Úgy emlékszem Rick Rubin volt a producere, és ő rázta fel a nagy öregeket, hogy menjenek vissza a gyökerekhez, és próbáljanak egy olyan hangulatú lemezt készíteni. Sikerült! De ezt nem tudtam, hogy 35 év volt a kimaradás. Köszi az információt! (Akkor még van 8 éve a Guns-nak, hogy kiadja a következő stúdióalbumot, és akkor beállíthatják a Sabbath "rekordját". :-P

Nekem a best buy verzio van meg, azon 4 bonusz dal van, hozzacsaptam a The End turne CD-t is, azon is van 4 lemaradt nota, ezek igy egyutt 8 extra dal, vagyis ugyanannyi mint ahany a lemezen is van. Vagyis megvan a "14" -es lemez is, pedig meg se jelent, hehe.
Idézet
 
 
#18 Lestat 2018-09-26 16:27
Bár tartom az előző cikknél tett hozzászólásomat az albumról, be kell valljam,hogy ez a Driving Rain nóta kezd egyre jobban hozzám nőni, melóban sokat vezetek és ma a kocsiban is vagy 4x letoltam. Kedvenc idei "vezetős" számom lett kb...
Idézet
 
 
#17 Painkiller80 2018-09-26 10:21
Idézet - sbxslade:
Idézet - rockart:
Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?


ebbol a szempontbol a Tool szinten jo iranyba halad, bar a Black Sabbath messze tulment a 10000 napon :D



És a System Of A Down is, meg a Rammstein is bár ők elvileg készen vannak vele :)
Idézet
 
 
#16 sbxslade 2018-09-26 09:13
Idézet - rockart:
Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?


ebbol a szempontbol a Tool szinten jo iranyba halad, bar a Black Sabbath messze tulment a 10000 napon :D
Idézet
 
 
#15 rockart 2018-09-25 20:15
Idézet - kiss gabor:
Idézet - rockart:
Idézet - Painkiller80:
Szerintem már a két dupla lemeznél sem volt meg ugyanaz mint az Appetitenál, különben egy Appetite 2 készült volna
De szerintem nem is kellene hogy olyan legyen egy új anyag...
Attól még lehet jó, meg hát ahogyan írták előttem, mindegyik 50 felett Axl lassan 60 lesz, nem is várható el hogy a debüt lemezhez hasonlót kihozzanak
Rengeteg hasonló kaliberű banda sem tudta ezt megcsinálni de nem is kell...

Továbbmegyek, a Chinese Democracy az meg aztán egyáltalán nem hasonlított egyikre sem. Totál nem egy korábbi GN'R diszkográfiába illő album volt, igazából nem is tudnám hová kategorizálni, mindamellett, hogy jó volt, nekem tetszett. Sőt, ezt jelenidőben mondva is kijelenthetem róla akár. Tehát, ha Rose-nak most is hasonló elképzelései vannak, kérdés mennyire fognak tudni összhangba kerülni a többiekkel? Látva (de inkább hallgatva!) Slash, Duff zenéit...igen csak más elképzeléseik vannak, mint Rose-nak. Legalább is amit eddig hallhattunk tőlük külön-külön. Aztán, lehet hárman összedolgozva már újra meglesz köztük a közös halmaz, és lehet nem kell nagyon kompromisszumok at kötni ahhoz, hogy mindenki jól, elégedetten jöhessen ki a stúdióból. Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?

A Black Sabbath elso Ozzy-s korszakanak az utolso lemeze, a "Never Say Die!" 1978-ban jelent meg, a kovetkezo Ozzy-s lemez, a "13" 2013-ban jelent meg. Vagyis 35 ev telt el a ket lemez kozott, es kegyetlen jo lett ez uj album. Meg a "nagyjabol ugyanazok" kitetelnek is megfelenek, mert az eredeti negyesbol Bill Ward mar nem maradt veluk a lemezfelvetelko r. Igaz, kozben hebe-hoba osszejottek, koncertlemez, DVD, satobbi, de lemez az 35 ev utan szuletett.

Oh, a 2013-as "13"-t nem kell bemutatni, megvan eredetiben, méghozzá a bónusz dalos verzió. Az nekem is nagyon tetszett/tetszik! Úgy emlékszem Rick Rubin volt a producere, és ő rázta fel a nagy öregeket, hogy menjenek vissza a gyökerekhez, és próbáljanak egy olyan hangulatú lemezt készíteni. Sikerült! De ezt nem tudtam, hogy 35 év volt a kimaradás. Köszi az információt! (Akkor még van 8 éve a Guns-nak, hogy kiadja a következő stúdióalbumot, és akkor beállíthatják a Sabbath "rekordját". :-P
Idézet
 
 
#14 Simon Zoltán 2018-09-25 18:39
"Szóval nem kell a Living The Dreamet túlgondolni, vagy másnak gondolni, mint ami lenni akar."
Ezzel nagyon jól megfogtad a lényeget. Nálam most pörög harmadjára a lemez, de minden hallgatással egyre jobban tetszik. Így volt anno az Apocalyptic Love-nál és a World On Fire-nél is, kellett egy kis idő. Azzal viszont nem értek egyet, hogy B oldalas dalok gyűjteménye, szerintem egyszerűen csak ez jött ki belőlük görcsölés nélkül. Eddig mindhárom SMKC néven megjelent album hangulata más és más, idővel ez is a helyére fog kerülni.
Idézet
 
 
#13 kiss gabor 2018-09-25 16:14
Idézet - rockart:
Idézet - Painkiller80:
Szerintem már a két dupla lemeznél sem volt meg ugyanaz mint az Appetitenál, különben egy Appetite 2 készült volna
De szerintem nem is kellene hogy olyan legyen egy új anyag...
Attól még lehet jó, meg hát ahogyan írták előttem, mindegyik 50 felett Axl lassan 60 lesz, nem is várható el hogy a debüt lemezhez hasonlót kihozzanak
Rengeteg hasonló kaliberű banda sem tudta ezt megcsinálni de nem is kell...

Továbbmegyek, a Chinese Democracy az meg aztán egyáltalán nem hasonlított egyikre sem. Totál nem egy korábbi GN'R diszkográfiába illő album volt, igazából nem is tudnám hová kategorizálni, mindamellett, hogy jó volt, nekem tetszett. Sőt, ezt jelenidőben mondva is kijelenthetem róla akár. Tehát, ha Rose-nak most is hasonló elképzelései vannak, kérdés mennyire fognak tudni összhangba kerülni a többiekkel? Látva (de inkább hallgatva!) Slash, Duff zenéit...igen csak más elképzeléseik vannak, mint Rose-nak. Legalább is amit eddig hallhattunk tőlük külön-külön. Aztán, lehet hárman összedolgozva már újra meglesz köztük a közös halmaz, és lehet nem kell nagyon kompromisszumok at kötni ahhoz, hogy mindenki jól, elégedetten jöhessen ki a stúdióból. Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?

A Black Sabbath elso Ozzy-s korszakanak az utolso lemeze, a "Never Say Die!" 1978-ban jelent meg, a kovetkezo Ozzy-s lemez, a "13" 2013-ban jelent meg. Vagyis 35 ev telt el a ket lemez kozott, es kegyetlen jo lett ez uj album. Meg a "nagyjabol ugyanazok" kitetelnek is megfelenek, mert az eredeti negyesbol Bill Ward mar nem maradt veluk a lemezfelvetelko r. Igaz, kozben hebe-hoba osszejottek, koncertlemez, DVD, satobbi, de lemez az 35 ev utan szuletett.
Idézet
 
 
#12 rockart 2018-09-25 12:16
Idézet - Painkiller80:
Szerintem már a két dupla lemeznél sem volt meg ugyanaz mint az Appetitenál, különben egy Appetite 2 készült volna
De szerintem nem is kellene hogy olyan legyen egy új anyag...
Attól még lehet jó, meg hát ahogyan írták előttem, mindegyik 50 felett Axl lassan 60 lesz, nem is várható el hogy a debüt lemezhez hasonlót kihozzanak
Rengeteg hasonló kaliberű banda sem tudta ezt megcsinálni de nem is kell...

Továbbmegyek, a Chinese Democracy az meg aztán egyáltalán nem hasonlított egyikre sem. Totál nem egy korábbi GN'R diszkográfiába illő album volt, igazából nem is tudnám hová kategorizálni, mindamellett, hogy jó volt, nekem tetszett. Sőt, ezt jelenidőben mondva is kijelenthetem róla akár. Tehát, ha Rose-nak most is hasonló elképzelései vannak, kérdés mennyire fognak tudni összhangba kerülni a többiekkel? Látva (de inkább hallgatva!) Slash, Duff zenéit...igen csak más elképzeléseik vannak, mint Rose-nak. Legalább is amit eddig hallhattunk tőlük külön-külön. Aztán, lehet hárman összedolgozva már újra meglesz köztük a közös halmaz, és lehet nem kell nagyon kompromisszumok at kötni ahhoz, hogy mindenki jól, elégedetten jöhessen ki a stúdióból. Minden esetre érdekes lesz ennyi év után egy közös album három ennyire fajsúlyos zenésztől, ha létrejön. Nem is tudom volt-e már hasonlóra példa a rocktörténelemb en, hogy több, mint 27 év után állnak össze (nagyjából) ugyanazok az arcok, és jelentetnek meg egy albumot?
Idézet
 
 
#11 Painkiller80 2018-09-25 10:59
Szerintem már a két dupla lemeznél sem volt meg ugyanaz mint az Appetitenál, különben egy Appetite 2 készült volna
De szerintem nem is kellene hogy olyan legyen egy új anyag...
Attól még lehet jó, meg hát ahogyan írták előttem, mindegyik 50 felett Axl lassan 60 lesz, nem is várható el hogy a debüt lemezhez hasonlót kihozzanak
Rengeteg hasonló kaliberű banda sem tudta ezt megcsinálni de nem is kell...
Idézet
 
 
#10 Frontiers 2018-09-25 10:56
Idézet - Barky:
Idézet - frontiers:
Többszöri hallgatás után is, ez a lemez egy erős közepes, de leginkább még annyi sem. Alapból komálom Slash játékát és a dalait is, de itt mindkettő valahogy elveszett nekem. Ez most nem jött össze.

S te, talán jobbat tudsz??

Igen
Idézet
 
 
#9 rockart 2018-09-25 10:16
Idézet - Montsegur:
Az ilyen lemezek miatt félek kicsit korunk kedvenc témája, "az új GNR lemez" gondolatától. Slash, Axl, Duff - mindhárman ötven felett, gazdagok, tiszták, rendezett magánélettel, sőt úgy tűnik, még Axl mániáit is jól kezeli a brazil pótmamája. Magyarán minden hiányzik már belőlük, ami annak idején az Appetite tüzét táplálta, és ezen a sértődött remete Izzy és a kicsit azért már lerobbant Steven se tudna változtatni. Tökéletes előadók, akik végtelenül profin adják elő a korábbi szerzeményeiket (és nyúzzák le róluk a sokadik rókabőrt), de én semmi olyan kreatív energiát nem érzek bennük, amivel egy, a korábbi lemezeikhez méltó színvonalú lemezt össze tudnának hozni. Adja az ég, hogy tévedjek...

Abszolút egyetértek. Még annyival egészíteném ki, hogy szerintem az lesz, (nagy valószínűséggel ) hogy rutinból ki fognak hozni egy "közepes" Guns lemezt is, mert ahogy valaki korábban itt jól megfogalmazta már, azért arra a szintre is el kell jutni, hogy valaki csak úgy rutinból, fiókban maradt korábbi ötletekből egy ilyet elő tudjon húzni, össze tudjon "kalapálni". Kasszasiker lesz, előre borítékolható.
Idézet
 
 
#8 Montsegur 2018-09-25 09:13
Az ilyen lemezek miatt félek kicsit korunk kedvenc témája, "az új GNR lemez" gondolatától. Slash, Axl, Duff - mindhárman ötven felett, gazdagok, tiszták, rendezett magánélettel, sőt úgy tűnik, még Axl mániáit is jól kezeli a brazil pótmamája. Magyarán minden hiányzik már belőlük, ami annak idején az Appetite tüzét táplálta, és ezen a sértődött remete Izzy és a kicsit azért már lerobbant Steven se tudna változtatni. Tökéletes előadók, akik végtelenül profin adják elő a korábbi szerzeményeiket (és nyúzzák le róluk a sokadik rókabőrt), de én semmi olyan kreatív energiát nem érzek bennük, amivel egy, a korábbi lemezeikhez méltó színvonalú lemezt össze tudnának hozni. Adja az ég, hogy tévedjek...
Idézet
 
 
#7 Montsegur 2018-09-25 09:00
Idézet - Barky:
Idézet - frontiers:
Többszöri hallgatás után is, ez a lemez egy erős közepes, de leginkább még annyi sem. Alapból komálom Slash játékát és a dalait is, de itt mindkettő valahogy elveszett nekem. Ez most nem jött össze.

S te, talán jobbat tudsz??


Nem, valószínűleg nem tud jobbat, de attól még igaza van... :-)))
Idézet
 
 
#6 Barky 2018-09-25 08:22
Idézet - frontiers:
Többszöri hallgatás után is, ez a lemez egy erős közepes, de leginkább még annyi sem. Alapból komálom Slash játékát és a dalait is, de itt mindkettő valahogy elveszett nekem. Ez most nem jött össze.

S te, talán jobbat tudsz??
Idézet
 
 
#5 Final Command 2018-09-25 07:55
Abszolút nem voltam ráizgulva most egy Slash lemezre, ráadásul egy napon jelent meg a legnagyobb kedvencemmel, a Voivoddal, úgyhogy hétvégén csak mellékesen hallgattam meg. Egyáltalán nem értem a fanyalgókat, számomra ez egyértelműen a legjobb Slash szóló lemez eddig.
Változatos, tele van jó dallamokkal, a szólók királyok ahogy megszoktuk, és Kennedy jóval kevesebbet áriázik, ami nekem pozitívum.
Eddig az év kellemes meglepetése.
Idézet
 
 
#4 kamikaze 2018-09-25 07:24
Az eddig előkerült értékelési szempontokon felül egy-két dolgot figyelembe ajánlanék. Több helyen is hallottam, hogy a lemez középszerű, korábbról a fiókban maradt dalok stb. gyűjteménye. Talán van benne igazság, viszont erre a szintre is el kellett jutni, hogy valaki majdhogynem rutinból csináljon egy ilyen anyagot. Az egyik legnagyobb példaképük - a Steven Tyler-Joe Perry páros - mit nem adna egy hasonló minőségű lemezért? (Amit évek óta képtelenek összehozni.). A másik: abban is biztos vagyok, hogy ha teszem azt, ezt a lemezt pl. Todd Kerns énekelte volna fel, mindenkinél legalább fél, egy ponttal magasabb lenne a végeredmény. Ezzel el is mondtam, hogy mi a legnagyobb bajom a Living The Dreammel. Ezek után ,,csak" abban bízhatunk, hogy Slash a jobb dalait valóban a készülő Guns lemezre tartogatja. Aminek elkészülte (az összeboruláshoz hasonlóan) szerintem elkerülhetetlen .
Idézet
 
 
#3 Bólogató kutya 2018-09-25 07:16
Slash a kedvenc gitárosom, pedig vannak jópáran jópár stílusból a kedvencek között.
Ez a lemez bőven léc feletti, de veszélytelen.
A Snakepit projekttel kiadott Ain't Life Grand kettéharapja. Nálam magasan az a legjobb Slash szólóanyag (ha a Snakepitet is odasoroljuk).
Ettől még Slash a kedvenc gitárosom marad, és ezt a lemezt még mindig őszintébbnek tartom, mint bármilyen GNR megnyilvánulást a "nagy reunion" óta.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.